Gondolatról gondolatra: energia relaxáció

2013. 04. 14. | Jóga gyakorlás

Szerző: Tóth Roland
 

relaxációs gyakorlat ászanázás előtt és után

Elhelyezkedem savászanában.
 
Belégzésre: nyugalom és békesség érkezik.
Kilégzésre: távoznak belőlem a feszültségek – fizikai, érzelmi és gondolati szinten egyaránt.
Belégzésre: érzem, ahogy átjár az életlevegő- tiszta, jóleső érzése.
Kilégzésre: szétterítem magamban ezt a könnyedséget.
Belégzésre: életerőt lélegzek be.
Kilégzésre: elengedek magamból minden kötődést és ragaszkodást.
Belégzésre: érzem, könnyebbé váltam és oldottabbá nélkülük.
Kilégzésre: elengedek minden félelmemet, aggodalmat, minden indokolatlan képzelgést és illúziót.
Belégzésre: érzem a kötetlenség és a szabadság finom tisztaságát.
 
Érzékeimet befelé fordítom, a külvilág zajai egyre távolabbról hallatszanak, és már nem zavarnak meg a neszek sem. Belső útjaimon járok és hallgatom a belső csendet.
 
Figyelmemet a lábujjaimhoz irányítom. Megérzem a lazító, tisztító kozmikus energia jelenlétét, majd lassan indítom felfelé, érzem, ahogy elárasztja lábfejeimet, átjárja bokacsontjaimat, ragyogó fénye tisztítja lábszáraimat, bepólyálja térdeimet, lazítja combjaimat, farizmaimat. Érzem a lazulást, az oldottságot és mindkét lábam ellazulva, oldottan pihen a talajon.
 
Most a kézujjaimhoz figyelek. Lassan, ujjpercről ujjpercre engedem felfelé áramolni ezt a fényességet. Érzem, ahogy birtokba vette kézfejeimet, ahogy körbefonja csuklócsontjaimat, ahogy tündöklő fénye tisztítja alkarjaimat, majd át- és átszövi könyökeimet, lazítja felkarjaimat, vállaimat. Érzem a feszültségek oldódását, a lazulást és érzem, hogy mindkét karom tökéletesen ellazulva fekszik törzsem mellett.
 
Figyelmemet most a medencémhez irányítom. Ellazítom a medencefenék összes izmát, ellazítom húgyhólyagomat és beleim simaizmait. Érzem, ahogy ez a kozmikus tiszta energia lassú, méltóságteljes hullámokban kitölti törzsem köldök alatti részét,  majd engedem, áramoljon tovább, érzem, ahogy elárasztja hasüregemet. Tiszta fénye átjárja veséimet, májamat, gyomromat, lépemet. Nyomában a békesség és a nyugalom árad. Majd érzem, ahogy szívem lazul el, ellazulnak tüdőlebenyeim és pajzsmirigyem a nyakam tövében. Belső szerveim ritmikusan és kiegyensúlyozottan működnek.
 
Most a gerincoszlopomhoz vezetem figyelmemet. Érzem, ahogy megérint, és minden oldalról körbevesz ez a kozmikus tisztaság, és csigolyáról csigolyára, porckorongról porckorongra vezetem felfelé ezt a fényességet. Érzem, hogy erőt, rugalmasságot, tisztaságot kapok, és egész gerincoszlopom ragyogóvá válik. Közben ellazultak hosszanti hátizmaim, lapockáim, törzsem teljes háti szakasza ellazultan pihen.
 
Ellazítom nyakizmaimat,- álkapcsom izmait. Ez a fényesség, mint egy könnyű lepel takarja be arcomat,- alatta kisimulnak ráncaim. Számban ellazul nyelvem, ellazulnak füleim, orrom. Ez a finom energia; aranyló, tiszta folyással kitölti szemgödreimet, ellazítja szemmozgató izmaimat, szemgolyóimat, szempilláim könnyedén, puhán záródnak.
 
Majd végig simítja halántékomat, eltünteti homlokom ráncait és ellazítja hajas fejbőrömet egészen a tarkómig. Agyféltekéimet, mint két szivacsot képzelem most el; a kezeim közé fogom őket és kiszorítok belőlük minden feszültséget, minden engem terhelő gondolatot, majd eleresztve, engedem, hogy magukba szippantsák az univerzum ragyogó energiáit és megpihenjenek újra.
 
Egész fizikai testem; sejtjeim milliárdjai megpihentek.
 
Képzeletben egy hegyi tó partján ülök. Előttem a hullámzó vízfelszín. A háttérben havas hegycsúcs magasodik, szikrázik az alkonyati nap fényében, végtelen béke van a tájon. A hátam mögül édes virágillatot hoz a könnyű nyáresti szellő.
 
Mikor az est leszáll, elcsitul a szél is, a tó felszíne rezzenéstelen, tükörsimává válik. Alatta feldereng áttetsző mélye. Így képzelem el elmém felszínét is, melyet már nem fodroznak gondolataim hullámai. Elmém felszíne – tükörsima.
 
Alatta megpillantom önvalóm mélységét, a bennem lévő fényesség szikrázó forrását. Elindulok felé. Ahogy közeledem, lépésről lépésre, közelebb és közelebb érve, közben egyre mélyebbre és mélyebbre érkezve, önmagamban, egyre jobban átjár a nyugalom, a biztonság, az elégedettség érzése.
 
Megérkeztem. Ez a valódi tudás, a tiszta intelligencia, a végtelen bölcsesség és a szétáradó tiszta szeretet középpontja, lelkem birodalma. Tudom, hogy mindez bennem van, és mint egy fénnyel átjárt tündöklő vízcsepp, feloldódom a végtelen univerzum  ragyogásban.
 
Lassan újra érzem az idő és a tér korlátait. Érzem a gravitáció erejét, ahogy újra felrajzolja testem körvonalait. Érzem végtagjaim feszességét, rugalmasságát. Elmélyítem lélegzetemet és visszatérek fizikai testembe. Megmozgatom kézujjaimat, lábujjaimat és felülök.

írta: Varró Zoltán (harmadéves BHF vaisnava jógamester hallgató, sívánanda jógaoktató)