Beszélgetés az egyik legfiatalabb és leglátványosabb jógairányzatról Újhelyi Péter akrojóga-JAMbassadorral. Minden, amit erről tudni érdemes.
Bekuckóztunk az Aum jógastudió egyik szobájába, hogy nyugodtan beszélgethessek Újhelyi Péter thai-masszőrrel és akrojóga JAMbassadorral az akrojógáról. Ülünk a földön kényelmes szukhászanában, miközben csokipudinggal kínál.
JP: Nemrégiben olvasóink is láthattak egy 1938-ban készült felvételt, ahol Krisnamácsárja és Ilyengar egy gyermek tanítványával gyakorol, amiről mindenkinek az akrojóga juthat eszébe. Innen ered? Van köze az akrojógának ehhez az irányzathoz, vagy egyszerűen véletlen egybeesésről van szó?
ÚP: (Nevet.) Az biztos, hogy a jógik néhány ezer éve már így tanítják, szoktatják gyerekeket a nehezebb jógaászanákhoz. Mondhatom igen, van kapcsolat, hiszen az akrojóga három alapillére közül az egyik a hatha jóga; s a hatha jógán belül is ehhez a játékos megközelítéshez nyúl vissza. Azonban konkrét jógatradíciókhoz, tradicionális gurukhoz nem köthető az irányzat. Hivatalosan 2003-ban jelent meg, amikor két amerikai, Jenny Sauer-Klein és Jason Nemer védjegyeztette az általuk kialakított oktatási és gyakorlási rendszert, melyet a hatha jóga, thai masszázs és az akrobatika elemeiből raktak össze. Ezt az általuk kialakított rendszert nevezik akrojógának.
JP: Ők találták ki az akrojóga szót is?
ÚP: Tudomásom szerint velük egyidőben egy másik csoport Kanadában is hasonló alapokon, hasonló rendszert hozott létre, akik a mai napig is akrojóga néven gyakorolnak. Mivel azonban Jenny és Jason az acroyoga (akrojóga) nevet az általuk kialakított rendszerrel együtt szabadalmaztatta, ezért a világ bármely pontján ezen a néven kizárólag csak a náluk végzett jógaoktatók tarthatnak foglalkozásokat.
JP: Legalább két ember jógája az akrojóga, ugye? 
ÚP: Inkább három emberé: egy adja az alapot, őt base-nak (ejtsd: béz) nevezzük; aki a pozíciókat veszi fel, vagyis repül, azt flyernek (ejtsd: flájer) hívjuk; míg a harmadik spotter (ejtsd: szpotter) a megfigyelő, szerepe a biztonság adás és segítségnyújtás. A haladó vagy összeszokott párosok már tudnak önállóan gyakorolni. A sérülések és baleset elkerülése érdekében kezdetben semmiképpen nem javasolt ketten próbálkozni.
JP: Milyen a guru-tanítvány kapcsolat az akrojógában?
ÚP: Nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett guru-tanítvány kapcsolatról. Minden oktatónak van egy kialakul egyéni stílusa, hiszen ez az irányzat az alapítók által meghatározott pozíciókon túl engedi a kreativitást, újabb és újabb sorozatok, elemek létrehozását.
JP: Jógaként melyik típusba sorolod: karma, dzsnyána, dhjána vagy bhakti jóga?
ÚP: Egyértelműen dhjána jóga. A hatha jóga adja a szemléletmódot, a filozófiát, az ászanák és a pránajáma fontosságát. Nem véletlen, hogy akrojógaoktató csak az lehet, aki már végzett hatha jóga oktató.
JP: Mekkora hangsúlyt fektettek az ászanákra és a légzőgyakorlatokra?
ÚP: A pozíciók jórésze a jógaászanákkal egyező vagy azokra épülő. Azonban nem ászanáknak, hanem pozícióknak nevezzük a páros által létrehozott alakzatokat. Ezeket az akrojóga oktatókönyv rögzíti, de a haladók ettől már eltérhetnek. Az interneten nagyon sok új pozíciót, sorozatot találhatunk, ami nincs ebben az alapkönyvben. Megengedett a kreativitás. 
