És hol vannak a nők?
Téma: Életmód
 Az örökös női szerep-férfi szerep témát nem lehet kimeríteni. Úgy látszik, az emberek szeretnek erről olvasni és a véleményüket hangoztatni, talán egy kicsit olyan ez, mint a Jóbarátokat nézni, mert az ember valahogy könnyebben elégedettséget tud meríteni abból, hogy másoknak osztja az észt, vagy okoskodik, hogy másoknak hogyan kellene az életét élnie, ahelyett, hogy a tükörbe nézne, és a saját problémáival venné fel a harcot, vagy legalább elkezdene tudomást venni arról, hogy mit csinál rosszul és miért nem boldog. 

Az utóbbi időben egyre individualistább álláspontra helyezkedek én is, és azt tartom, hogy az ember nem feltétlenül attól lesz boldog, ha a társadalom vagy a környezete elvárásainak próbál minden áron eleget tenni. Viszont ez nem jelenti azt, hogy bizonyos törvényszerűségek, összefüggések érvényüket veszítik attól, hogy nem veszünk rólunk tudomást, akár lustaságból, gyávaságból, vagy a megszokott helyzet vélt vagy valós biztonsága iránti ragaszkodásból. Bedobhatnám itt az agyoncsépelt frázist, hogy "A változás elkerülhetetlen, a fejlődés viszont opcionális", ehelyett inkább azt mondom, hogy ha elég bátrak és őszinték vagyunk ahhoz, hogy felismerjük, mi az, ami nem működik az életünkben, és mi az, ami boldogtalanná tesz, akkor el kell kezdeni kísérletezni. lehet, hogy a mások által kipróbált megoldások nekünk is beválnak, de az is lehet, hogy nem, és valami új módszert kell kitalálni, vagy egyéni értékrendet kell felállítani, ami alapján máris megváltozhat az önmagunkról alkotott kép.

Bár a mólt héten írtam arról, hogy milyen jó lenne, ha minél több férfi is kipróbálhatná a jógát, ez elképzelhetőleg még hosszadalmasabb kampányt fog igényelni, mielőtt az áttörés bekövetkezik. Ugyanakkor amint írtam is, annak nagyon örülök, hogy sok nő jár jógára, talán még jobban, mint amikor nagyon elmennek a crossfit, súlyzós edzés és a dagadó bicepszek irányába. Szeretem, amikor egy nő izmos, de az már szerintem nem előny, amikor férfiasan izmos. Sőt, nem is az izmossággal van feltétlenül a baj, hanem azzal, amikor az erősítő edzés mellett a férfias, független, önellátó tulajdonságokat kezdi el hangsúlyozni önmagában. Persze mondhatjuk azt is, hogy ezt valahol a társadalom is kiváltja a nőkből, hiszen sokszor az életben, a munkahelyen, de még a párkapcsolatban is neki kell lenni az erősebbnek, a kitartóbbnak, a határozottabbnak, és ettől bizony hosszú távon nem minden nő boldog.

Azt vettem észre, hogy a jóga (amellett hogy nőies, de azért definiált izomzatot biztosít), megerősíti a nőkben a túléléshez szükséges tulajdonságokat, az eltökéltséget, kitartást, szívósságot, céltudatosságot, anélkül, hogy elférfiasítaná őket. Az elmúlt négy napban az Ashtanga workshopon nem kis terhelést kaptak, mégis, három vagy négy nő volt az, aki zokszó nélkül végigcsinálta a négy napot. Na nem arról volt szó természetesen, hogy direkt valamiféle katona kiképzést akartam volna tartani, csak alaposabban foglalkoztunk a részletekkel, ennyi az egész. Azt már régen tudom, hogy a nők elméje nagyon erős tud lenni, és sokkal kevésbé adják fel a dolgot, mint a férfiak. 

