Avatár
Téma: Érdekességek

Értelmezések a digitális térben, a kereszténységben, a monizmusban és a bhakti filozófiájában


 A megtestesülés (avatár) fogalmának központi elképzelése, hogy át lehet lépni egyik világból a másikba. A szanszkrit eredetű kifejezés filozófiai jelentése arra utal, hogy az Abszolút Igazság a lelki világból alászáll az anyagi világba. Transzcendensnek nevezik az anyagi világon túli isteni létezést, míg immanensnek azt, amikor az a világunkon belül jelenik meg. A múltban számos filozófus tette fel a kérdést: miként válhat a transzcendens immanenssé. Ahhoz, hogy ráérezzünk a téma mélységeire, vizsgáljuk meg az avatár fogalom tartalmát a digitális, a kereszténység, a monizmus és a bhakti világában.
 
A digitális világ avatárja
 játék
Világhírű hollywoodi filmeknek és számítógépes szerepjátékoknak köszönhetően a szanszkrit avatár szó használata általánossá vált a nyelvünkben. Kortárs használatban a kifejezés a videójátékokban, és internetes fórumokon a digitális térben minket képviselő személyiségre (másodpéldányra) utal. Az avatár kifejezés 'átlépés' jelentése ebben az esetben a valós világból a digitális világba való átugrást képviseli. Avatárunk kiléptet minket a létező személyiségünk valóságából. Ám a videó játékban használt avatárunk annak ellenére sem rendelkezik saját tudatossággal, hogy számos különleges dologra képes. Virtuális egyénisége a mi tudatunk által jön létre a játék mechanikus illesztő egységének segítségével. Amikor tehát valami tudat alattira utalunk, amit az avatárunk képvisel, akkor korlátozott módon saját magunkról beszélünk.

Az ilyen korlátozottság nyilvánvaló, hiszen két, egymástól különböző gondolatmenetre utal. Az egyik az énünk mechanisztikus felfogása, mely alapján azt hisszük, hogy egy tudattal nem rendelkező digitális másodpéldány képviselhet minket egy szintén tudatlan, elektronok alkotta digitális térben. Egy olyan vágyódás arra, hogy valami más valóságot éljünk meg, mint jelenlegi anyagi életünk, annak minden haszontalanságával.

Habár az avatár szó hagyományosan az Abszolút Igazság evilági megjelenésére utal, modern használatában nem az Abszolútra, hanem az egyénre alkalmazzák. Ám az avatár felületre való átlépés kérdése ilyenkor is megválaszolatlan marad.
 
Avatár a kereszténységben
 
Angolul az avatárt gyakran inkarnációként fordítják. Ez a kifejezés meglehetősen zavaros módon ka
pcsolódik az isteni lény anyagi világbéli megjelenésének zsidó felfogásával. A kereszténységben az „inkarnáció” szó általában arra a Jézusra utal, aki „Isten” hús-vér emberi alászállásaként jelent meg. Jézus egy erősen a messiást váró zsidó kultúrában született meg, ahol az emberek nagyon vágytak arra, hogy megjelenjen a messiás, aki majd megszabadítja őket az élet különböző problémáitól.

Jézus tanításaira és csodás tetteire alapozva követői azt gondolták, hogy ő a messiás. Néhányan elveszítették ebben a hitüket, amikor keresztre feszítették őt, ám másokban megerősödött a hitük benne Jézus vélt feltámadása után. Majd négyszáz éven át a keresztény közösségen belül erőteljes, sőt rosszindulatú vitákat folytattak Jézus kilétéről. Végül a Konstantinápolyi Zsinat a messiásból inkarnációvá emelte őt.
A Zsinat kijelentette, hogy Jézus isteni természete megnyilvánult Jézus emberi mivoltában, ezért ő egyben volt teljesen emberi és isteni lény is. Ám Jézus totális isteniségének következménye ellentmondásokat szült, hiszen adott volt Jézus nem túl távoli időszakban lejegyzett, kétségtelen történelmi emlékezete, mint emberi lény. Maga a Biblia alátámasztotta a probléma létezését az olyan kijelentések által, mint: „Az Atyám nagyobb, mint én” (János 14:28). Míg néhány idézet Isten és Fia egységét támasztják alá, a Biblia azt is jelzi, hogy ez az Istennel való „egység” nem kizárólag Jézus számára adott – mások is elérhetik azt: „Ahogy Te és én egyek vagyunk, legyenek ők is egyek Velünk.” (János 17:21)
 
