– avagy hogyan lesz a habcsókból gumicukor… és így tovább…
Gondoltam írok nektek anyukáknak, és leendő anyukáknak egy lelkesítő kitárulkozást. Ha már kezded elveszteni a reményt, hogy valaha is visszaszerzed lánykori képességeid, hajlékonyságod, akkor ez a bejegyzés egész biztos, hogy neked szól.
Lassan 9 éve, hogy először találkoztam a jógával. Az első fiammal voltam várandós és barátnőmmel, aki szintén babát várt elmentünk kismamajógára.
Akkoriban egy reklámügynökségnél dolgoztam, és a mindennapi stressz után felemelőek voltak a kismamajóga nyújtotta átmozgatások, légzőgyakorlatok az órák meditatív hangulata, a relaxáció. Ahogy teltek a hetek egyre magabiztosabb lettem, s nemcsak a jógaászanák terén, hanem, mint kismama is. Egyre kevésbé tartottam a szüléstől, és egyre szorosabbnak éreztem a lelki köteléket köztem és a babám között. Megtanultam hallgatni a testem jelzéseire, és bíztam benne, hogy minden menni fog, ha eljön a nap. (Külön köszönöm ezt Boros Tímea kismama jóga oktatómnak, aki szülésznő is egyben.)
Sajnos az élet úgy rendezte, hogy elölfekvő méhlepény miatt többször véreztem, ami miatt az utolsó két hónapot kórházban töltöttem. Ennek fényében elég nagy teljesítménynek éreztem, hogy a szülésig “csak” 12 kilót gyarapodtam. Közben kezdett körvonalazódni, hogy ebből császármetszés lesz.
Mint szinte minden várandós anyukát – az utolsó hónapban már engem is igencsak nyomasztottak testem méretei. Kezdtem magam hasonlatosnak érezni és látni egy jóllakott elefánthölgyhöz.
Amikor betoltak a műtőbe valahogy eszembe jutott egy réges régi Skála Kopé reklámfilm zene:
“Bemegyek…Kijövök…De milyen jóóóóól kijövök….ha bemegyek!”
Így aztán megnyugvással láttam otthon az első méreckedésen, hogy: “Hopppp, csak 3 kiló maradt!” YEAH!
No, nem sokáig örülhettem.
Kétféle típust különböztethetünk meg szoptatós anyukából:
1. Szoptatás alatt folyamatosan fogy, mert a szervezete mindent felhasznál.
Ilyen volt az én pálcika alkatú barátnőm, aki a szoptatás alatt gyakorlatilag eltűntette a fenekét.
2. Szoptatás alatt folyamatosan hízik, mert a szervezete mindent elraktároz, hátha kell majd… Még azt is, amire csak ránéz! Ilyen voltam én. Így sikerült a szoptatás befejeztéig a szülés után maradt három kilót még kilenccel megtoldani.
Lesújtó volt. Azt hittem sosem lesz belőlem ember, nő újra.
Szorgosan jártam babás jógára, ami hihetetlen jót tett a hátamnak, derekamnak, a lelkivilágomnak és persze a babámnak, de amíg ő szopott egy deka sem ment le rólam. Aztán, ahogy abbamaradt olvadni kezdtek rólam a kilók.
Visszamentem karate edzésekre is, amit a várandósságomat megelőzően 15 évig űztem.
A második várandósságomnak 10 kilóval könnyebben kezdtem neki, mint az elsőnek. Így végül is összesen 22 kilót fogytam.
Dörzsöltem is a tenyerem: Háháááá, most pipaszár lábakkal jövök ki a szülőszobáról.
Hát, ismét csak tévedtem, mert a szülésig ez esetben huszonhárom kilót szedtem fel. Pedig mindent ugyanúgy csináltam, ráadásul volt már egy örökmozgó kétévesem. Úgy tűnt a szervezetem belőtte magának a végső súlyt és azt akkor is elérem, ha tíz kilóval könnyebben kezdem az egészet.
És aztán megint jött a szoptatáááás…. Csak jöttek a kilók…
Mire a kisebbik gyerkőcöm egy éves lett már komolyan azt hittem ebből nincs visszaút. Pedig eljártam spinningelni, babás jógázni, de semmi, ahányszor tükörbe néztem nem láttam mást, csak két dinnyét és valami habcsókszerű testet alattuk.
Majd véget ért a szoptatás és ismét mentek le a kilók, bár most nem olyan könnyedén, mint először.
Ekkortájt kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy kéne valamit tanulnom, amíg itthon vagyok a gyerekekkel.
Természetgyógyászként végeztem alternatív mozgás-, masszázs-terapeuta szakon. Itt ismét megjelent a jóga, mint alternatív mozgásforma, és ezt is választottam szakiránynak a mozgáson belül. Itt jött el az a pont, hogy végérvényesen beleszerettem ebbe az életmódba, életbe, filozófiába. Nagy hatással volt rám Tóth Árpád, aki az Asram jógasúdióban tanított. Nyugodt természete, aprólékos okatásmódja és a filozófiában való jártassága magával ragadó volt. Hetente minimum egyszer, de ha lehetett kétszer fektetés után elszöktem a párom mellől jógázni. Ez így ment 3 évig.
Kezdett szűnni a tükörben a habcsókszerű látvány. Sőt, egyre jobban hasonlított egy jóféle gumicukorhoz. Feszes, ruganyos, de azért még nem mindenhez elég erős.
Közben, ahogy befejeztem a természetgyógyász iskolát, úgy éreztem tovább kell lépnem. Kismamajóga oktatói és babás jóga oktatói képzésen vettem részt Kotroczó Anikónál a Birthlight jógarendszerben. Anikó a rendszer alapítójától Francoise Barbira Freedmantől tanult, és nem mellesleg a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógaoktatója volt akkoriban. Amikor levizsgáztam megkérdeztem tőle:
“Mondd meg nekem, hogy jutok be a főiskolára, mert muszáj eljutnom oda, ahonnan te jössz, ezt keresem!”
Azt mondta: jógázz, és olvasd el a Bhagavad Gítát, ott megkapsz minden választ, ami a tételekhez és nem mellesleg az élethez kell.
Nekiültem és elolvastam. Oldalanként esett le az állam, és minduntalan csak azt mondogattam a páromnak felvillanyozva: “Ez az! Itt van a válasz minden kérdésemre!”
Rengeteget jógáztam, és forgattam a Bhagavad Gítát, s végül felvettek a Főiskola jógamester szakára. Ragyogtam a boldogságtól, és éreztem megváltozik az egész életem. Így is lett.
Levelező szakra jelentkeztem, mert a két kisfiú mellett csak ez volt belepaszírozható az életembe, bár rendkívül sajnáltam, hogy nem tudok majd minden nap bejárni, és többet társulni a guruimmal.
Az elmúlt három évben minimum heti 3, de inkább 4 jógaórán vettem részt. Rengeteg mindent kipróbáltam. Ezt a főiskola elő is írja, hogy minél többet tapasztaljunk, de mi magunk is kívánjuk, mert az ember mind többet és többet szeretne tudni ahhoz, hogy igazán tapasztaltnak mondhassa magát.
És, hogy mi lett a habcsóból lett gumicukorral? Ma már képes mindenféle irányba összehajtani magát, két kézen megtartani saját súlyát, nyakába tenni a lábát, fejenállni, kézenállni, lábujjonállni, alkaron állni. Elkötelezett rajongója lett a jóga minden folyamatának, és hisz benne, hogy mindenhonnan van visszaút!
Hare Krisna!
