Az alábbiakban egyszerűen Jane Goodall, a közismert etológus egyik dzsungelbéli misztikus tapasztalatát idézem.

Az engem körbeölelő szépség láttán, áhítat érzésével telve, egy magasabb tudatállapotba kerültem. Az igazság pillanatát, ami hirtelen feltört bennem, nagyon nehéz szavakba önteni – majdhogynem lehetetlen, komolyan –. Még a misztikusok sem tudják leírni a spirituális extázisaik rövid villanásait. Ahogy próbálok visszaemlékezni a tapasztalatra, úgy tűnik, mintha az „én” teljesen távol lett volna: én és a csimpánzok, a föld, a fák, a levegő mintha egybeolvadt volna magával az életenergiával. A levegő, sőt még a madarak éneke is telve volt egy lebegő szimfóniával. Új frekvenciákat hallottam a dalukban, még az éneklő rovarok hangjában is – a hangnemek olyan magasak és édesek voltak, hogy teljesen ámulatba ejtett. Soha nem voltam ennyire tudatában az egyes levelek formájának és színének, az erezetük különféle mintázatának, amely mindegyiket különlegessé tette. Az illatok tiszták voltak és könnyen meghatározhatók: erjedés, túlérett gyümölcs, átnedvesedett föld; hideg, nedves fakéreg, a csimpánzok szőrének nyirkos illata és igen, az enyémnek is. A fiatal és megtört levelek aromája szintén ellenállhatatlan volt.”

Az ehhez hasonló személyes élményekből rengeteget lehet tanulni. Bátorítanak, inspirálnak minket azon a hosszú úton, amely önmagunk kiteljesedéséhez vezet. A bemutatott varázslatos élmény jól mutatja, hogy a lelki fejlődés velejárója egyfelől annak felismerése és mély átélése, hogy minden inherens, önmagában rejlő értékkel rendelkezik. Másfelől a lelki út annak megtapasztalásával is együtt jár, hogy a Felsőlélek mindent áthat. Így amellett, hogy Ő mindig velünk van, rajta keresztül a többi élőlényhez is kapcsolódunk. Végső soron pedig azt is megláthatjuk, hogy Neki köszönhetően tökéletes egység és harmónia van a színes sokféleségben. A kulcs pedig mindennek megértéséhez és megéléséhez: az alázat és nyitottság.

Írta és a részletet fordította: Dr. Bányai Orsolya, PhD – környezetjogász, egyetemi adjunktus.

Fotó: Endes Anikó