A bűn csábításában

2017. 05. 19. | Érdekesség

Szerző: Tóth Roland
 

A bűnözés okai

 – A bűnözés okai

80000 embert tartanak fogva Anglia börtöneiben, kétszer többet, mint 10 éve, és ez a szám folyamatosan nő. Érdekes módon azonban a bűnözés a statisztikák szerint állítólag csökken. Ez vitatható állítás, ugyanis sokan azzal érvelnek, hogy az embereknek egyre kevésbé van kedvük bejelenteni az apróbb bűncselekményeket, mert azt látják, hogy az amúgy is túlterhelt rendőrség egyre kevésbé reagál, és ha meg is teszi, annak se sok haszna van. Annak az esélye ugyanis, hogy a kisebb súlyú ügyekben az ellopott érték megkerüljön, vagy az elkövetőt elfogják igen csekély. 

Mindazonáltal azok a bűnözők, akik végül bíróság elé kerülnek, minden eddiginél nagyobb valószínűséggel kapnak szabadságvesztést büntetésül. Legalábbis ez a véleménye a Prisons Reform Trust intézetnek, ami azt állítja, hogy habár azok száma akiket bűnösnek találtak a bíróságon nagyjából változatlan, az ítéletek egyre súlyosabbak, és az emberek egyre kevésbé bíznak a hatékony közösségi intézkedésekben. 
Az intézet ezt több okra vezeti vissza, mint például az közösség igénye a szigorú ítéletekre az olyan súlyos, feltárt esetekben, mint például a gyermekgyilkosságok. Ugyanakkor az intézet szerint végső soron ennek az az uralkodó politikai nézet a forrása, hogy a “börtön működik”, ezt a szállóigévé vált mondást Michael Howard ex-belügyminiszter alkotta meg 15 évvel ezelőtt. Nem sokkal ezután új politikai erő került hatalomra, amely a témában a következő elveket hangsúlyozta: “kemény fellépés a bűnözés ellen, kemény fellépés a bűnözés okai ellen”, ezek az irányelvek a mai napig életben vannak. 
De működik a börtön? Valóban keményen lép fel a bűnözéssel és a kiváltó okaival szemben? A statisztikák azt mutatják, hogy az elítéltek 60%-a a szabadulása után két éven belül ismét bűncselekményt követ el. A börtön persze nagyszerű lehetőség, arra, hogy az elítéltek más bűnözőkkel ismerkedjenek meg és új trükköket sajátítsanak el. A Védák rámutatnak, hogy a tudatunkat hogyan befolyásolja a társaság, amivel érintkezünk, ami a börtönökben nem éppen a legjobb. Ennek tudatában egy másik brit belügyminiszter, David Waddington egy kormány lapnak így nyilatkozott: „A börtön egy drága módja annak, hogy rossz embereket még rosszabbá tegyünk”. 
Joggal mondhatjuk, hogy voltak próbálkozások bűnözők rehabilitációjára, ámbár szemmel láthatólag elégtelen eredménnyel.
Tehát tényleg a jellemformálás a megoldás? A Védák szerint igen, de ennek speciális módon kell történnie, és lehetőleg még azelőtt mielőtt az őrizeti fogságban találnánk magunkat. Srila Prabhupada így ír erről: „Törvények és előírások egyszerű kikényszerítésével az emberek nem lesznek engedelmesek és törvénytisztelők. Ez lehetetlen. Szerte a világon találhatunk rengeteg államot, törvényhozó hatalmat, parlamenteket, de az állampolgárok még mindig gazemberek és tolvajok. Hogy az emberekből jó polgár legyen nem lehet kikényszeríteni, az állampolgárokat megfelelően kell oktatni.”
Állítja, hogy az oktatásnak varnashramban kell történnie, ez a Védikus rendszer, amely foglalkozási és spirituális rendszerbe foglalja a társadalmat. Ennek célja az, hogy felvirágoztassa Krishna-tudatunkat, ez a varnasrama célja.
Egy ilyen megfelelően képzett, és szervezett társadalomban a bűnözés jelentősen csökkenne, következő okok miatt. Először is csökken a képzetlen, munkanélküli emberek száma, akik valószínűleg szükséget szenvednek,  és egyetlen megoldásnak a bűnözést látják. De a legfőbb haszon, amit a jelenlegi kormány hajlamos mellőzni, a lelkiség. A Védikus tanítások a spiritualitásról, az Isten tudatosság békéssé teszi az embert. Megszünteti minden morális ballépés gyökerét, az anyagi vágyakat. Amiért azt hisszük, hogy minél többet birtoklunk, annál boldogabbak leszünk, bármit el fogunk követni annak érdekében, hogy még több mindent szerezzünk meg, még ha ez azzal is jár, hogy elkövetünk egy-két szabálysértést, amelyek talán nem keltenek túl nagy feltűnést.
Bevezetni a varnashram rendszert és vonzóvá tenni mindenki számára, az egyén hajlamihoz igazítva, a legnagyobb kihívás, de az alapvető cél továbbra is a Krishna-tudat felébresztése, ami szinte azonnal megvalósítható. Evanston-t, Chicago egyik kerületét egy bűnözési hullám érte. Srila Prabhupada a polgármestertől kért egy épületet az ISKCON számára, ahol lehetőséget kapott éneklésre és táncolásra az Úr dicsőítése és felajánlott étel osztása érdekében, a nyilvánosság előtt. Úgy magyarázta, hogy ez az útja annak, hogy az emberek meggyógyuljanak „az anyagi fertőzéstől” ami a bűnözéshez vezet. Prabhupada azt mondta, „Ha meggyógyítjuk ezt a fertőzést, akkor az ember ismét jóvá válhat. Tehát ez a gyógymód. Ez nem egy külsődleges, mesterséges dolog. Nem, a jóság mindenkiben ott van.”
Más szavakkal, mi mind a lényünkben jók vagyunk, a legfelsőbb jó, avagy Isten szerves részeként. Csak fel kell ébresztenünk az eredeti, lelki természetünket és akkor a jóságunk felülemelkedik. A megtisztulás az anyagi szennyeződéstől azt is jelenti, hogy megtaláljuk a boldogságot magunkban, amit oly hiábavalóan keresünk máshol. Elcsábulva a hirdetések végtelen áradatától, amik arra buzdítanak, hogy vásároljunk termékeket, amikre nincs szükségünk és alig engedhetünk meg magunknak, megmérgeznek a vágyak, amiktől frusztrálttá és kétségbeesetté válunk, amikor nem sikerül megvennünk a vágyott terméket, vagy nem tesz elégedetté, ha mégis a birtokunkba kerül. Ezért látjuk a romló statisztikákat a depresszióról, a drogfogyasztásról és az alkoholizmusról, amik a bűnözés legfőbb kiváltó okai. 
Az egyetlen útja annak, hogy visszafordítsuk ezt a trendet az, hogy felvesszük a kapcsolatot Krishnával, a lelki boldogság forrásával. Akkor a béke és az elégedettség győzedelmeskedni fog. Másképpen lelki tartalom nélküli szociális programok sosem fogják hozni a kívánt eredményt.

Írta: 
 https://iskconnews.org/the-cause-of-crime,220/