Mi egy kezdő és egy haladó sorozatot használunk a résztvevők tudásához igazítva. A pránájama pedig számunkra a tudatos légzés kialakítása, hiszen a helyes légzésnek a gyakorlás során nagy jelentősége van.
JP: Mennyire hangsúlyos a relaxáció, meditáció (pl. jóganidra, mantrameditáció)?
ÚP: Az órákat ráhangolódással és közös mantrameditációval kezdjük. Az órák utolsó harmadában a lusták jógájának nevezett thai-masszás segítségével az erőteljesen igénybe vett izmokat lazítjuk, nyújtuk, mozgatjuk át, s dolgozunk a test energetikai rendszerével. Ezt párban végezzük, így mindenkinek lehetősége van eközben a mentális relaxációra is.
JP: A hatha jóga mellett mit ad a két másik pillér: a thai masszázs és az akrobatika?
ÚP: A thai masszázs figyelmet, elengedést és a mettát, a szituáció szeretetteljes megközelítését, illetve a terápiás tér kialakítását adja. Az akrobatikus elemek provokálnak, hozzásegítenek a bizalom és önbizalom fejlesztéséhez, valamint a játékos öröm megéléséhez. Tulajdonképp az akrojóga nem más, mint a terápiás tér, a közösség és a jóga hármasa. Számomra ez így tökéletesen összerakott rendszer.
JP: Mihez szükséges a provokáció? Kit provokáltok?
ÚP: A gyakorlót. Azaz önmagunkat. Fel tudom emelni? Ki tudom nyomni? Mit fogok csinálni? Meg tudom tartani magamat, a másikat? Ez mind provokáció.
Általában nem hisszük el elsőnek magunkról, hogy a látványos elemeket meg tudjuk csinálni. Félünk a leeséstől, a „mit szólnak”-tól, a „mi fog történni”-től. A terápiás térben, a közösség figyelme segítségével túl tudunk lépni saját félelmeinken azáltal, hogy megtapasztalhatunk egy számunkra teljesen szokatlan testhelyzetet. Nézd például a vállállást. Valójában sokkal könnyebb kivitelezni, mint egy adhó-mukha-vriksászanát (kézenállás) vagy egy sirszászanát (fejenállás), de a hatása hasonló. Ahhoz, hogy ezt bárki meg tudja csinálni, kell a bizalom mások iránt és bizalom sajátmaga iránt. Ezt célozza meg, ezt segíti. Ezek kihívások, de egyben örömet és játékot rejtő dolgok.
.jpg)
JP: Mennyire hangsúlyos a játék az órán? Hogyan jelenik meg?
ÚP: Az ember számára nagyon fontos a játék, a játékosság; szükséges a bennünk belső gyermeknek teret adni, akit a mai fejlett társadalmak nagyon hamar szigorú keretek közé szorítanak. A gyermeknevelés gyakran áll csak „nem szabad ezt, nem szabad azt”-okból. A bennünk élő belső gyermek öröme az, hogy egy új pozíció, testhelyzet megtapasztalása után ráébred arra, hogy képes, és újabbat próbál. Már mer. Aztán egy újabb pozíciót tanul, ami szintén félelmetesnek tűnik, majd aztán azon is túllép, majd összekötni a pozíciókat, elkezd sorozatokat készíteni. Minden egyes alkalommal el lehet jutni oda, hogy „na, azt már nem tudom,” de aztán azon is túl lehet lépni.
JP: Ez a játékosság a flyer (repülő) kiváltsága vagy mindhárom szerepkörben lejátszódik?
ÚP: Inkább hármójuk között, az összehangolódásban. A spotternek, aki vigyáz rájuk ott van a figyelme, adja a figyelmét, ami egyben egy terápiás eszköz is. Ha hisznek bennünk, hogy meg tudjuk csinálni, akkor könnyebben átlépünk a félelmeinken. Ezt a szerepcserékkel is segítjük, minden szerepet ki kell próbálni.
JP: Sokak számára az akrojóga nem más, mint páros akrobatika. Miben határoznád meg az akrojóga és a partnerakrobatika különbségét?
