Kundalini jóga gerilla módon
„Ong Namó, Guru Dév Namó”
(Adi mantra – a Kundalini jógaórák kezdő mantrája)
Az elmúlt hónapokban több ismerősöm, barátnőm is említette, hogy kundalini jógázik, és lelkesen mesélte mennyire jól érzi magát tőle. Számomra mindig is nagyon misztikusnak tűnt a „muládhára-csakra középső csatornájában, a lélek legalacsonyabb szintű központjában (szusumna) fekvő háromszorosan összetekeredett (tűz)kígyó” képe, melynek felébresztése egyrészt óriási energiákat mozdíthat meg a gyakorlóban, s ami az irányzat képviselői szerint a szellemi ébredés útjára lépés kezdetét is jelenti. Egyébként éppen a nagy energiaáramlások miatt tanácsolják, hogy csakis képzett guru felügyeletével végezze valaki az „ébresztést”, sőt arra is figyelmeztetnek, hogy kellő erkölcsi és spirituális fejlettséggel kell rendelkezni ennek az energiának az irányításához. A Kundalini az egyetemes sakti egyik aspektusa, a sakti szóról pedig olyan fogalmakra lehet asszociálni, mint „teremtés”, „őserő”, „kreatív erő” illetve „női(es)ség”. De a kundalini azt is jelenti, hogy “a szerelmes göndör hajfürtje”, ami tulajdonképpen a mindannyiunkban benne rejlő energia és tudat(osság) áramlásának költői megfogalmazása.
Mostanáig furdalta tehát az oldalamat a kíváncsiság, és folyamatosan érlelődött bennem az elhatározás, hogy kipróbáljam a jógák királynőjének, a tudatosság jógájának is nevezett irányzatot. A lehetőség végül a hétvégi gerilla jógás megmozdulás során adatott meg, ahol nagy szerencsémre a zöldben jógázás csodálatos élményével is gazdagodhattam.
Akik még nem hallottak a közösségi jógázás előbb említett kezdeményezőiről, azok figyelmébe ajánlom a gerilla jógások által szervezett programokat. A hétvégi megmozdulás során a kezdők ízelítőt kaptak abból, miről is szól – a szervezők mottója szerint – „szabadon…. a szabadban….” jógázni, a gyakorlottabbak pedig akár új dolgokkal is megismerkedhettek, vagy egyszerűen csak jól érezhették magukat a hasonszőrűek társaságában. Zöldben jógázni igazi élmény. Nem tudom, hogy a napsütéses-madárcsicsergős délelőtt, a sok intenzív hatás– a fények, a színek, a hangok és az illatok kavalkádja, ami ilyenkor éri az embert –, vagy csak az elmélyült gyakorlás szüneteiben érzékelhető járókelők és gyermekek vicces, rácsodálkozó megjegyzései okoznak-e jobb kedvet a gyakorlóknak. Érdemes megtapasztalni az élményt. Ráadásul nem kerülhetem meg a témát, miszerint a hétvégi közösségi program célja jó ügyet szolgált: a Városliget beépítése ellen demonstrálhattak a résztvevők. (Azt hiszem, a tüntetés ezen formája kifejezetten az ínyemre való. 
)
Azok, akik ellátogattak a szombati programra, most is különböző jógairányzatok kínálatából válogathattak, melyek ezúttal egy időben – egy 1,5-2 órás foglalkozás keretében – kerültek megrendezésre. A kundalini jógát Kormos Évi yoginí tartotta, akit már messziről meg lehetett ismerni hófehér ruhájáról és turbánjáról. „A kundalini jóga szülőhelyén, Indián belül a szikh kisebbséghez és valláshoz kapcsolódik, így a ruhaválasztás az oktatót is egyedivé és már messziről felismerhetővé tette.
A kundalini jógarendszer lényeges részét képezik a dinamikus mozgással és intenzív légzőgyakorlatokkal, továbbá bhandákkal (testzárakkal) és mudrákkal is kiegészült gyakorlatsorok (kriják). Emellett nemcsak a hangok – pl. mantrák zengetése vagy sóhajtások – hanem a meditáció és az óra végi relaxáció is fontos szerephez jutnak.
