Hallgassunk-e jógázás alatt zenét?

2016. 11. 17. | Jógainterjúk

Szerző: Tóth Roland
 

Szakértőinket kérdeztük a témával kapcsolatban.

 A kezdeti kereső időszakban, amikor különböző hangulatú jógaórákat próbálunk ki, jogosan merül fel a kérdés: milyen zene illik  a jógához? Aztán később, amikor komolyra fordul jógás utunk és vágyunk lesz otthon is megteremteni az önidőt, a megfelelő körülményeket a gyakolásra, újra előjöhet ez a kérdés: hallgassunk-e a jógázás alatt zenét? Létezik az a szélsőséges vélemény is, hogy zene nélkül unalmas az óra. Szakértőinket kérdeztük a témával kapcsolatban.
 

Medvegy Gergely – Vaisnava teológus és jógamester, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (ww.bhf.hu) és az AUM Blaha (www.aumjoga.hu) jógaoktatója

Ez attól függ, hogy milyen jógaórát csinálunk! Ha csak dinamikus testgyakorlásként végezzük, akkor jól kiegészítheti a mozgást a zene. Ha az ászanázást elmélyedésre is alkalmazzuk, akkor valami lassú instrumentális zene, hangtálas játék, vagy rága (hagyományos indiai zene) mehet a háttérben, hiszen ez kedvező atmoszférát teremt. Sok olyan rága létezik, ami kifejezetten az elmét harmonizálja. Az is nagyon jó tud lenni, amikor nem szól semmi. Saját jógázásom során -és a legtöbb embernél- ez a zene kérdés hangulatfüggő. Véleményem szerint összességében érdemes meghatároznunk: a funkciót, célt, megfigyelni a hangulatot, s ezeket figyelembe véve dönteni a zenei aláfestésről. Oktatói tapasztalatom szerint 10 emberből 2-3 nem szereti azt, ha szól a zene, így rájuk való tekintettel a gyakorló jógaóráimon nem alkalmazok zenét.
 

 
Kornhoffer Tünde – Anaya női jógaoktató és jógaterapeuta (aranycsillag-joga.hu)
 
A Himalája Tradíció a zene helyett a mantrát ajánlja a jógához. A mantra az elme megismerésének eszköze. Használatával befolyásolható az elme működése. A mantra segítségével az elme felszabadítását idézhetjük elő. A szétszórt elmét egy mantrára összpontosítjuk, hogy a negatív gondolatok hatása csökkenjen. A mantrameditáció az évezredeken át használt módszer, melynek segítségével az elme fájdalma csökkenthető. A világ összes spirituális tradíciója használja a hangot, egy szent szót, szótagot vagy imát, hogy az ember – mint egy hídon – átkeljen vele az illúzió mocsarán, és az élet túlpartja felé haladjon. Az ember teljes mértékben felelős saját élete sikereiért és kudarcaiért.
Ezek a hangok risiknek (bölcseknek) jelentek meg meditációjuk alkalmával. „Akinek füle van a hallásra, az hallani fogja.” Ez különbözik a külső hangtól, belső hang, „anáhata náda”. A belső csend középpontja felé vezeti a meditálót.
Az emberi elme vagy vizuális képekben gondolkodik vagy a hang egységeiben. A személyiség mindazon gondolatok összessége, mely valaha is megjelent az elmében.
Az ábécé minden egyes betűje összhangban van az elme speciális erőivel, jellemzőivel. Nagy a felelősség tehát, hogy a jóga alatt létrejövő tiszta elmemezőbe mit engedünk be. Nem minden zene van jó hatással az elmére (Szvámi Véda tanításai alapján).

 
 
Miszlik Melinda – Hatha jóga oktató, a BHF vaisnava jógamester szakos hallgatója

Ha belül csend van, akkor kívül is azt igényli az ember. Viszont amíg nem sikerül kialakítani ezt a nyugodt, belső állapotot, addig segítség lehet egy kis halk, nyugtató zene. Ez főleg csoportos órára igaz, mivel segít mindenkinek ellazulni a napi rohanás után. Azonban minden jógatanár törekvése az, hogy tanulói otthon is elkezdjenek jógázni önállóan. Egyedül. Amikor már inkább az elméjüket akarják uralni és a testükre csak, mint eszközre tekintenek. Hiszen a belső úton az egyéni törekvés vezet tovább. Egy általános jógaórán leginkább a testünket érintő gyakorlás zajlik, túl sok inger ér minket a tanártól és a többi jógázótól.  Otthon viszont magunk lehetünk, és így könnyebb az elme fókuszáltságát, az egyhegyűséget gyakorolni. Pontosan ezért szerintem minden komoly gyakorló életében egyszer eljön a pillanat, amikor már inkább zavarja a zene, mint támogatja, és ez jó jel. Nagyon jó jel! Ugyanis ekkor tudhatjuk, hogy törekvésünk kezdi meghozni a gyümölcsét…

Kép forrása:www.stylecraze.com