Az egyik nap a tudatosságról beszéltem Istvánnak a jóga kapcsán…
Az egyik nap a tudatosságról beszéltem Istvánnak a jóga kapcsán, próbálom felkelteni az érdeklődését, és ez az aspektusa az, amivel leginkább meg tudom fogni.
A jógának talán a legfontosabb összetevője a tudatosság, fontossága felbecsülhetetlen, de a kifejlesztése, lássuk be, a mai emberek nagy részének hosszú évek gyakorlásába kerül.
A lábujjakkal kezdtem a magyarázatot róla. Jin-jógán tanultam egy pózt – tulajdonképpen visszafordított lábujjtartásos Vadzsrászanát –, ami mellé magyarázatként elhangzott, hogy szinte soha nem végzünk olyan mozgást, melynek során a lábujjakat megmozgatnánk, visszafeszítenénk és az ott képződő lerakódások meggátolják az energia felvételét és áramlását. Persze feltételezem, hogy durvább fizikai szinten sem jó ez, például a vérkeringés is rosszabb lehet miatta. Szóval a lényeg, hogy hozzuk mozgásba minden egyes testrészünket, minden apró porcikánk mozduljon meg és egyre tudatosabban érezzük az „összetevőinket”. Az izommunka, a véráramlás, az inak és szalagok nyúlása, sőt még a bőrfelszín egyes változásai is legyenek teljesen tudatosak. Lassan megismerjük a testünket, tudjuk, hogy mit várhatunk el tőle és várjuk is el, tegyük is meg azt, amire képes. Aztán hosszú évek gyakorlásával eljutunk egy olyan fokú tudatosság szintjére, hogy a belső szerveink működését, sőt a finomabb szinteket is képesek leszünk érzékelni, sőt szabályozni. A pránájáma nagyon fontos segítője e teljes tudatosság elérésének, hiszen már önmagában finomabb szinteket érint. (A nevében is benne van, az életlevegők, a prána áramoltatása, nem csupán a konkrétabb fizikai levegőé.) A relaxáció és meditáció, hasonló okokból szintén segíti ezt a fejlődést.
Így valóban hosszú gyakorlással elérhetjük a jóga csúcspontját, a tudat győzelmét az anyag felett.