ÚP: A szemléletben és a háttérfilozófiában. Az óra kezdetén van összhangolódás, cél egy terápiás, bizalmi tér kialakítása, míg a partnerakrobatikában az eredményen van a hangsúly. Másrészt az akrojógások is célul tűzték ki a jóga elveinek követését: jama-nijama elvek, az erőszakmentes életszemlélet átvétele. A különbség az óráink felépítésében is érződik: Mantrameditációval kezdünk, időt adunk arra, hogy mindenki mentálisan is megérkezzen, bensőben is lecsendesedjen, hogy ebből a belső nyugalom csendjéből egy közös csend jöjjön létre, egymásra is tudjunk hangolódni. Ezt követi a csoportos együttmozgás, bemelegítés, majd a tényleges akrojóga gyakorlás, a már említett provokatív elemek. Aztán a végén levezető nyújtás és terápiás röptetés, thai masszázs elemeinek alkalmazása. Önmegfigyelés, belső tapasztalatok megosztása. Vannak persze a jógától idegen elemek is az óráinkon, például tanulunk biztonságosan esni.
JP: Mi a terápiás röptetés?
ÚP: Amikor bizonyos pozíciókat nyújtás és lazítás végett 3-5 légzésig vagy személytől függően tovább is kitartunk.
JP: Legtöbb videón azt látjuk, hogy a base egy erős férfi és a flyer egy karcsú nő. Az órákra is csak párba lehet menni?
ÚP: Nem. Vannak nagyon jó base hölgyek. Persze, ha egy férfi flyer akar lenni, akkor olyan partner szükséges, aki elbírja. A videók roppant csalókák: a repülő munkája legalább olyan nehéz, mint a tartóé, hiszen más és több izmokat mozgat meg. Az órákra viszont lehet egyénileg is jönni, hiszen nem mindig ugyanazzal az emberrel gyakorlunk.
JP: Mióta lehet Magyarországon az akrojógát gyakorolni?
ÚP: Magyarországra a német Lucie Beyer hozta 2009 körül.
JP: Ki az itthoni legfőbb képviselője?
ÚP: Van két magyarajkú akrojóga tanár, azonban egyikük Bécsben él, a másikuk Svájcban. Ők ritkán vannak itthon. Jelenleg én vagyon az akrojóga közösség és gyakorlás szervezésére jogosult képviselő, az úgynevezett JAMbassador. De vannak még kezdeményezések hála Istennek; ha megkeresnek igyekszem segíteni őket. Kis közösségünk leginkább Lucie-tól tanul, de meg kell említenem Pau Casstellsaguét, aki járt már nálunk egy adományos workshoppal, és Hargitai Rékát, akitől sokat tanulhatunk.
JP: Mi az irányzat legfőbb céljai?
ÚP: Számomra terápia. Nemcsak a fizikai egészség megőrzése, de mentális egészségmegőrzés, önfejlesztés, s mindamellett közösségépítés és örömteli együttlét. Ezek egymástól elválaszthatatlanok.A társas kapcsolódás önmagában terápiás. Az ember társas lény. Nemcsak egyszerűen együtt vagyunk, nemcsak egy légtérben tartózkodunk, hanem egmás fejlődését szükséges bizalmi teret hozunk létre.
.jpg)
JP: Hol lehet akrojóga órákon részt venni?
ÚP: Csütörtökönként 18 – 21 óra között az Inspirálban, ahol egy fantasztikus párral, Csikós Illéssel és Jurák Zsuzsival dolgozom együtt, és itt, az Aum jógastúdióban péntek este 19 órától indul az akrojam. Az Aum jógastúdióban vannak még hétvégi jambooreek (ejtsd: dzsemborik), amik hosszabbak mint a jamek, és thai masszázs műhelyt is tartok.
JP: Végezetül kiknek ajánlanád az akrojógát?
ÚP: Energikus fiataloknak, közösséget kedvelőknek. Nem kell akrobata vagy jógás múlt; a túlsúly sem feltétlenül akadály. Én terápiás szemszögből közelítem meg az akrojógát, s erre alapozom az óráimat.
JP: Köszönöm a beszélgetést!
Lejegyezte: DÉva
Képek: Újhelyi Péter szívességéből.
Nyitóképet készítette Horváth Ákos.
csíkkép forrása: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Acro_Yoga_Flash_Mob.jpg
