A jóga irányzatai
Téma: Filozófia
Fotó: Mudra László

Aszerint, hogy egy jógi az önmegvalósítása során milyen eszközöket részesít előnyben, más-más jógairányzatokat különböztetünk meg. Alapvetően három (illetve négy) fő irányzat ismert: a karma-jóga, ami az önzetlen cselekedetek jógája,  a dzsnyána-jóga, vagyis a transzcendentális tudás folyamata, Patandzsali nyolcfokú astánga-jóga rendszere és a bhakti-jóga, vagyis a szunnyadó istenszeretet felébresztésének és Isten szolgálatának jógája. Mindegyik célja az ember felemelkedése arra a tudatsíkra, ahol már megértheti saját lelki természetét és Istennel való kapcsolatát. 

Karma-jóga

A karma-jóga a Legfelsőbb úr örömére és az emberiség javára végrehajtott önzetlen cselekedeteket jelenti. Ennek a folyamatnak az őszinte gyakorlása számos kedvező tulajdonságot (önzetlenség, lemondás, együttérzés, őszinteség, odaadás stb.) fejleszthet ki a lelki törekvőben. Könnyen beláthatjuk, hogy e tulajdonságok elengedhetetlenek a jógában való fejlődéshez. 

 A karma-jógának két fejlődési szintje van:
 
1.) Az első (szakáma-karma-jóga), amikor az ember úgy gyakorolja az önzetlen cselekedeteket, hogy közben még számtalan egyéb vágya is van. (szakáma=anyagi vágyakkal végzett tettek; ez jelenthet például anyagi gyarapodásra, jó társadalmi pozícióra vagy éppen hírnévre való igényt.) Ezen a szinten a gyakorló cselekedeteinek csupán bizonyos százalékát végzi önzetlenül, s a tettei gyümölcsének csak bizonyos százalékáról mond le mások javára. Ekkor bár a külső cselekedetek nem tükrözik teljesen a jógi belső tulajdonságait, a nemesebb jellemre való vágy és az ennek érdekében végzett aktív tettek megteszik hatásukat.
 
2.) A második szinten a karma-jóginak már nincs más vágya, csak az, hogy önzetlen tetteket végezzen pusztán azért, mert annak úgy kell lennie. Saját érzékeinek elégedetté tétele már nem fontos a számára, s tetteinek gyümölcséről is teljes mértékben lemond. Ezt hívják niskáma-karma-jógának (niskáma=anyagi vágyak nélküli cselekedetek).
 
A fent említett két szinten végzett tetteknek a fő motivációja minden esetben az önmegvalósítás. Ettől válik a folyamat jógává.
 
A karma-jóga folyamatában az egyik szintről a másikra történő fejlődést a transzcendentális tudás biztosítja. Amikor valaki a tettei gyümölcseiről lemond (vairágja), vagy mások javára bármilyen lemondást végez, az minden esetben az „én”, az érzékek, illetve az intelligencia tisztulását eredményezi.
 
Tisztább intelligenciával az ember mélyebb megértést szerezhet a szentírások transzcendentális tanításairól (dzsnyána), amelyek tudatosabb tetteket (karma) eredményeznek. Istentudatosabb tettek fejlettebb lemondást és még tisztább intelligenciát hoznak létre. A kamra-jóga köre egyre feljebb, a vágyakkal teli tettek szintjéről az anyagi vágyak nélküli tettek szintjére emeli a gyakorlót. A körfolyamat hajtóereje a kötelességtudat. A „tudás” és a „lemondás” fejlődésének nagy szerepe van minden jógairányzatban és azok különféle gyakorlatában. 

 Dzsnyána-jóga
 
A transzcendentális tudás jógája (dzsnyána-jóga) az anyagi világ, a lélek és Isten tanulmányozását, összehasonlítását jelenti, s az anyagi világból a lelki tudás által való kiszabadulást célozza meg. A Bhagavad-gítá (4.36-37.) így ír:
 
„Még ha a bűnösök legbűnösebbjének tekintenek is, képes leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál a transzcendentális tudás hajóján. Óh, Ardzsúna! Amint a lobogó lángok között hamuvá ég a fa, úgy hamvasztja el a tudás tüze az anyagi cselekedetek minden visszahatását.”
 
Ebből az idézetből megérthetjük, hogy a lelki tudás – amelyet India titkos tanításai, a Védák, az upanisadok és a puránák stb. közvetítenek – egy jógát gyakorló személy számára elengedhetetlen. Ez a lelkki tudás olyan fénybe helyezi a körülöttünk lévő világot, amely segít bennünket függetlenedni a szenvedést és a stresszt okozó érzéktárgyaktól. Segíti az embert abban is, hogy önmagát saját testétől különbözőnek lássa, és hogy tudatában elkülönülhessen a fizikai világtól.
 
