Koletár Marianna, naliní nőijógaoktató vallomása arról, számára mit jelent a jóga, és miért ajánlja a gyakorlását mások számára is
Pörögj… rohanj… nehogy lemaradj… információáradat. Csekkolj be… mindig légy elérhető… ossz meg mindent… Az előbb felsoroltak tipikus velejárói a modern, nyugati életmódnak. Ebből a mókuskerékből szerettem volna kiszakadni, s találtam megoldást egy több ezer éves tradíció, a jóga keretein belül.
Számos fórumon olvashatunk arról, mire jó a jóga, azonban mindenkit arra buzdítanék, hogy erre a kérdésre saját maga találja meg a választ. Ösztönzőnek szeretnék megosztani néhány személyes tapasztalatot arról, hogy milyen kincseket nyertem e keresés során.
Test-szellem-lélek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Ahogy egyre többet jógáztam, a változás az én életemben is minden szinten megjelent.
Javult a gyerekkorom óta jelenlévő tartásproblémám, s mivel a jógaórákon sokszor gyakoroltam a megfelelő testtartást, erősítettem a gerinc menti tartóizmokat, ez hatással volt a hétköznapi életemre is. Így az energia ma már sokkal szabadabban tud áramolni a testemben, a szerveim pedig több friss, oxigéndús vérhez jutnak, és hatékonyabban tudnak működni. Arról nem is beszélve, hogy a külső szemlélő számára sokkal pozitívabb, magabiztosabb ember képét közvetíti az egyenes testtartású, mint a görnyedve, a szív terét bezáró, a problémák súlya alatt összeroskadó ember. Kisgyermekként az ortopédus azt jósolta, hogy harmincévesen lehajolni sem fogok tudni, hogy beköthessem a cipőfűzőmet, de szerencsére a jövő másképp alakult.
A jógaórákon elkezdtem megismerni és használni a testemet. Megismertem a korlátait, a mozgásmintáit, és próbáltam feszegetni a határait, átlépni a komfortzónámat. Felfedeztem, milyen önkéntelen feszültségeket tárol, s hogyan tudom mindezeket a mozgás és a légzés segítségével kioldani. Elkezdtem elfogadni és megszeretni azt a testet, amit erre az életre kaptam, és azóta is tanulom, hogyan tudok vele minél szeretetteljesebben együttműködni. Elkezdtem hálás lenni azért, hogy élek és mozgok, és azért is, hogy mindezt minden nehézség nélkül meg tudom tenni. Gyakorolni fogom a jógát, amíg csak mozogni tudok, és bízom benne, hogy életemnek ez az aktív időszaka minél tovább fog majd tartani. Hiszem, hogy ebben maga a jóga is a segítségemre lesz, hiszen a gyakorlás hozzájárul az izmaim, az ízületeim megerősödéséhez és rugalmasságuk megőrzéséhez.
A női jóga órákon megtanultam tisztelni a testem, s a női létem sajátságait. Megértettem, hogy milyen folyamatok-változások játszódnak le bennem a ciklusom különböző szakaszaiban és ráláttam az összefüggésekre a saját működésemet illetően. Így sokkal elfogadóbb lettem önmagammal szemben, és már nem szeretnék mindenáron megfelelni olyan szituációkban, ahol a lelkem inkább elengedésre és lassulásra vágyik.
Miközben elkezdtem jobban tisztelni a testem és figyelni annak jelzéseire, az életmódom, a táplálkozásom is megváltozott: ma már igyekszem szervezetemet a számára leginkább megfelelő tápanyagokkal ellátni.
Találkoztam a flow, az áramlás élményével: amikor nincsenek bennem a mindennapi gondolatkörök, csak a légzés, a mozgás, a jelen pillanat létezik.
Kerültem olyan helyzetbe is, amikor éreztem a belső hívást, ahogy egy-egy mozdulat megszületik bennem, de éppen nem volt lehetőségem gyakorolni azt. Ekkor a sejtjeimben emlékként tárolt képet hívtam segítségül, így például a hősi póz minőségéhez nyúltam, amikor egy munkahelyi szituációban ki kellett állnom magamért.
Megismertem és folyamatosan figyelem a légzésmintáimat. Ma már tudom, hogy mindezzel befolyásolhatom az idegrendszeri működésemet. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor rájöttem, hogy kis félelemszörnyeim támadására nem csak levegő után kapkodva reagálhatok. Helyette elkezdtem figyelni és lecsendesíteni a légzésemet és a gondolataimat, míg végül sikerült a kis szörnyek támadását visszavernem, és kívülről szemlélve őket megnyugodnom. Ezt a megfigyelő üzemmódot igyekszem a hétköznapjaimba is mindinkább beépíteni.
De előfordult olyan eset is, amikor egy semmiből felbukkanó, magának egyre több figyelmet követelő, zavaró érzéssel sikerült megbirkóznom. Amikor rájöttem, hogy nem szükséges azonosítanom magam az érzéssel, elég, ha csak megfigyelem azt. Miért hívtam életre, mi váltotta ki belőlem az adott érzést? Valóban ez az, amit érzek, vagy van ennek valamiféle mögöttes oka is? Izgalmas válaszokra, felfedezésekre bukkanhattam általa.
Folyamatos figyeléssel, önreflexióval finomodott az érzékelésem. Finomtesti energiaérzetekre lettem figyelmes, ami szintén érdekes tapasztalásokhoz vezetett. Az energiaszintem is nőtt, így jobban tudok fókuszálni egy-egy tevékenységre a hétköznapokban is.
Jobban rálátok a saját elmeműködésemre, az elmém elterelő játékaira. Nyitottabb lettem, tágultak a határaim minden szinten, s már nem olyan élesek a körvonalak az én és mások között. Hiszen, ahogy jobban megismertem önmagamat, elkezdtem felfedezni a hasonlóságokat az embertársaimban is, így sokkal elfogadóbb lettem. Legtöbbünk csak a jó oldalát szeretné mutatni a társas érintkezések során; a kevésbé elfogadott és integrált részeinket igyekszünk a sötétben tartani, ám előbb vagy utóbb ők is figyelmet követelnek maguknak. Ahogy elkezdtem rálátni a saját, kevésbé kedvelt tulajdonságaimra, úgy lettem egyre tudatosabb váratlan támadásaikkal szemben, s figyelni hangjukra, hogy mire szeretnének tanítani, felhívni a figyelmemet.
Mindezek a kincsek hat év jógagyakorlásom learatott gyümölcsei. De ahogy nincs két egyforma ember s életút sem, úgy a jógagyakorlás ösvényén is mindenkinek egy saját maga által kitaposott úton kell haladnia. Jó, ha célokat tűzünk ki magunk elé, de segít, ha rugalmasak maradunk és észrevesszük, hogy mi vár ránk az út egy-egy elágazásánál, vagy éppen mire tanít minket egy időleges pihenő. Végszóként annyit biztosan állíthatok, hogy a jóga remek egészséghelyreállító és -megőrző, valamint önismereti módszer is.
Szerző: Koletár Marianna
Naliní női jógaoktató, jelenleg a Kelet-Nyugat Egészségközpont Női Jógaterapeuta képzés hallgatója
www.chitrajogastudio.hu
Kép: vse-gosty.ru
