Németh Dávid cikksorozatában A „szent ember” fogalmát járja körbe a katolicizmus és a vaisnavizmus szemszögéből.
„A szentek életükben szövik a fehér ruhát, ami az örökkévalóság öltözéke”[1]
A szentség kérdése a mai profán világban talán égetőbb, mint bármikor. A fogalmat azonban fontos pontosabban meghatározni. Világossá kell tenni, hogy mire is van szükség napjainkban ahhoz, hogy az ember visszataláljon azon életvitelhez, amely felemeli őt az érzékek birodalmának színteréről. Kétségtelen, hogy ennek a feladatnak nem csak a nyugati ember deszakralizált világában van létjogosultsága, tekintve, hogy a fogyasztói szemlélet a keleti társadalmakat is mind jobban maga alá gyűri. Ebben a folyamatban az ember mindennapjai során elveszti azt a középpontját, ahonnan kiindulva és ahová visszatérve megmérheti emberi fejlődésének vagy degradációjának mértékét.[ 2]
A mai vallásos ember is igényli a szentség közelségét, csakúgy, mint az archaikus ember, aki „arra törekedett, hogy a szentben vagy a megszentelt tárgyak közelében éljen.”[ 3] Ugyanakkor mennyivel nagyobb lehet a vallásos ember igénye arra, hogy ne csak szent helyek és tárgyak közelében legyen – mint amilyen az Istenhez ’ajtót nyitó’ templom vagy egy körmenetben végighordozott ereklye –, hanem hogy a szentség emberi formában is testet öltsön. Azonban ahhoz, hogy ez felismerhető legyen, értelmezni kell a fogalmat, világossá tenni a „szent ember” mibenlétét.
E témakör tanulmányozása során felmerül egy kérdés: mennyiben lehet megközelíteni a vizsgálat tárgyát az objektivitás, az egyetemes értelmezés mértékével? Vagyis a különféle gyökerű vallások által számon tartott szent embereknek megtalálhatjuk-e vizsgálatunk során az archetípusát, azt a közös nevezőt, amely módot ad a fogalom objektív meghatározására? Az olyan jelzők, mint a ’jámbor’, a ’békés’, az ’aszketikus’, a ’kegyes’, az ’erőszakmentes’, a ’vezeklő’ stb. maradéktalanul tükrözik-e a szent ember lényegét, elegendőek-e a definícióhoz?
Vizsgálatunk során az egyik szempont a szentté válás módja lehet. A kereszténységnek ebben az esetben csak a katolikus vonulata érintett, ahol a szentek tisztelete a mai napig megengedett. Itt nyomon követhető a szentek tisztelete, a szentté avatás módja, amely intézményesítette a ’szent ember’ fogalmát. Mivel azonban a hinduizmusban[ 4] nem létezik egy központi intézmény, amely hivatalos eljárás keretében valakit szentté avat, így merőben más megközelítésből kell vizsgálni a hindu hagyomány szentjeit.
Ha a kereszténységben a katolikus értékek mentén haladunk, kizárva más egyházakat, akkor – logikusan – a hinduizmus számos ága közül is ki kell egyet választani ahhoz, hogy összehasonlításokat lehessen végezni. Esetünkben ez a gaudíja vaisnavizmus, a Visnuba vetett hit bengáli ága, amelybe A.C. Bhaktivédanta Szvámí Prabhupáda tanításán keresztül nyerhetünk betekintést.
Érdemes szem előtt tartani még a ma emberének a viszonyát is példaképeihez. Ez segítheti annak megértését, hogy milyen közegben próbáljuk meg a szent ember fogalmát, annak értékeit elhelyezni. Lényeges lehet annak a kérdésnek a felvetése is, hogy milyen attitűd fogadható el egymás szentjeinek tekintetében.[ 5]
A ’szent’ szó eredete és jelentése a kereszténységben és a vaisnavizmusban
A latin ’sanctus’ megjelölés
A ’szent’ szó eredetileg annyit jelent: ’Isten sajátja’. Szent az, ami Istennek a tulajdona; a latinban ’sanctus’. A maga isteni tökéletességében egyedül Isten szent. Egy ember ’szentsége’ az isteni szentségnek csak visszfénye. „Csak mint Krisztus utánzóját nevezhetünk egy embert szentnek. Férfiak és nők, különböző korszakokban, különböző feltételek mellett kísérelték meg, hogy Jézust utánozzák.”[ 6] Tehát katolikus szemszögből a szent emberutánzó, egy viselkedési mintát – az Isten fiának mondott Jézusét – követi. Az idézet sarokpontja az, hogy Jézus utánzását jelöli meg a szentté válás folyamataként. Így a katolikus szemlélet két dolgot sugall. Az egyik, hogy Isten fiát, aki Jézus, Isten saját önvalójának kell tekinteni, mintegy önmaga megtestesülésének a Földön. Tehát Ő maga az, aki a szentté válás folyamatának mikéntjét közvetíti az emberiség felé. Ahogy maga Jézus is mondja: „Én és az Atya egy vagyunk.”[ 7] A katolikus szemlélet másik sajátsága, hogy ezáltal egyetlen kizárólagos utat jelöl meg a szentté válás folyamatában, a krisztusi életmód követését.
A Magyar Értelmező Kéziszótár elsőként így határozza meg a ’szent’ fogalmát: „Vallási szempontból tökéletesnek tekintett, halála után a kat., ill. a gör. kel. egyháztól ilyennek nyilvánított (röv.: szt. v. Szt.) ~ Ferenc; ~ té avat: egyházilag hiv. ilyennek nyilvánít”.[ 8] Csak a második értelmezésben tágítja a szó jelentését: „Igen vallásos, nagyon jámbor” személyként aposztrofálja. Tehát már megengedőbb a tekintetben, hogy nem köti a keresztény egyházhoz, hanem csak általánosságban a valláshoz a ’szent’ fogalmát.
