Ezt a cikket egy felbukkant internetes fotósorozat ihlette, ahol is megmutatták, hogy az emberek arca milyen változásokon megy keresztül a halál után. Az inspiráló fotókat ITT lehet megtekinteni.
No de.
Bizonyára mindenki találkozott már azzal a helyzettel, amikor a jógaórán az oktató azzal nyaggatja a kedves jelenlévőket, hogy „lazíts arcizmaidon”, meg hogy „mosolyogj lágyan”, meg még azzal is hogy „engedd hogy vonásaid kisimuljanak”. Mindamellett, hogy ezek sokszor a feszültség oldására is kiváló oktatói trükkök, más, sokkal mélyebb fontossággal is bírnak az arcizmok ellazítására vonatkozó utasítások.
Egy rövid kitérő azonban még szükséges, hogy a teljes képet megértsük. Amikor az ember valamilyen minta szerint viselkedik, amikor valamilyen módon megnyilvánul egy szituáció, vagy egy másik ember irányába, olyankor tudattalan módon működésbe lépnek az arcizmok, a mimikai ráncok egy új „arcot” varázsolnak a fejünkre. Ez az arcunk nem az igazi önmagunk, ez az arcunk csak egy szituáció vagy személy jelenléte miatt alakul ki. Mint olyan, az anyagi én-tudatunk, az egónk egy alter-egója.
Meg lehet figyelni, akár házi feladatnak is szívesen feladnám, hogy mikor, milyen körülmények között változnak meg az ember vonásai. Milyen az, amikor rögtön el tudja engedni az ember az arcizmait, és tudatosítja az esemény/személy keltette „arc-játékot”, és milyen az, amikor jóval az esemény/személlyel való találkozás után tudja csak ellazítani azt. Más helyzetek, más emberek más más arcunkat teszik ki a fejünkre. Kényszeres mosoly? Tágított orrlukak? Ráncolt homlok? Emelt szemöldök? Felhúzott orr-mellék? Azt hiszem egyik másik ismerős lehet mindenkinek.
Mint tudjuk a végső, teljes megvilágosodást könnyen azonosíthatjuk az anyagi én-tudatunkon, az egónkon való felülemelkedéssel. Éppen ezért egy igen hasznos tudatosság fejlesztő gyakorlat, ha megfigyeljük, mikor lép előtérbe az egónk, mutatván jelenlétét arcizmainkon keresztül. Minél inkább vagyunk ellazult arcú állapotunkban, annál könnyebben tudjuk megfigyelni, tudatosítani az egó játszmáit, így annál könnyebben tudunk azokon felülemelkedni is.
Tehát amikor az oktató a jógaórán a „ne az arcoddal emeld a lábad, hanem a kezeddel” jellegű, és ehhez hasonló mondatokkal traktálja a csoportot, jusson eszedbe (persze csak miután kinevetted magad), hogy ezzel közelebb fogsz kerülni a végső megvilágosodásodhoz.
Amikor tehát az arcizmok lazák, akkor a fejben található feszültségek is könnyebben ki tudnak oldódni. A feszültségmentes állapot pedig egy lépéssel közelebb visz minket az egészséges állapotunkhoz is. Grátisz, hogy még meg is szépülünk. 🙂
Zárásként megjegyzem, az arc izmai nagyon szép összeköttetésben vannak testünk többi izmával. Ennek az összefüggési rendszernek a feltérképezésére nagyon hasznos a yin jóga, ahol is az arcizmok újra és újra történő ellazításával segítjük a mélyebben fekvő, kevésbé tudatosított izmok ellazítását.
Namaste
Szabad Gábor
Képek forrása:
1. kép www.kolyan.net
2. kép: www.advocurenf2.org