Astánga-jóga
 
A következő irányzatot rádzsa-, vagy királyi jógának is nevezik, mert a védikus írások (főként az upanisadok) jógával foglalkozó részeinek technikai leírásait rendszerbe foglalva jól értelmezhető képet nyújt a jóga teljes folyamatáról. Meditációs jógának is hívják (dhjána-jóga), hiszen e rendszerben fejlettebb szinten a meditáció kapja a legnagyobb hangsúlyt. Ezt az ősidők óta létező tudást Patanydzsali összegezte Jóga-szútra című művében (kb. az i.e. IV. században). Ez a jógairányzat mechanikus folyamatként főként technikai alapelvekkel foglalkozik, irányelveket és módszereket ad valamennyi, jógában törekvő embernek. Nyolcfokú jógának (Astánga-jóga) azért nevezik, mert e rendszer megszerkesztője nyolc lépcsőjét emelte ki az úgynevezett „jóga-létrának”. A modern jógairányzatok a harmadik és negyedik lépcső variációi, de jobb esetben az első két lépcsőfokot is használják.
 
Az astánga-jóga nyolc lépcsőfoka
 
A bölcs Patanydzsali a Jóga-szútra című összegző művében a jóga folyamatának nyolc részét emeli ki. Ezek a szintek, mint lépcsőfokok egymásra épülnek, s egymás után segítik a gyakorlót a végső cél elérésében:
 
1.)                JAMA: erkölcsi fegyelemmel kapcsolatos irányelvek:

a. Erőszaknélküliség (ahimszá)
b. Az igazsághoz való hűség (szatja)
c. A lopástól való tartózkodás (asztéja)
d. A szexuális önkontroll (brahmacsárja)
e. És az anyagi gyűjtögetéstől való mentesség (aparigraha)

Ezek az irányelvek szent erényekkel helyettesítik az ember alacsonyabb rendű késztetéseit. 
 
2.)                NIJAMA: A jógi magatartására vonatkozó szabályok: szabályozzák az ember szokásait és rendezik a személyiségét. Ez a következőkből áll:

a. Tisztaság (shaucsa)
b. Megelégedettség (szantósa)
c. Lemondás (tapasz)
d. Az önvaló Védákon keresztül történő tanulmányozása (szvádhjája)
e. A tettek és az akarat Legfelsőbb Lénynek, Isten akaratának való alárendelése (Ishvara pranidhána).

 
Ezek az előírások lehetővé teszik, hogy az ember fizikailag, mentálisan és lelkileg erőssé váljon. 
 
3.)                ÁSZANÁK: Az ülő és egyéb testhelyzetek: olyan fizikai gyakorlatok, amelyek testi és mentális egyensúlyt adnak a gyakorló jógi számára. Ezek a pózok nem tornagyakorlatok, hanem inkább kitartott testhelyzetek, amelyek révén az ember megtanulhat uralkodni a test és annak folyamatai felett. Az ászanák csökkentik a fáradtságot, megnyugtatják az idegeket és fegyelmezettségre szoktatják a tudatot.
 
 
4.)                PRÁNÁJÁMA: A légzés szabályozásának fő célja az úgynevezett életlevegő vagy életerő (prána) felhalmozása és testben való áramlásának irányítása. A különböző fizikai gyakorlatok elvégzése révén a jóga-tanítvány megértheti az anyagi elemeknek a finomabb szintjét, amelybe a prána is tartozik. Amikor ez megtörténik, a jógagyakorló saját testében tudatosan befolyásolhatja ennek állapotát. A prána szó az életenergiának az első egységét jelöli, amely életet ad minden olyan energiának, ameyl a fizikai és mentális folyamatokban részt vesz. Így a prána az, amely közvetlenül fenntartja és aktivizálja a testet és az elmét. Valójában kapcsolatot tart fenn a látható anyagi test és a finom fizikai, mentális test között.

A hatha jógának nevezett jógairányzat a teljes folyamatnak csupán e két, utóbb említett – testhelyzetek és légzésszabályozás – részét hangsúlyozza. Pusztán a jóga technikai részleteinek gyakorlására helyezi a hangsúlyt, s nem fordít figyelmet a mögöttük rejlő szándékra, az elérendő és végső transzcendentális célra.
 