A szádhu fogalma a vaisnavizmusban
A szádhu a tökéletesség felé haladás egy magas fokozata a vaisnavizmusban. A szanszkritban a szádhu szó hasonlít leginkább a latin ’sanctus’ra és a legtöbb fordításban ’szent’-nek is fordítják azt.[ 9] Prabhupáda sokszor ’jó’-nak, ’nagyon jó’-nak, avagy ’teljesen jó’-nak fordítja angolra, illetve az ő szövegét fordító pedig magyarra.[ 10] Azért lehetséges ez, mert a szádhu melléknévként ’helyes, egyenes, jó’ jelentéssel is bír.[ 11] A szádhu szó gyöke a √sādh-, amelyből a ’teljesít’ igét is képezi a szanszkrit nyelv. Ez eszünkbe juttathatja, hogy egyedül Isten tekinthető teljesnek. Ennek ellenére túlzás lenne kijelenteni, hogy a szanszkrit szádhu megjelölést közvetlenül össze lehet kapcsolni Isten fogalmával, hiszen a hinduizmusnak akadnak olyan ágai is, amelyek nem ismernek el legfőbbnek egy személyes Istent.
Folytatjuk…
Forrás: Németh Dávid: A „szent ember” fogalmának vizsgálata a katolicizmus és a vaisnavizmus tükrében. Tattva: Válság. XIII. évfolyam. 1. szám. 2010. 87-111.
http://tattva.hu
Képek forrása: pinterest.com, martonnap.hu
Hivatkozások:
1 Hertzberg, A.: A zsidó vallás üzenete a természetről. In: Assisi Nyilatkozatok. 1986.
2 Garadnay 2004: 151.
3 Eliade 1996: 8.
4 Az ősi indiai vallások gyűjtőfogalma, melyek elsősorban Śiva, Viṣṇu, Brahmā, Śakti, továbbá számtalan félisten imádatára épülnek.
5 Rudolf Otto méltán híres és e témakörben meghatározó írását, A szent című művét kizárólag megközelítésbeli szempontok miatt nem említem cikkemben.
6 Ziegert 1988: 157.
7 Károli 1949: János 10, 30.
8 Juhász 1992: 1272.
9 Tóth 2001: 30.
10 Śrīmad Bhāgavatam (továbbiakban: Bhāg.) 3.5.18.
11 Tóth 2001: 30.
Felhasználtirodalom
Banyár Magdolna 2007: Ācāryák I. Budapest, Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola.
Bhaktivedanta Swami, A.C. 1990: Az önmegvalósítás tudománya. Stockholm, The Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami, A.C. 1989: Śrī Caitanya tanítása. Stockholm, The Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami, A.C. 1993: Śrīmad Bhāgavatam 1-10. ének. Stockholm, The Bhaktivedanta Book Trust.
Bhaktivedanta Swami, A.C. 2006: A Bhagavadg ītā úgy, ahogy van. Stockholm, The Bhaktivedanta Book Trust.
Eliade, Mircea 1996: A szent és a profán. Budapest, Európa Könyvkiadó.
Garadnay Balázs 2004: A keskeny út öröme és járhatósága. Budapest, Szent István Társulat.
Glasenapp, Helmut von 1977: Az öt világvallás. Budapest, Gondolat Könyvkiadó.
Hankiss Elemér 2000: Élet és halál a boulevard sajtóban. In: Kérdéses civilizáció. Szerk. Gombár Csaba. Budapest.
Harenberg, Bodo 1993: Az emberiség krónikája.Budapest, Officina Nova.
Holbach, P.H. 1966: Szentek képtára. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.
Juhász József 1992: Magyar Értelmező Kéziszótár.Budapest, Akadémiai Kiadó.
Károli Gáspár 1949: Szent Biblia. Budapest, A magyarországi református egyház egyetemes konventje.
Merényi Zoltán 1998: Az európai kultúra szekularizációs kérdésének újra felvetése. Budapest.
Nailis, Dr. M.A. 1974: Szentség a hétköznapokban. Shönstatt, Schönstatt-Verlag.
P. Békés Gellért P. Dalos Patrik 1978: Újszövetség.Róma, Magyar Katolikus és Művészeti Akadémia.
Pierre, Victor 1995: Kármelita nővérek a vérpadon. Budapest, Kármelita Rendtartomány.
Rácz Géza 2007: Mitől szent az ember? Kagylókürt, 47. szám, 82.
Ries, Julien 2006: A hívő ember a zsidó, a keresztény és az iszlám vallásban. Budapest, Typotex Kiadó.
Tomka Miklós 1986: Kulturális kisenciklopédia. Budapest, Kossuth Könyvkiadó.
Tóth Gábor 2001: Szanszkrit-magyar szójegyzék. Budapest, Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet.
Tóth-Soma László 2002: Kérdések és válaszok a Krisna-tudatról. The Bhaktivedanta Book Trust.
Varga Imre előszavával 1990: Assisi Szent Ferenc perugiai legendája. Békéscsaba, Helikon Kiadó.
Waterstone, Richard 1996: India. Budapest, Helikon Könyvkiadó és Magyar Könyvklub.
Zieger, Alexander 1988: Ilyen színes a mi hitünk. Budapest, Szent István Társulat.
http://www.mindentudás.hu/ szabocsaba/20050925szabo.html , 2009.04.04 http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/ ttkuj/9het/esztetika/esztetkia9.html, 2009.04.04.
http://www.doktori.hu/ 2009.04.04.
http://www.helloinfo.hu/ 2009.04.04.