A testgyakorlatokat főleg ülő pózban, könnyű (szukhászana) végeztük, feltételezem a gyökércsakra erősítése, és nem a jógastúdiók egyenes padlójának hiánya miatt. Egyetlen ászanát leszámítva – amelynek során ujjainkat karomszerűen behajlítva, karjainkat pedig a fejünk felett kinyújtva és gyors tempóban, több percen keresztül egymást keresztezve váltogattuk –, nem tűnt kifejezetten fizikailag megterhelőnek az óra. Egyébként az előbbi gyakorlat nem titkolt célja is az volt – az elme szintjén vizsgálódva legalábbis –, hogy korlátainkat megtapasztalva és komfortzónánk határait feszegetve erősítsük önmagunkban a kitartást, az állóképességet. Mindez abban segít, hogy képesek legyünk szembenézni az élet kihívásaival, hogy életünk eseményeinek ne csak passzív személői, de aktív résztvevői lehessünk. A befelé történő figyelés, az elmélyülés – amit a lehunyt szemmel végzett testgyakorlatok is támogattak – segít megérteni cselekvéseink okát és következményeit, az érzelmi reakciók helyett pedig a tudatosságot erősítik bennünk.
A Kundalini Jóga Közösség hitvallása szerint „minden gyakorlás és meditáció végcélja, hogy Lelkünk, a tiszta tűz, mely mindannyiunkban ott ég és összeköt bennünket a világegyetem energiájával, fényesebben és tisztábban ragyoghasson életünkben”. A tűz motívuma egyébként a légzőgyakorlatok esetében is domináns szerephez jut, a testgyakorlatok többségénél például dinamikus tűzlégzést végeztünk. Bevallom, számomra nem volt egyszerű, vagyis komolyabb koncentrációt igényelt a kundalini jógában gyakorta alkalmazott hasi légzés elsajátítása. Ezenkívül újdonságnak számított még a gyakran – szinte valamennyi testgyakorlat végén – alkalmazott gyökérzár (Múla-bandha) is.
Végül egy számomra új és kedves meditációs technikáról szeretnék beszámolni, melyet az óra végéhez közeledve végeztünk el. A nevető vagy mosolygó buddhának (smiling buddha) is nevezett gyakorlat hozzájárul ahhoz, hogy gyakorlója boldog és relaxált állapotba kerülhessen. Persze ha ezt az óra végére még nem sikerült volna elérni. 
Ennek lényege, hogy könnyű ülésmódban (szukhászana) ülve, ujjainkkal Maha Gjan mudrát formálva, karjainkat pedig behajlítva és törzsünktől eltartva a SZA-TA-NA-MA mantrát zengetjük magunkban. És most jön a lényeg: mosolyogni kell! Eleinte lehet valami viccesre is gondolni, hátha segít, de a jókedv végül úgyis győzedelmeskedni fog.
És ha a mosolygó buddha valakinek nem lett volna elegendő, a szabadtéri jógaóra méltó befejezéseként nevető jógával koronáztuk meg a foglalkozást. Ha valaki azt gondolja, hogy ez valami bonyolult dolog, és kötelező jelleggel nem is lehet jóízűen nevetni, az téved. Bár lehet, hogy csak a tőlem kettővel odébb helyet foglaló hölgy – lehet, hogy egy beépített résztvevő (?) – hahotázása derített jókedvre valamennyiünket (?). Mindenesetre működött. (Ha többet szeretnél tudni a hahota jógáról, korábbi beszámolónk elolvasásához kattints ide!)
Összességében elmondhatom, nagyszerű élmény a természet lágy ölén jógázni. Reméljük a jövőben is lesz mindenkinek lehetőség arra – lesznek fák, bokrok, virágok és lesz szép zöld gyep is –, hogy másokkal együtt jógázzon, vagy bármi más módon kikapcsolódhasson, egyszóval minőségi időt tölthessen el a Városligetben.
A többiek nevében is köszönöm a szervezőknek, az oktatóknak és Kormos Évinek az élményt, és mindenkit arra bíztatnék, hogy kövesse példánkat és jógázzon a szabadban.
Írta: Hári Bea
Forrás:
Kundalini – Wikipédia
http://kundalinijoga.leviter.net/kundalini_joga_gyakorlatok.htm
Képek forrása:
reklámkép: http://www.stapletondenver.com
