A Bhagavad-gítá 2. fejezet 50. verse a jógát ügyes, okos cselekvésként, vagy a cselekvés művészeteként határozza meg. Folytatjuk Bakaja Zoltán jóga fogalmát definiáló sorozatát.
Bakaja Zoltán (Sjámaszundara Dásza) szakdolgozatában megvizsgálta, találhatunk-e a Bhagavad-gítában olyan verseket, amelyek más fogalmak használatával teszik világossá a „jóga” szó jelentését? A szentírás második fejezet ötvenedik verse a jógát ügyes, okos cselekvésként, vagy a cselekvés művészeteként definiálja (jógah karmaszu kausalam). A cikk első része itt érhető el.
A karman kifejezés nem pusztán „cselekvést” jelent, a Bhagavad-gítában a szó „teljesítendő kötelességként” is megjelenik.[48] A különféle kötelességeket a Védák leírásából ismerhetjük meg,[49] ezért annak megítélésében, hogy mit tegyünk és mit ne, mindig a szentírások szavát kell követnünk.[50] A Védák által meghatározott kötelességek képezik a varnásrama rendszerű társadalom működésének alapját,[51] s a tizennyolcadik fejezet ismerteti az egyes társadalmi csoportokra jellemző tevékenységeket.[52] E leírások is hangsúlyozzák a tettek kötőerőkkel való kapcsolatát, hisz a társadalom egyes osztályaiba való betagozódást az egyén személyes, a rá jellemző gunákból eredő tulajdonságai teszik lehetővé.
Vizsgáljuk meg, mit mond a Bhagavad-gítá e kötelességekről! Teljesítésük lehetősége egyben jog is,[53] melyet a Védák tanításán alapuló társadalom biztosít a tagjai számára. Akit a szattva-guna jellemez, akkor sem vonakodik attól, hogy tegye, amit tennie kell, ha az kényelmetlenséggel vagy fájdalommal jár, s akkor sem ragaszkodik munkája eredményéhez, ha abból boldogságot meríthet.[54] Aki nem végzi el feladatait, az a szöveg szerint a szenvedély vagy a tudatlanság (sötétség) hatása alatt áll,[55] a bölcsek viszont mindenkit kötelessége teljesítésére ösztönöznek.[56] A jógik a megtisztulásuk érdekében tesznek eleget ezeknek a kötelezettségeknek,[57] hiszen munkájuk segítséget nyújt nekik a tökéletesség elérésében.[58] Fontos elv, hogy az embernek a saját tulajdonságai alapján kiszabott kötelességét kell teljesítenie, mert ez megvédelmezi őt attól, hogy bűnbe essen.[59] Ha mindeközben az Úrnál keres oltalmat, az Ő kegyelméből minden akadály elhárul előle, míg ha ezt elutasítja, hamarosan a romlás útjára lép.[60]
Krisna a negyedik fejezetben megidézi a régmúlt idők bölcseit. Nem mulasztja el megjegyezni, hogy a velük szemben támasztott elvárásoknak a transzcendens ismeretében tettek eleget,[61] s a harmadik fejezetből azt is megtudhatjuk, hogy bár ez a tudás minden világi kötelesség fölé emel, aki bölcs, az a példamutatás kedvéért mégis teljesíti a reá kiszabottakat.[62] Az Úr maga is hasonló jó példával jár elől,[63] noha lévén a kötőerők ura és irányítója, neki nincs semmilyen elvégzendő feladata.[64]
Legyen az a társadalmi helyzetéből fakadó elfoglaltság vagy bármilyen más cselekedet, a tettek mindenképpen a fizikai valósághoz kötik az embert.[65] A cselekvő helyzete ennek ellenére nem reménytelen, a Bhagavad-gítából megtudhatjuk, hogy kiszabadulhatunk e béklyók közül,[66] ha munkánk gyümölcsével az Urat szolgáljuk.[67] A Védák által előírt kötelességeknek az Úr örömére való teljesítését hívják áldozatnak.[68]
A negyedik fejezet sokféle áldozatot felsorol,[69] majd kijelenti: anélkül, hogy áldozatokat mutatna be az ember, nem lehet sikeres sem itt, sem máshol.[70] (Sem a földi, sem a mennyei boldogság elérésében; sem ebben, sem a következő életében.) Az áldozatként teljesített kötelességekről azt tudhatjuk meg, hogy nem szennyezik be bűnnel az embert,[71] megszabadítanak az anyaghoz való kötődéstől,[72] az eredményük lelki (transzcendens),[73] anyagi javaink feláldozásának jutalma a lelki tudás,[74] aki áldozatokat mutat be, az jógi,[75] s aki az Urat szolgálja tetteivel, az végül is eléri Őt.[76] A negyedik fejezetben felsorolt áldozatok nem egyenértékűek,[77] ám közvetve vagy közvetlenül mindegyikük az örök, abszolút cél felé vezeti az embert.[78]
