A karma filozófiája

Mit takar eredetileg a “karma” kifejezés? Oldható-e a karma és ha igen, mi módon? Ezekre a kérdésekre keressük a választ az asztrológia segítségével.

 „Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Óh, Kunti fia, teljesítsd ezért előírt kötelességedet az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!” (Bhagavad-gítá 3. fejezet, 9. vers)
 
Cikkünkben a karma szó eredeti, tradicionális fogalmát szeretnénk ismertetni az olvasóval. Ezenkívül röviden érintjük a téma asztrológiai vonatkozását, illetve a modern „karma-oldó” módszerek metódusáról is szót ejtünk, mint példálul a kineziológia és a családállítás.
 
 
Karma
 
A karma a hindu, védikus filozófiából ismert fogalom. Ezen ősi bölcseleti rendszerből vette át a modern ezotéria, s használja különböző nehézséget okozó események, helyzetek magyarázatára.
A karma szanszkrit szó, jelentése „tett, cselekedet”. Ám az eredeti tanításokban nem csak karmáról, hanem vikarmáról és akarmáról is beszélnek. A karma szó eredeti jelentése értelmezhetetlen az eredeti védikus világnézet alapjainak ismerete nélkül.[1]

A karma eredeti értelmében „gyümölcsöző cselekedeteket” takar, tehát olyan tetteket, amelyek felvirágoztatják az anyagi létezésünket. Áldást hoznak a Földön eltöltött életünkre, ám benne is tartanak az újjászületések láncolatában. Ilyen cselekedet például az adományozás, mások segítése, a vallási rituálék, stb.[2]
 
A vikarma olyan tettekre utal, amelyek ellentmondanak a kinyilatkoztatott szentírások javaslatainak, s romlást, nehézséget, tudati lefokozódást vonnak maguk után. Ide tartozik például a lopás, a szexuális kicsapongás, a csalás, stb.[3]
 
Láthatjuk, hogy ez a dualitás szintje, hiszen vagy olyan cselekedeteket hajtunk végre, amelyek felvirágoztatják az életünket, ám még mindig az anyagi világ kötelékében tartanak; vagy olyan tetteket végzünk, amelyek romlást, nehézséget hoznak az életünkbe, s a Földön töltött időnket megkeserítik, szenvedést szülnek. Mindkét cselekedeti forma az anyagi kötőerők[4] befolyása alatt tartja a tudatot, s földi születések sokaságát vonja maga után. Ám míg az egyik jólétet ad, a másik szenvedést eredményez.
 
Mivel az anyagi létben minden változó, s mulandó (ellentétben a lelki léttel), előbb-utóbb a lélek felismeri, hogy itt nem lelhet állandó megnyugvásra, békére. Hiába van jó karmája, pénze, egészsége, családja, valami akkor is hiányozni fog. Ez a karma befolyása alóli felemelkedés, az anyagi létezés óceánjából való kiemelkedés, s az eredeti lelki önazonosság felismerése.
Ezen a szinten nyer értelmet az akarma fogalma, amely olyan tetteket jelöl, ami már túl van az anyagi világ kettőségén – jó és rossz, kedvező-kedvezőtlen –, és olyan tettekre utal, amely kivezet a karma kötelékéből.
 
Tehát az akarma olyan tetteket jelöl, amelyek nem hoznak magukkal karmát vagy vikarmát. Olyan tetteket takar, amely nem anyagi motivációból jön létre, ily módon nem is lehet anyagi, karmikus következménye. Az akarma elégeti a karmikus kötelékeket, megszünteti az anyaghoz láncolt állapotunkat, s felszabadítja a lelket az anyagi világ hatása alól.
 
Aki a cselekvésben tétlenséget [akarma] és a tétlenségben cselekvést lát [karma], az értelmes az emberek között, s helyzete transzcendentális, noha mindenféle tettet végez. (Bhagavad-gítá 4. fejezet 18. vers)
 
Az akarma megvalósításához lelki tudásra van szükség, tehát arra az ismeretre, hogy mi örökkévaló lelkek vagyunk, akiknek eredendő feladata (szanátana-dharma) a Legfelsőbb Teremtő szolgálata.[5] Az akarma ennek a tudásnak a megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy a tetteinket nem anyagi motivációból hajtjuk végre, hanem cselekedeteink központjában a Legfelsőbb Teremtő szolgálata áll.
 
Ha eljutunk erre a szintre, a „karmikus nehézségeink” maguktól megszűnnek. Tehát megszűnnek az anyagi problémáink, mint a pénz kérdése, a párkapcsolati, a családi, az érzelmi, az élethelyzeti nehézségek.
Ez nem csak azt jelenti, hogy enyhül az anyagi energia, így a karma hatása is az életünkben, hanem azt is, hogy az esetlegesen nehéz élethelyzeteket vagy egoellenes eseményeket, már nem az egónk szempontjából, hanem az Egész szempontjából szemléljük, s már az elfogadás szintjén tudjuk interpretálni Sorsunk eseményeit. Ez a kulcs a rendezett élethez, s a boldogsághoz.
 
 
A karmaoldás
 
Nagyon fontos elem a tradicionális megközelítésnél – a modern ezotéria állításával szemben –, hogy valójában nincs szükség a problémáink látszólagos okának felkutatására, átírására, hiszen az eredeti ok a tudatunk anyagi energiákkal való befedettsége. Az eredeti okot kell megszüntetni, ami az anyagi tudat karma generáló tevékenysége. Ha ez megszűnik, akkor az összes karma magától feloldódik.
 