A Jézus azonosságában megjelenő  emberi-isteni lét határainak összemosódása rámutat a keresztény filozófia anyagi-lelki határok terén létező nagyobb mértékű homályos felfogásra. A Biblia utal a lélekre, de nem határozza meg azt világosan, illetve nem határolja el kategórikusan a testtől – gyakran metafóraként jelenik meg létünk nem anyagi lényegére utalva. A lélekkel kapcsolatos ontológiai félreérthetőség által jött létre az az elképzelés, miszerint minden hithű követő Jézushoz hasonlóan feltámad. Itt ismét látjuk, ahogy az isteniség megértése milyen mértékben összefonódott az én felfogásával.
 
A monizmus avatárja

 A monizmus szerint a valóság végső soron csak egy szubsztanciából áll. Azok a materialisták, akik szerint csak az anyag létezik, technikailag szintén monisták – materialista monisták. Ám hagyományosan azokat a transzcendentalistákat hívják monistáknak, akik szerint lényegében csak egy lelki szubsztancia létezik. Számukra az anyagi világ változatossága végső soron csak illúzió, ahogy illúzió az egyéni lélek felfogása is az önvalóról. Szerintük a felszabadulás az Abszolút, különbségek nélküli egységbe való olvadás.
 
A monisták számára az anyag csak egyfajta illúzió, csakis a szellem létezik, mely különbségektől mentes egységet alkot. Nem létezik olyan anyagi világ, amelyen át kell kelni és nem létezik olyan legfelsőbb lény, akihez el lehet jutni. A filozófiájukban felmerülő nehézségeket úgy próbálják áthidalni, hogy az anyagnak átmeneti valóságot tulajdonítanak – az anyag addig tűnik valóságosnak, amíg az emberek anyagi tudatban, azaz más szóval illúzióban vannak.
 
Szerintük az avatár is ideiglenesen létezik – a személytelen abszolút alászállása idejére személyessé válik. Az avatárt így hasznos illúziónak tartják, mely segíthet nekünk abban, hogy távol tudjuk tartani magunkat az anyagi világ veszélyes illúziójától, azaz attól a sokféle érzéktárgytól, amelyek világi élvezetekre csábítanak. Amikor a tudatunkat az avatárra fókuszáljuk, el tudunk határolódni az érzékek tárgyaitól, és felemelkedhetünk a viszonylag magas szintű jóság állapotába. Ám annak ellenére, hogy milyen haszno, végső soron az avatárt illúziónak tekintik – olyan illúziónak, amelyet a felszabadulás érdekében el kell vetnünk. A monizmus tehát az avatárt nem lelki igazságként, hanem egy kényelmes illúzióként kezeli, mely hasznos a lelki fejlődés útján.
 
A bhakti filozófia avatárja

 
Míg a kereszténységben az inkarnáció valamilyen módon egyszerre anyagi és lelki is, illetve a monisták szerint az avatár anyagi szubsztancia, a bhakti filozófiájában az avatár lelki marad még az anyagi világban tartózkodása idején is. Ennek megértése érdekében először azt kell felfognunk ahogy a bhakti az anyag és a lélek kapcsolatát látja. A Bhagavad-gíta a második fejezetben radikális anyag-lélek kettősségről beszél. A lélek az anyag egyetlen tulajdonságát sem birtokolja – a lélek nem ismer sem születést, sem halált (2.20), változtathatatlan, törhetetlen, feloldhatatlan, nem lehet megégetni vagy felszárítani (2.24-25). 
 