Az előző bekezdésben megemlítettem, hogy a kötelességek áldozatként való teljesítését – azáltal, hogy a cselekvőt a jógi névvel illeti – a Bhagavad-gítá közvetve jógaként definiálja. Ezt nevezik karma-jógának, s ez a szóösszetétel többször is felbukkan a szövegben.[79] Megtudhatjuk, hogy a karma-jógát az érzékszervek és az elme szabályozása jellemzi,[80] gyakorlása jobb a cselekvéstől való éretlen, képmutató tartózkodásnál,[81] s a kezdő jógiknak való.[82] A karma-jógát a megtisztulás, a lelki felemelkedés érdekében gyakorolják,[83] s a fizikai kötöttségek alóli felszabadulás felé vezet.[84] Mivel az ember anyagi javainak feláldozása a lelki, transzcendenst leíró tudás megszerzésével éri el a célját,[85] nem különbözik a szánkhjától, a dzsnyána-jógától,[86] s idővel annak az eredménye is elérhető általa.[87]
A megtisztulást biztosító karma-jóga a cselekvés magasabb rendű, önzetlen formája felé vezeti az embert.[88] A tettek alsóbbrendű (avara)[89] típusát az erényes és a bűnös tevékenységek jellemzik.[90] Erényes tetteknek számítanak az előző bekezdésben említett áldozatok anyagi eredményekkel kecsegtető fajtái vagy a Bhagavad-gítá olyan hívő ember általi hallgatása, aki nem képes teljes mértékben elutasítani a világi cselekedeteket,[91] míg a démonok szörnyű, erőszakos tettei az utóbbi kategóriába tartoznak.[92] Azoknak, akik el szeretnék kerülni az alacsonyrendű tevékenységeket, Krisna a buddhi-jóga gyakorlását javasolja.[93] Ők az Úr oltalmába ajánlják magukat, így mindent megtudhatnak a magasabb rendű, lelki tettekről.[94] Ahhoz, hogy valaki a megfelelő elszántsággal tudjon haladni ezen az úton, mentesnek kell lennie a bűntől, s múltjában olyan erényes cselekedeteknek kell sorakoznia, mint a Bhagavad-gítá üzenetének fentebb említett, önző vágyaktól még nem mentes hallgatása.[95]
Az idáig leírtakban beszéltem a cselekvés öt okáról, a fizikai természet szerepéről e tettek létrejöttében és minőségében, az egyén tettei eredményéhez fűződő viszonyáról, a kötelességekről, az áldozatról, a karma-jógáról, valamint arról, hogy mely tevékenység számít alacsony, és melyik magasrendűnek. Ezek ismerete mind-mind hozzásegít ahhoz, hogy megértsük, miért is nevezi Krisna „ügyes cselekvésnek” a jógát, de hátra van még egy a témakörhöz tartozó fontos terület, melyről nem szabad megfeledkeznünk.
A negyedik fejezetben az Úr kijelenti, hogy sokszor még a művelt emberek is zavarban vannak a tett és a tétlenség mibenlétének megítélését illetően,[96] s mivel ennek ismeretében az ember minden kedvezőtlen dologtól, szerencsétlenségtől és bűntől megszabadulhat, maga világítja meg e fogalmak jelentését Ardzsuna előtt:
„Nehéz megérteni a cselekvés témájának szövevényes részleteit. Tudnod kell hozzá, mit nevezünk tettnek (karman), tiltott tevékenységnek (vikarman) és tétlenségnek (akarman). Aki a cselekvésben tétlenséget, és a tétlenségben cselekvést lát, az bölcs ember, s jóginak (jukta)[97] hívják, bármit is tegyen.”[98]
A cselekvés természetét már részletesen kielemeztem, s a fenti vers után Krisna először a tétlenségről (akarman) beszél. Akkor nevezhető az ember valóban tétlennek, ha nem az érzéki vágyai szolgálnak a tettei mozgatórugójául (káma-szankalpa-vardzsitáh).[99] Miért? Nos, az ilyen tevékenység nem von maga után jövőbeni következményeket, azaz nem láncolja a cselekvőt a fizikai világhoz (kritvápi na nibadhjaté),[100] így a nyolcadik fejezet már említett meghatározása alapján nem minősül cselekedetnek.