Ha valakinek például nem jó a kapcsolata az édesanyjával, akkor a modern ezotéria azt mondja, hogy „dolgozzon a problémán”, s menjen el családállításra, ahol feloldhatja ezt a „karmát”, hiszen ameddig ezt nem teszi helyre, addig a női mintát is hárítani fogja az életében, tudattalanul megkeserítve ezzel a párkapcsolatait. A karma eredeti felfogásában azonban ez téves metódus, hiszen karmát feloldani nem lehet anyagi energiával, csak lelki energiával (shakti). Tehát a spirituális tudatosságunk növelésével fog enyhülni az akarati, érzelmi, gondolati, tartalmaink problémái, feszültsége.
 
Tehát a fenti példában hiába próbáljuk feloldani a szülői minta hárítását, nem fogjuk tudni, csak áthelyezzük a problémát egy másik szintre, mivel ez nem oldja fel az anyagi energia hatását, csak átrendezi. Másrészt, ha elmerülünk ebben a folyamatban, sosem lesz vége, hiszen az anyagi tudatnak, több inkarnáción átívelő blokkjai, félelmei, beidegződései (szamszkárái) vannak, amelyek látensen, vagy aktívan vannak jelen az életünkben. Itt a megoldás a valódi ok megszüntetése, az anyagi tudatosság felemelése, transzcendensé tétele. Harmadrészt a védikus világkép azt mondja ki, hogy a Legfelsőbb Tudatosság úgy válogatja össze a karmánkat és vikarmánkat az adott inkarnációnkra, hogy azok segítség a sorsunk (dharmánk) beteljesítését.
 
A fenti példánál maradva ez azt jelenti, hogyha hárítom az anyával való kapcsolatom, az azért van, mert olyan élethelyzetbe fogok kerülni, ahol szükségem lesz arra, hogy függetleníteni tudjam magam az érzelmeimtől[6] például ügyvédi, bírói pályára lépek, nevelői hivatásom lesz, stb.
 
Asztrológiai szempontból ez azt jelenti, hogy pl. az anyaminta hárítása Hold kvadrát[7] szimbólum. Ha elmegyek egy családállításra, hogy „dolgozzak magamon”, s néhány hónap után meg tudom ölelni az anyámat, akivel azelőtt háborúztunk, a karma még nincs feloldva, csak áthelyeztük egy másik szintre, hiszen a horoszkópomban még ott van a Hold kvadrát szimbóluma. Ám így analógiát váltunk, s a Hold kvadrát nem az anya analógiájában jelenik majd meg, hanem pl. a saját gyerekemnél, aki az anyámmal való kapcsolat helyreállta után közli, hogy elköltözik tőlem. Vagy a Hold kvadrát, mint alárendelődés, befogadás analógia jelenik majd meg, s képtelen lesz felnézni a párjára ezentúl. Tehát a Hold archetípusának valamely más analógiájára helyezi át a problémát.
 
Tehát a karmaoldás nem közvetlen „munkálkodást” jelent egy élethelyzeten, vagy gátló tudati tényezőn, hanem a létünk transzcendensbe emelését, ahol már nem anyagi tényezők motiválnak minket, hanem a Legfelsőbbel való kapcsolat.
Ha önismereti útra lépünk, s igénybe vesszük a különböző oldási technikák (kineziológia, pszichodráma, családállítás, stb.) segítségét, lehetőségünk van felismerni a személyiségünk mozgató rugóit, s más szempontból tekinteni egy-egy adott élethelyzetünkre. Tulajdonképpen ezen folyamatok valódi célja a karmánk megismerése. Ezenkívül egy-egy ilyen terápia nagyon jó közösségi élményt ad, ami a vízöntő-kori[8] feladatok megvalósításának az egyik alapköve. Ezt én inkább pszichológiai fejlődésnek nevezném, ám semmiképpen sem spirituális fejlődésnek. Hiszen a tudati (akarati, érzelmi, gondolati) mintáinkat ismerjük fel és tisztítjuk, ami közvetett módon ad lehetőséget a spirituális tartalmak, tehát a transzcendens önvalónk megnyilvánulásának, ám nem direkt, a transzcendens önazonosságunk megnyilvánulását célozza meg.
 
A védikus szentírások több helyütt kijelentik, hogy az önvalónak, a léleknek (átma) nincs karmája, hiszen eredetileg transzcendens természetűek vagyunk.
 
A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat. (Bhagavat-gítá 3. fejezet 27. vers)
 
Lelki természetemet az éri el, aki minden tett végrehajtójának helyesen az anyagi természet kötőerőit látja, s aki ismeri a Legfelsőbb Urat, aki e kötőerők felett áll. (Bhagavat-gítá 14. fejezet 19. vers)
 
Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll. (Bhagavat-gítá 5. fejezet, 8-9. vers)
 
A karma és vikarma az anyagi energia produktuma, ami addig hat ránk, amíg tévesen az anyagi energiával azonosítjuk magunkat, tehát a testünkkel, földi szerepeinkkel, tudati-akarati-érzelmi folyamatainkkal. Így, ha létünket az eredeti transzcendens állapotunkba helyezzük vissza, a karma hatásköréből is kikerülünk.
 
 
Cikkünk következő részében az akarma megvalósítását és a karmaoldás hétköznapi szintű lehetőségeit fogjuk bemutatni.