A koncentráció a tágabb értelemben vett meditációs folyamatnak csupán az első lépése. A következő szinteket egyrész a fókuszáltság időtartama másrészt pedig annak mélysége szerint tekintik fejlettebbnek. Így fogunk a következőkben majd, a dhāraṇát követően a szó szoros értelmében vett meditációról (dhyāna) és az anyagi tudat tökéletesen kontrollált állapotáról (samādhi) beszélni. E három fejlődési, illetve koncentrálási szint (dhāraṇā – dhyāna – samādhi) egymásnak a következményei.[10] Egyik sem létezhet az előtte lévő nélkül, hiszen ezek a tudat fókuszáltságának természetes fejlődési szintjei. Később látni fogjuk, hogy Patañjali is együtt kezeli majd e három folyamatot, saṁyamának nevezve őket.[11]
Az anyagi tudat koncentrációban történő lekötése (deśa-bandha) a figyelem irányításán keresztül lehetséges. Mi is ez a figyelem? Patanjali a következőképpen fogalmazta meg korábban:
„Az emlékezés (és a figyelem) valamely [korábban] tapasztalt tárgy [vagy körülmény anyagi tudatból történő] el nem vesztése.”[12]
A meditáció első lépésében, tehát a koncentráció során az anyagi tudat adott fókuszponthoz való lekötése nem más, mint a fókuszpont tudatból történő el nem vesztésére való törekvés, a fókuszpontra irányított és folyamatosan fenntartott figyelem. A deśa-bandha gyakorlatilag azt jelenti, hogy a jógi folyamatos erőfeszítést tesz arra, hogy a koncentrció tárgyára figyeljen, s ha a tudat a még vándorló (cañcala) természete miatt elkalandozik, akkor erőnek erejével visszatéríti azt a koncentráció tárgyára. A Bhagavad-gītāban e témáról Arjuna és Kṛṣṇa a következő párbeszédet folytatta:
„Az ember teljes meggyőződéssel, értelme segítségével fokozatosan, lépésről lépésre szilárduljon meg a transzban, s így elméjét rögzítse egyedül az önvalóra. Semmi másra ne gondoljon. Bárhová is vándoroljon csapongó és ingatag természete miatt az elme, az embernek határozottan vissza kell térítenie az önvaló felügyelete alá.”[13]
„Óh, Kṛṣṇa, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan (cañcala), fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erős.
Az Úr Śrī Kṛṣṇ így szólt: Óh, Kuntī erős karú fia! A nyugtalan elmét legyőzni kétségtelenül nagyon nehéz, de a megfelelő gyakorlás (abhyāsa) és az elkülönülés (vairāgya) célhoz vezet.[14] Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek elméje zabolátlan. Ám a szabályozott elméjű, helyes módszerrel törekvő ember számára biztos a siker. Ez az Én véleményem.”[15]
Jegyzetek:
[10] Lásd Vācaspati magyarázatás e sūtrához. Rāma Prasāda, 1998.179.
[11] Lásd később a Y.s.3.4.-et
[12] Y.s.1.11.
[13] Bh.g.6.25-26.
[14] A gyakorlással és az elkülönüléssel kapcsolatban lásd a Yoga-sūtra 1.12-16. aforizmáit és azok magyarázatát.
[15] Bh.g.6.35-37.
Megjegyzés:
Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.
A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!