Az ember nem képes minden fizikai tettről lemondani,[101] mert a rá ható kötőerők szüntelenül munkára késztetik,[102] nem beszélve arról, hogy a teljes inaktivitás a test halálát jelentené. Az egyetlen lehetősége arra, hogy megmeneküljön tetteinek következményeitől, ha semmilyen ragaszkodás nem fűzi tevékenysége gyümölcseihez. A nyolcadik fejezet hatodik verse szerint az ember eljövendő testét a halála pillanatában felvillanó emlékei teremtik meg, s ebből megérthetjük, miért okoz problémát a tettekhez és azok gyümölcseihez fűződő ragaszkodásunk. Ha a halálunk pillanatában a munkánk eredménye – azaz az általunk birtokolt dolgok, velünk kapcsolatban lévő személyek és elért pozíciók – vagy három anyagi okának egyike jár az eszünkben, újra fizikai testet kell öltenünk. Aki mindezzel szemben közömbös, azt nem fenyegeti az a veszély, hogy halála pillanatában elméje beléjük kapaszkodna. Ezért mondja a negyedik fejezet tizennyolcadik verse, hogy a jógi a cselekvésben tétlenséget, a tétlenségben pedig cselekvést lát. Világi ragaszkodástól mentes cselekedetei nem kötözik a fizikai léthez, s a vágyódó elme uralta testi inaktivitásról tudja, hogy az újabb születések okává válik.
A tiltott tett (vikarman) kifejezéssel a negyedik fejezet tizenhetedik versén kívül máshol nem találkozunk a könyvben, de a tiltott tevékenység természetére a korábban elmondottakból is fény derült. A szentírások előírásait figyelmen kívül hagyó, önkényes tettek a tamasz, a tudatlanság befolyásáról árulkodnak, s megfosztják a cselekvőt a siker, a boldogság és a fejlődés lehetőségétől.[103]
Sríla Bhaktivinoda Ṭhákura a második fejezet negyvenhetedik verséhez kapcsolódva a cselekvés témaköréhez tartozó, új, eddig még nem tárgyalt fogalmakat említ. Terjedelmes magyarázattal kiegészített fordítása így hangzik:[104]
„A karmának három fajtája van: karma, akarma és vikarma. Ezek közül a vikarma, a bűnös cselekvés és az akarma, a varnásrama társadalmi rendszerben előírt vallásos kötelezettségek nem teljesítése módfelett kedvezőtlen. Nem szabadna vágynod rájuk! Válj meg a vikarmától és az akarmától, s kövesd megfontoltan a karma útját! A karma három formája a következő: mindennapi kötelességek (nitja-karma), alkalmi kötelességek (naimittika-karma) és a tett gyümölcseire vágyó cselekvés(kámja-karma). E három közülaz utolsó a legrosszabb. Azok, akik a kámja-karmával foglalatoskodnak, tetteik gyümölcseinek okává válnak. Éppen ezért a saját érdekedben intelek attól, hogy a magadévá tedd a cselekvésnek ezt a formáját, mert aki így tesz, az a tettei eredményének okozójává válik. Jogod van ahhoz, hogy teljesítsd a számodra előírt kötelességeid, ám a tetteid gyümölcsére nem tarthatsz igényt. Azok számára, akik a jóga gyakorlásába kezdtek, egyedül a nitja- és a naimittika-karma létfenntartásukat szolgáló elfogadása megengedett.”
Mindezeket figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a címben szereplő „ügyes cselekvés” kifejezés a valódi akarmanra, a fizikai következményektől mentes tevékenységi formákra utal. Mivel tudata a transzcendensben merül el, bármit is tesz a jógi, mentes marad azok befolyásától. Az ilyen munkának a fő mozgatórugója a cselekvés két lelki oka, a lelki élvezetekre vágyó Úr és az Ő isteni vágyait beteljesíteni kívánó lélek. Az ilyen cselekedetek nem a kötőerők kényszeréből születnek, s nem a lélek személyes ambícióit szolgálják. Ez a lélek legfontosabb, örök kötelessége, a legmagasabb rendű munka és a legtisztább, legönzetlenebb áldozat.
A cikksororozat korábbi részei itt érhetőek el:
1. rész: Jóga a Bhagavad-gítában
2. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Egykedvűség, egyenlőség
3. rész: Jóga a Bhagavad-gítában – Ügyes cselekvés
Cikk forrása:
Bakaja Zoltán: Szeress, és tégy, amit akarsz! A jóga a Bhagavad-gítában. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2014.
Kép: isha.sadhguru.org
Hivatkozások:
[48]2.47, 2.48, 3.8, 3.20, 4.15, 16.24, 18.7, 18.48.
[49]3.15.
[50]16.24.
[51]4.13.
[52]18.42-44.
[53]3.8.
[54]18.10.
[55]18.7-8.
[56]3.26.
[57]5.11.
[58]3.20, 18.45, 18.46.
[59]18.47.
[60]18.57-58.
[61]4.15.
[62]3.25.
[63]3.22-24.
[64]3.22.
[65]3.9 15.2.
[66]2.39, 3.9, 3.31, 4.14, 4.41.
[67]9.28, 12.6-7, 12.10, 18.56, 18.57.
[68]3.9, 3.14.
[69]4.25-30.
[70]4.31.
[71]5.10.
[72]3.9.
[73]4.23-24.
[74]4.33.
[75]4.25.
[76]11.55.
[77]4.33.
[78]4.30.
[79]3.3, 3.7, 5.2, 13.25.
[80]3.7.
[81]3.6-7, 5.2.
[82]6.3.
[83]5.11.
[84]5.2, 4.41.
[85]4.33.
[86]A sāṅkhya filozófiát a jñāna jógik tanulmányozzák (3.3).
[87]5.4.
[88]5.11.
[89]2.49, Monier Williams: avara, inferior, unimportant of small value, low, mean.
[90]2.50.
[91]18.71.
[92]16.9.
[93]2.49.
[94]7.29.
[95]7.28.
[96]4.16-17.
[97]Monier Williams: yukta, joined, united, connected.
[98]4.17-18.
[99]4.19.
[100]4.22.
[101]18.11.
[102]3.5.
[103]16.23.
[104]Bhaktivedānta Nārāyaņa Gosvāmī 2001: 121-122.
Szakdolgozatban felhasznált irodalomjegyzék:
Bhagavad-Gita Trust: Śrīmad Bhagavad-gītā. http://bhagavad-gita.org/. Letöltés ideje: 2014. március 30.
Bhaktivedānta Nārāyaņa Gosvāmī: Śrīmad Bhagavad-gītā. Gaudiya Vedanta Publications , Okhla Industrial Estate (India) 2011
Bhaktivedanta Swami, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust International, 2008.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Bhagavad-gītā as it is. The Bhaktivedanta Book Trust, Mumbai 2000.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrī Caitanya-caritāmṛta. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1996.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Negyedik ének – első kötet. The Bhaktivedanta Book Trust, 1994.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Hetedik ének. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1994.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Nyolcadik ének. The Bhaktivedanta Book Trust International, 1995.
Bhaktivedanta Swami, A. C.: Śrīmad Bhāgavatam Tenth Canto – Parth Three. The Bhaktivedanta Book Trust, Mumbai 2005.
Bhaktivinoda Ṭhākura: Śrīmad Bhagavad-gītā. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2006.
Bhaktivedānta Svāmī Language School: Sanskrit Bhagavad-gita grammar Volume Three The Gītā. Rasbihari Lal & Sons, Vrindaban, 2005.
Baladeva Vidyābhūṣaṇa: Gītā Bhūṣaṇa. Sampradaya Puvlishers, Chennai.
Bhūrijana Dāsa: Surrender unto me. Vaisnava Institute for Higher Education, Delhi, 1997.
Monier Williams Sanskrit-English Dictionary (2008 revision). http://www.sanskrit-lexicon.uni-koeln.de/monier/ Letöltve: 2014. árilis 29.
Sanskrit Dictionary for Spoken Sanskrit http://spokensanskrit.de Letöltve: 2014. árilis 29.
Sivarama Swami: A Bhaktivedanta-magyarázatok : A Bhagavad-gita tökéletes értelmezése. Bhaktivedanta Kulturális és Tudományos Intézet, Budapest, 1999.
d’Arbrissel, Robert: Levél. 1109. http://epistolae.ccnmtl.columbia.edu/letter/241.html Letöltve 2014. április 29. Nyomtatott változat: Petigny, J. de: Lettre Inédite de Robert d’Arbrissel a la comtesse Ermengarde. Bibliothèqie de l’école des chartes, 15 (1853-1854), 209-235. oldal.
Śrī Śankarācārya: The Bhagavad-gītā. The G. T. A. Printing Works, Mysore, 1901.
Yati, Bhakti Prajnan: Sri Shandilya Bhakti Sutras. Sree Gaudiya Math, Madras (Chennai), 1991.
Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura: Mādhurya Kādambinī. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2013.
Weininger Antal: Az idő partján. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988.