5.)                PRATJÁHÁRA: Az érzékek visszavonása és befelé irányítása a következő lépcsőfok e folyamatban. Külső, anyagi tevékenységek során az elme kapcsolatba lép a környezetünk érzéktárgyaival, az öt érzékszervi működésen, a halláson, a látáson, az érintésen, az ízlelésen és a szagláson keresztül. Az érzékek visszavonása egy olyan technika, amely által a tanítvány elsajátíthatja azt a képességet, hogy erőnek erejével visszavonja figyelmét a bensőjébe, s az önvalóra összpontosítva elméjét visszatartsa az eltérésektől. Az érzékek és az elme visszavonása valójában ezek szétszórt erejének összegyűjtése, amely után természetes módon következik be a koncentráció.
 
6.)                DHÁRANA: A koncentráció gyakorlásához az ember az elméjét minden irányból visszavonja, s erejét a további befelé vezető utazásra összpontosítja. Hogy ezt lehetővé tegye a jógi segítségül hív egy megfelelő koncentrációs tárgyat, mint például mantrát (az elme megtisztítását szolgáló szanszkrit ima), egy formát vagy egy energiaközpontot a testben stb. E koncentrációnak a folyamata Patandzsali szerint belső folyamat, amely az elmében történik, s amely akaratlagosan irányított.
 
7.)                DHJÁNA: A meditáció a koncentrációnak egy fejlettebb állapota, amelyben egyetlen koncentrációs tárgyra való összpontosítás árad megszakítás nélkül. Ebben az állapotban az elme teljesen egy pontra rögzül, s így lehetősége nyílik arra, hogy megközelítse a Felsőlelket. A meditáció sima, szakadatlan folyamatában nyilvánulnak meg azok a misztikus természetfeletti képességek (sziddhik), amelyek a jóga megfelelően gyakorolt folyamatának velejárói.
 
8.)                SZAMÁDHI: A jóga utolsó stádiuma a lelki elmerülés. E szó szorosan kapcsolódik a szamáhitam kifejezéshez, amely azt jelenti, hogy „az az állapot, amelyben minden kérdésre választ kapsz”. A jógik úgy ismerik a szamádhit, mint az egyéniség misztikus beteljesülését. A jógahagyományok hangtalan hangnak, a csend vagy a boldogság és béke legfelsőbb állapotának nevezik, amelyben a lélek tisztán látja és aktívan éli lelki azonosságát, formáját (szvarúpa).
 
Bhakti-jóga
 
Az istenszeretet jógája az a folyamat, amelyben az ember aktív szolgálattal és mély meditációval, Isten szent neveinek éneklésével feléleszti szunnyadó, Isten iránt érzett szeretetét. Tökéletesen megvalósítja saját lelki mivoltát és a Legfelsőbb Személlyel való kapcsolatát. A bhakti, vagyis az odaadó istenszeretet szintjén az ember Isten akaratát és az Ő szolgálatát helyezi az élete középpontjába. Az előző három jógafolyamat tulajdonképpen az önzetlenség, a transzcendentális tudás, valamint az érzék- és elme kontroll tulajdonságainak kifejlesztésével felkészítik az embert az Isten iránti odaadás, a bhakti-jóga gyakorlására. 

Forrás:  Gaura Krisna Dász (Dr. Tóth-Soma László): Jóga tiszta forrásból. Lál Kiadó, Budapest, 2008. pp. 18-27


Kapcsolódó cikkek

Téma: Filozófia
Az önvalóról nem tudó feltételekhez kötött élőlények „jobbhíjján” az anyagi tudatukban zajló jelenségekkel, tudattartalmakkal azonosulnak.
Téma: Filozófia
Az úgynevezett kliṣṭa-vṛttik olyan anyagi tettekre ösztönöző tudatfolyamatok, amelyek az ember karmáját növelik, tehát amelyek így végsősoron fájdalmat, az anyagi világban való lekötöttséget, s újjászületést okoznak.
Téma: Filozófia
Az akliṣṭa-vṛttik az anyag és a transzcendens között különbséget tevő intelligencia által létrehozottak, s csökkentik a három kötőerő általi kötöttséget, tehát végső soron a megvilágosodás felé vezetnek.
Egyéb cikkek

Téma: Életmód
Aki jógázik, bizonyára hallotta már, hogy aki rendszeresen gyakorol, annak csökken az alvásigénye. Szvámi Véda buzdít is arra, hogy tölts éberen minél több időt. De ezt könnyen félre lehet érteni.
Téma: Kipróbáltuk
írta: Nádas Judit
Téma: Érdekességek
2015 nyári fesztiválok, ahol jógázhatsz!
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy