mármint a jógának és nekem.
Egész pontosan a kismama jógának és nekem. Azt előre bocsátom, hogy nem vagyok egy jógás típus (most minden szakember nyilván felhorkan, hogy „nincs is olyan, hogy jógás típus!”). Szóval nyilván nincs olyan, de én akkor sem vagyok az! Nem vagyok egyáltalán hajlékony, és nehezen lenyugodó, pörgős típus vagyok, aki elaludni sem úgy szokott, hogy becsukja a szemét (mert ébren nem lehet csukott szemmel lenni!), hanem nézelődöm, jár az agyam, aztán majd csak elalszom és leragad a szemem…
Szóval az úgy volt, hogy egy kedves ismerősöm már régen tervezte, hogy nyit egy gyerekjóga központot, ahol elsősorban a gyerekekre koncentrálnak (magzati kortól egészen tinédzser korig), mindig mondta nekem, hogyha majd egyszer várandós leszek, akkor menjek hozzá mindenképp. 2009 őszén jött el az idő: teherbe estem, és tudtam, hogy ki szeretném próbálni, jót tenne nekem is, a babának is. Akkor nyílt meg ez a hely, és a kismamajóga oktató nagyon szimpatikus volt első látásra már! Én annyira felkészült voltam, hogy még a szuper Adidas sportcipőmet is elvittem (mintha egy jógaórán arra bármi szükség is lenne!), de legalább az öltöző és a terem között igazán sportosan vonulhattam végig. 🙂
Akkor voltam 14 hetes terhes (ha jól emlékszem). A pocakom már látszott (elég hamar elkezdett nőni). Az első nehézségem a legelső elcsendesedéssel volt: nyugton, mozdulatlanul kellett (volna) ülnöm, csukott szemmel (!) és csak magamra és a babámra koncentrálnom (nem az össze-vissza cikázó gondolataimra!!!). Húúúúúú, ez nekem nem is fog menni… – gondoltam. „Keresd meg a pocakodban a babádat!” – fogalmam sem volt, hogy azt hogy kell: akkor még nyilván nem éreztem a mozgását, és bár állandóan bújtam a könyveket, hogy mekkora lehet, milyen fejlettségi fokozatban van, de hogy épp a hasamon belül hol van, na arról fogalmam sem volt.
Az első óra végére megtapasztaltam, hogy egy csomó helyen van izmom, amiről eddig nem is tudtam, hogy nem is olyan rossz 1,5 órát csöndben lenni, és tulajdonképpen igen is szükségem van arra, hogy megtanuljak tudatosan befelé figyelni. Emellett eldöntöttem, hogy jövök én még ide, csak éppen az Adidasomat nem hozom majd magammal.
Azóta eltelt majdnem 3,5 év. Túl vagyok több tucat kismama és baba-mama jógaórán, imádom, és bár jógás típus még mindig nem vagyok (mert mint tudjuk nincs is olyan), de már nem tudnék elképzelni egy terhességet rendszeres jógázás nélkül. A kisfiam meg, aki nagyon várja a kisöccsét, igazi kis jógagyerkőc 2,5 évesen. 🙂
További cikkek a témában:
