írta: T. Ozorák Zsuzsanna
A jóga célja Patanydzsali megfogalmazásában a tudatfolyamatok lebírása, az elme lecsendesítése. Az egyes jógairányzatok különböző módszereket alkalmaznak e cél elérése érdekében. A hatha-jóga legfőbb eszközei a különböző testhelyzetek, az ászanák, amelyek gyakorlása során a mozgás, a légzés és a figyelem tökéletes összhangjában a gondolatok és az érzelmek szüntelen áramlása lassan elcsitul, kioltódik. Felveszünk egy pozíciót, végrehajtunk egy gyakorlatsort, a légzésünk ritmusára mozdulva, a mozdulattal lélegezve. Az elme csendjének bekövetkezése előtt, illetve azzal párhuzamosan a jógagyakorlás számtalan jótékony „mellékhatását” is megtapasztalhatjuk. A test ruganyosabbá, hajlékonyabbá, s egyszersmind erősebbé, egészségesebbé válik, növekszik mind a fizikai, mind a mentális kitartás, teherbírás. „A haṭha-yoga az érzékenység növelésének folyamata, mely egyaránt érvényes a testfelszínre, a belső szervekre és az összes belső funkcióra.” Iyengar úgy fogalmaz, hogy „a jógi az āsanák gyakorlásával hódítja meg a testét, s teszi azt a szellem alkalmas hordozójává”.
Egy csoportos jógafoglalkozás során a tanár figyelme minden jelenlévőre kiterjed, szóbeli utasításokkal, a gyakorlatok bemutatásával az egész csoportot vezeti egyszerre. Olykor azonban a leghatékonyabb, a leginkább célravezető módszer az érintéssel való beigazítás, viszont ez egy nagyobb létszámú csoport esetén roppant időigényes lehet. Ilyenkor érdemes párban, vagy akár két segítővel végrehajtott gyakorlatokat alkalmazni, amelyek során a segítő(k) a fizikai kontaktus által vezetnek az adott ászana pontosabb, kifinomultabb megvalósítása felé – ez a kontakt gyakorlás.
A párban elvégzett gyakorlat után az, aki a segítő szerepét töltötte be, maga is belehelyezkedvén az ászanába, sokkal pontosabban és tudatosabban hajtja végre, miután testközelből látta, sőt, segített létrehozni azt.
Nem csak maguk az ászanák, hanem az azokat előkészítő, úgynevezett rávezető gyakorlatok esetén is használhatjuk a kontakt módszert. Egy új testhelyzet megtanítását ugyanis felépíthetjük úgy is, hogy több rávezető gyakorlatot végzünk előtte, melyekben külön-külön tudatosítható a csúcsgyakorlat során elvégzett lábmunka, törzsaktivitás, kéztartás stb. Például a segítővel elvégzett Úrdhva-haszta-dandászanában a gerinc menti izmok megnyúlnak, s így sokkal könnyebb utána akár egy előrehajlást, akár egy gerinccsavaró ászanát elvégezni.
Vannak esetek, amikor a segítő passzív, valamilyen pihenő pozícióban (a leggyakrabban Sasánkászanában) egyszerűen csak stabil alátámasztást nyújt például egy mellkasnyitáshoz vagy egy homorításhoz. (ez a gyakorlat a Pascsimóttánászana elmélyítését és megtartását is szolgálja.)
Nem csupán a rávezetés vagy a kivitelezés során, hanem levezetésként is alkalmazhatók a kontaktgyakorlatok. Egy nyújtás vagy egy kompenzáció céljából felvett pozíció sokkal hatékonyabb lehet, ha segítővel végezzük azt. Az alsó gerincszakasz mentén futó izmok megnyújtására alkalmas, ha a Sasánkászanában pihenő társunk keresztcsontját hátra- és lefelé, a sarkak irányába nyomjuk.
Hasonló a hatása annak a kontaktgyakorlatnak is, mely során Viparíta-karaniban nehezedünk rá az alátámasztást nyújtó segítő keresztcsontjára.
Alkalmanként színesíthetjük a jógafoglalkozást az óra végére beillesztett, kifejezetten az ellazulást elősegítő egyszerűbb masszázs-fogásokkal. Egy kevésbé összeszokott csoport esetében érdemes így bevezetni a kontakt gyakorlást.
A babás foglalkozásokon, melyekre az édesanya már 6-8 hetes korától elhozhatja a csecsemőt, az óra teljes egészében szoros kontaktusban működik együtt anya és gyermeke. Kialakítva egy közös ritmust, a babával együtt lélegezve simítja, masszírozza, mozgatja át gyermekét az anya, s ezáltal mindketten ellazulnak, kapcsolatuk erősödik, s nonverbális kommunikációjuk is sokkal hatékonyabbá válik. A baba esetében a taktilis ingerlés segíti az agy és az idegrendszer érését, s egész szervezetének (légzés, keringés, emésztés, immunitás, hormonháztartás) működését fejleszti. Az órákon az anya a gyermekét tartva, emelve, ringatva vagy hintáztatva mozdul egyik pozícióból a másikba, vagy tart ki olyan āsanákat, melyek segítik izomzatának, szervezetének a szülés és a gyermekágyas időszak utáni regenerációját. A kúszó-mászó, majd tipegő korba cseperedő baba pedig egyre aktívabban vesz részt az órákon, s másfél-két éves kora körül már önállóan is elvégez, a felnőttek után ismétel mozdulatokat, āsanákat.
Az oktatóképzésben – így a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán folyó jógamesterképzés keretein belül is – szinte megkerülhetetlenek a kontaktgyakorlatok, hiszen ezeken keresztül sajátítják el a leendő jógaoktatók a manuális instruálás és javítás technikáját.
Ha az oktató tökéletesen jelen van az adott pillanatban, akkor teljesen kézben tartja az órát, nyugalma, kiegyensúlyozottsága és derűje tanítványaira is kisugárzik, s őket is a jelen pillanatban tartja. Az órát tartó tanár is jógázik, a jóga legteljesebb értelmében!
A gyakorló feladata a hatha-jóga foglalkozás során az, hogy figyelmét kiterjessze a test teljes belső terére, a testet körülvevő térre, valamint az elmefolyamatokra – értékítéletek és minősítések nélkül szemlélve azokat. Az órát vezető tanárnak éber tudatosságával a gyakorlókat is át kell fognia: miközben mozdul vagy megszólal, akkor is törekednie kell arra, hogy az elme csendjét megőrizze. A helyes jógagyakorlás során „teljesen elmerülsz abban, anélkül, hogy múltbeli benyomásokon töprengenél, csak dolgozol és igazítasz, pillanatról pillanatra törekedve a tökéletességre és a pontosságra.”
írta: T. Ozorák Zsuzsanna
- Freedman, Francoise Barbira 2006: Babás jóga. Budapest, Park Könyvkiadó.
- Iyengar, B. K. S. 1999: Jóga új megvilágításban. H.n., Saxum.
- Iyengar, B. K. S. 2009: A jóga fája. Budapest, Filosz.
- Patañjali 2002: A jóga vezérfonala. Budapest, Gaia.
- Szvámi Véda Bhárati 2006: A hatha jóga filozófiája. Budapest, Filosz.
Forrás:
Dr. Tóth-Soma László: A jógaoktató személyisége. In: Tattva, XIII. évfolyam, 2. szám, 2010. november, 59-62. old.