Ám a Gíta ezt a radikális kettősséget egyensúlyban tartja a szerves egység leírásával, amit a hetedik fejezetben fejt ki. Eszerint mind az anyag, mind a lélek egyazon Abszolút Igazság energiája (7.4-5). Az, hogy a lélek az Abszolút energiája, magában foglalja azt, hogy az Abszolút nem csupán az anyag-lélek mezejének lelki oldalán helyezkedik el, hanem valójában a lelki világ szummum bónuma. A Gíta (10.12) feltárja, hogy az Abszolút Igazság maga Krisna, és kijelenti, hogy Krisna nem csupán brahma (lélek), hanem param-brahma (Legfelsőbb Lélek) is. A Srímad Bhágavatam (8.3.4), mely könyv a bhakti másik meghatározó szentírása, az Abszolútot ugyancsak ennek megfelelően irja le azéltal, hogy parat-parah-ként nevezi meg. Sríla Prabhupáda, a kiváló kortárs bhakti tudós magyarázata szerint „ő az, aki transzcendens a transzcendenshez képest, azaz felette áll minden transzcendens helyzetnek.”

E metafizikai információ által felkészültebbekké válunk annak megértésére, hogy miként marad lelki az avatár még az anyagi világban is. Sríla Prabhupáda néha az elektromosság példájával szemléltette ezt – mely energia képes egy radiátoron át meleget, egy hűtőképen keresztül pedig hideget létrehozni.

Vegyünk egy készüléket, mely egy kapcsoló átállításával képes meleget vagy hideget is sugározni. A kapcsoló által a készülék tulajdonosa ugyanazt az elektromosságot saját tetszése szerint tud meleg vagy hideg létrehozására használni. Ha a teljes világ létezése a készüléknek felel meg e példában, Krisna olyan, mint a gépet irányító személy. Mindenhatóságának kapcsolója segítségével még akkor is mentes maradhat az anyag hatásától, ha alászáll az anyagi világba.

Habár a Bhagavad-gíta konkrétan nem használja az avatár kifejezést, ám a negyedik fejezetben beszél az isteni lény alászállásáról (4.6-10). E téma megtárgyalását a Gíta azzal a kijelentéssel kezdi, hogy Krisna még akkor is minden élőlény hallhatatlan Ura, amikor belép saját anyagi energiájába. Ez a kijelentés magába foglalja azt a tényt, hogy az Úr nem kerül az anyagi természet irányítása alá, mely hatására az idő minden testet öltött élőlényt kérlelhetetlenül hanyatlásra és pusztulásra ítél. Az avatár örök transzcendens természete felhívja a figyelmet egy finom különbségre, mely az avatár, és általában használt angol fordítása, az „inkarnáció” között van.

Szó szerinti értelmében az „inkarnáció” „húsba lépni”-t jelent. A „carna” szótőt olyan szavakban találjuk meg, mint „carnivorous animals” (húsevő állatok) és „carnal desires” (testi vágyak). Ám Krisna nem hús-vér testben száll alá, Ő transzcendentális marad. Ennek ellenére, kortárs hallgatók számára a bhakti filozófia tanítói gyakran magyarázzák az avatár koncepciót az „inkarnáció” kifejezést használva azért, hogy ne okozzanak számukra megkettőzött idegenkedést – egy szokatlan kifejezés és egy idegennek ható elv miatt. E kifejezések verbális kapaszkodók az elme felfogóképessége számára. 
 
Azáltal, hogy egy idegen fogalmat először egy ismerős kifejezés segít megérteni, majd ezután kerül sor az elmélet szokatlan dimenzióinak magyarázatára, e kifejezések kapaszkodóként szolgálnak a megértés lépéseiben. Amikor Krisna alászáll e világba és bemutatja kedvteléseit, átváltoztatja a világot az illúziót megnyilvánító helyből a legmagasabb lelki valóságot bemutató világgá – ahol közte és bhaktái között szeretettel teljes kedvtelések zajlanak.