Ugyanakkor olvastam egy cikket is "Strong is the New Skinny" címmel egy jógaoktatótól, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy sokan a jógához vagy a testedzéshez is egyféle versenyszellemmel és fanatizmussal közelítenek, ami elhatárolhatja őket egy kicsit azoktól a belső eredményektől, amiket a jóga szintén képes megadni, ha egy kicsit lágyabban, nyitottabban állunk hozzá, és nem az acélkemény test mögé próbálunk bújni a lelkünket gyötrő bajaink elől. Ha a cérnavékony modellalkat ideálját egyszerűen lecseréljük az amazon-külsőre, akkor még mindig egy potenciálisan irreális és egészségtelen cél lebeg a szemünk előtt (főleg, ha túlzásokba esünk), ami egyben továbbra is menekvés a belső gondjaink elől, és általában önbírálásba és frusztrációba torkollik. A valódi egyensúly önnön belső és külső világunk, személyiségünk férfias és nőies oldala között kellene, hogy beálljon, és ez az egyensúlyi állapot egyénenként más és más lehet, sőt, eléggé tág határok között is mozoghat. Senki nem tudja megmondani neked, hogy mikor vagy boldog, csak te saját magad.

A véleményvezérek másik véglete természetesen a nőt teljességgel a férfi alá rendelő hímsovinisztákból áll, akiknek szerintem szintén nincs igazuk, legalábbis nagyon kevés nőnek fog beválni a "Nő munkája: a férfi" modell. Joós István cikkére sok nő felhördült, ám meglepő módon a férfiak sem bólogattak hevesen, hogy majd ők eltartják a feleségüket, csak az "higgyen az álmukban". Én igenis hiszek benne, hogy még a legnőiesebb nőnek, feleségnek, családanyának is kell, hogy legyen saját élete, érdeklődési köre, céljai, akár még karrierje is. Ha ezt elvesszük tőle, akkor boldogtalan lesz, és a többi szerepében is megbukik. Nem hiszem, hogy a nőknek csak amiatt kell a sportban, spiritualitásban, munkában, pénzkeresésben önálló célokat kitűzni, mert nincs egy férfi, aki biztos támaszként mindig ott van az oldalán. Azt sem hiszem, hogy a férfiaknak szárnyaszegett kismadárként kellene a saját kudaracaikon siránkozni azért, mert nem találták meg az Igazi Nőt, aki hisz a férfi álmaiban, és ezáltal csodákra teszi képessé. Sok mindent tudunk adni egymásnak, de sok dolog van, amiben önmagunkra tudunk elsősorban támaszkodni. 

Ha egy embernek nincs szüksége párkapcsolatra (márpedig ilyen is van, ezt már a korábbi szinglis bejegyzéseimben is kifejtettem), akkor természetszerűleg nem úgy fogja megélni a női/férfi szerepét, mint egy olyasvalaki, aki kapcsolatban, családban él. De a kapcsolatban is jobban díjazom a függetlenséget, vagy inkább nevezzük önállóságnak, és az önkéntességet, ami alapján szerintem sokkal mélyebb bizalom tud kialakulni, mint egy ko-dependens kapcsolatban, ahol az elvárások nagyon erősen meghatározzák a viszonyt és a viselkedésünket. Mindkét fél jobban jár, ha hozni tud valamit a kapcsolatba, mintha a kapcsolattól várná a problémái megoldását. 

És ez az, amire a jóga nevel (legalábbis a tapasztalatom szerint): önállóságra, belső tudatosságra, a saját lelkünk iránti érzékenységre. és arra, hogy haladjunk előre a célunk felé, ami a mi célunk, nem pedig valaki másé. És miközben ezt tesszük, egyre több erőre teszünk szert, és egyre többet tudunk segíteni másoknak is, anélkül, hogy rájuk erőltetnénk valamit, irányítani vagy manipulálni akarnánk őket.

Szerző: Gauranga Dásza
www.hotashtanga.com

Kapcsolódó cikkek

Téma: Életmód
Az örökös női szerep-férfi szerep témát nem lehet kimeríteni.
Téma: Életmód
"az a legrosszabb abban, ha valaki erős, hogy senki sem kérdezi meg, hogy hogy van"
Téma: Életmód
A pánikbetegségben a stabilitás visszaállításának 7 fontos lépése
Egyéb cikkek

Téma: Érdekességek
Ki a leány a jógamatracon?
Téma: Jóginterjúk
Beszélgetés Bocskor Bíborkával jógáról, életmódról, életről
Téma: Jógafajták
írta: Répássy Erika
Kereső
Ászana kereső
A test helyzete:
Törzs és (támasztó) láb viszonya:

vagy