írta: Mudra-Nádas Linda
Állati jó ászanák sorozatunkban olyan jógagyakorlatokat járunk körül, amelyek állatokról kapták a nevüket. Sok-sok olyan ászana van, amely az állatok természetes mozgásaira és testtartásaira, vagyis a természetből vett példákra vezethető vissza. Ezen pozíciók gyakorlásával kiválthatók azok a jótékony hatások, amelyek az állatokat arra késztetik, hogy ösztönösen felvegyék az adott testhelyzetet.
Matszjászana
„De hát a halak, hála Istennek, nem olyan értelmesek, mint mi, akik megöljük őket; ámbár sokkal nemesebbek és sokkal hasznavehetőbbek nálunk.” Ernest Hemingway
Nem szeretem a Matszjászanát! Kész kínlódás mire felveszem a pozíciót és aztán benne maradni… pedig ismerem a jótékony hatásait, tudom, hogy a legjobban a Hal pózzal tudom kompenzálni, vagy ha úgy tetszik kioltani a Gyertya által keltett kellemetlen feszültséget a nyak tájékáról, de sok éves gyakorlás után sem sikerült megszeretni. Sok-sok éves gyakorlás mi? – mondja egy hang mosolyogva a fejemben – Amiből általában kimarad a Matszjászana, mert nem szereted! Na igen, de gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Talán most jött el a pillanat, hogy megszeressem! Ha a pusztán anatómiai tények nem győztek meg talán a Matszjászanában rejlő szimbolikus tartalom rávesz a gyakorlására. Próbáljuk meg!
A Matszjászanában a keresztbe tett lábak a hal farkára hasonlítanak, de nem csak ezért hívják Hal póznak ezt a gyakorlatot. Állítólag ugyanis a Matszjászanának abban a változatában, ahol a lábunkat lótuszban tartjuk, kiválóan lehet lebegni a vízen. A lábak helyzete megváltoztatja a test súlypontját, ezáltal a fejet magasan a víz fölött tarthatjuk, ami megkönnyíti a légzést. Mivel a test ebben a helyzetben merev és szilárd, kisebb erőfeszítéssel képes lebegni. Nem járok uszodába, és mostanában nem valószínű az sem, hogy tenger közelébe kerülnék, de ha esetleg valaki kipróbálná, írja meg nekünk a tapasztalatait!
De félre a tréfát! A matszja halat jelent, és az ászana Matszja emlékét idézi, aki Visnunak, a világegyetem és minden dolog ősforrásának és fenntartójának hal inkarnációja volt. A történet szerint egyszer az egész Föld romlásnak indult, és egyetemes vízözön fenyegetett. Visnu ekkor egy hal formáját öltötte magára, és figyelmeztette Manut (az emberiség királyát) a küszöbön álló katasztrófára. A hal azután magával vitte Manut, annak családját, valamint a hét nagy bölcset egy bárkában, amelyet a fején lévő szarvhoz erősített. Ő mentette meg a Védákat is a vízözöntől.
Ismerős a bárkás történet? A dologban még az az érdekes, hogy a hal a keresztény szimbolikában Jézus Krisztust, és az örök életet jelképezi, mert az emberek régen azt hitték, hogy sohasem alszik. A hal a keresztség, az élet és a szellemi táplálék jelképe is.
A buddhistáknál pedig a nyolc szimbólum egyike. A hal a harmónia. Az aranyhal pedig a félelemtől mentes állapotban lévő élőlényeket jelképezi, akik anélkül, hogy belefulladnának a szenvedés óceánjába, egyik helyről a másikba vándorolnak, szabadon és önként, ahogyan a hal is szabadon és félelem nélkül úszik a vízben. A buddhisták számára tehát a lélek szabadságát és a hitet is jelenti, és ha Buddha lábnyomában ábrázolják, a vágytól és kötöttségektől való megszabadulás jelképe.
Akkor tehát mire is összpontosítsunk a Matszjászana gyakorlása közben, mi az, ami még talán velem is megszerettetheti? Azt hiszem, hogy a lélek örökkévalóságán és szabadságán való meditáció talán megteszi. Esetleg ajánlanám hozzá a következő Bhagavad-gítá idézetet:
„A lélek nem ismer sem születést, sem halált. Soha nem keletkezett, nem most jön létre és a jövőben sem fog megszületni. Születetlen, örökkévaló, mindig létező és ősi, s ha a testet meg is ölik, ő akkor sem pusztul el.” (BG. 2.20.)
Írta: Mudra-Nádas Linda
Felhasznált irodalom:
A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada: A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van
Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha
B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban
http://www.buddhapest.hu/