A Gíta (4.9) azt állítja, hogy akik megértik Krisna transzcendentális helyzetét és így elkezdenek vonzódni Krisna megjelenése és cselekedetei iránt, azok nem születnek meg újra, hanem elérik az Ő legfelsőbb hajlékát. Az avatár által bemutatott kedvtelések különleges, kettős  szerepet játszanak: kedvcsinálók és maguk az út is. Kevcsinálók:  Az élőlények legmélyebb törekvése a szeretetre irányul. Mindannyian vágyunk arra, hogy szeressünk és hogy szeressenek minket. Ám amiatt, hogy világunk dolgai átmeneti természetűek, a szeretet iránti mohó vágyunk elkerülhetetlenül és ismételten frusztrációt okoz. Krisna kedvtelései olyan szeretetre mutatnak példát, mely soha nem okoz frusztrációt – a lelki világban örökké zajló tiszta, lelki szeretetre a mindenkit vonzó Legfelsőbb Lény és bhaktái között.

Amikor Krisna alászáll e világba, bemutat néhány ilyen kedvtelést, mely által bepillantást enged és felcsigázza érdeklődésünket egy olyan világba, ahol szeretetvágyunk örökké és tökéletesen beteljesülhet. Tettei így előzetes kedvcsinálóként szolgálnak, hogy vonzódni kezdjünk Krisna otthonához. Krisna kedvteléseit szórakoztató történeteknek tartják, akik ezeket csak felszínesen értik meg. Ám az igazán értő szemmel bírók tudják, hogy céljuk nem a szórakoztatás, hanem azt biztosítják, hogy elmerülve bennük, hiszen annak az örök lelki valóságnak a részei, ahová mi, lelkek, Krisna szerves részei tartozunk. E valóságba akkor leszünk képesek belépni, ha szívünket a világ dolgaitól elszakítva újra Krisna világa felé tudjuk irányítani. Krisna elbűvölő és tisztító hatású kedvtelései olyan eszközként szolgálhatnak ehhez, amelyen elgondolkozhatunk, tartalmát kinyerhetjük, emlékezhetünk rá és élvezhetjük is.

Minél többet gondolunk így Krisnára, annál inkább felébred Iránta a vonzódás a szívünkben, és annál előrébb jutunk az úton Krisna felé. Krisna kedvtelései azáltal, hogy a szívünk visszafordítását segítik, olyan ösvényt is alkotják, mely Hozzá vezet. Az avatár tehát végső soron demonstrálja a szeretet lelki fejlődésben játszott központi helyzetét. Krisna irántunk érzett szeretete az, ami a transzcendenst ráveszi, hogy anyagivá váljon, majd a Krisna iránt érzett szeretetünk az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy az anyagból a lelki létbe juthassunk, hogy anyagon túli azonosságunkat átélhessük és a lelki világban élhessünk.

Fordította: Miszlik Melinda
Lektorálta: Gaura Nitai Das

Forrás:  http://iskconnews.org/avatar-digital-christian-monistic-and-bhakti-conceptions,5780/

Képek:  www.sharanagati.org,  www.bhaktiart.net,  commons.wikimedia.org, 

 

Kapcsolódó cikkek

Téma: Érdekességek
A lista a ti segítségetekkel is bővíthető, a frissítések miatt pedig többször is érdemes ellátogatni az oldalra.
Ha tudomásotok van hasonló eseményekről, programokról, kérjük, jelezzétek felénk: magazin.bhf@gmail.com
Téma: Érdekességek
A bűnözés okai
Téma: Érdekességek
Országos ingyenes jógikus programajánló
Egyéb cikkek

Téma: Gyakorlás
Ahogy az ősi Hatha-Jóga Pradípikában lejegyzeték. Tolmácsolja: Gauranga dász
Téma: Életmód
Yoga-sūtra I.14. magyarázat 3.
www.gaurakrisna.hu
Téma: Gyakorlás
"A jóga mint izomerősítő" cikksorozatunk 4. része. MEdvegy Gergyely, a BHF vezető jógaoktatójától
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy
BHF Tanfolyamok