Ízelítő a Yoga-sūtra jelenleg készülő 3. kötetéből. A könyv várható megjelenése 2019 szeptembere

3. fejezet 39. sūtra

bandha-kāraṇa-śaithilyāt
pracāra-saṁvedanāc ca cittasya para-śarīrāveśaḥ

A megkötöttség okainak csökkenése által és az anyagi tudat [testet elhagyó] vándorlásának módszerét elsajátítva, a jógi behatolhat egy másik [élőlény] testébe. [3.39]

Az anyagi tudat természete az, hogy hétköznapi állapotában sohasem rögzült, állandóan anyagi érzéktárgyak után kutat, amelyek a boldogságának forrásai lehetnek. E többirányúság kiindulópontja, origója, ahonnan a citta elindul, s ahova mindig visszatér az csupán egyetlen dolog, az anyagi test. A tudat kilenc kapun keresztül jár-kel a test „városában”, s közben a létezése kizárólag e városnak és a kapuinak a koordináta rendszerében értelmeződik, csak e kapukon keresztül látja a világot1 A citta el sem tudja elképzelni önmagát e testtől függetlenül működni.

E testhez való kötődést, a vele való azonosulást, illetve a test kapuin elérhető világhoz fűződő ragaszkodást nevezik bandhának. E ragaszkodásnak az alapja az elme (manas), amely mint már tudjuk, közvetlenül az érzékszervek élményeit közvetíti az intelligenciának, sokszor rákényszerítve „akaratát” a buddhira, ha az nem eléggé erős.2 Az Amta-bindu Upaniad így ír:

„Az ember fogságának és felszabadulásának az elme az oka. Ha elmerül az érzéktárgyakban, az lekötözi az embert, ha pedig távol tartja magát azoktól, az felszabaduláshoz vezet.” 3

Az anyagi testtel való azonosulást, az „én ez a test vagyok” felfogást az anyagi, a test érdekeit, vágyait szemelőtt tartó tettek csupán erősítik. Az a gondolat, hogy „nem vagyok ez a test” könnyen elszáll akkor, ha nincs a jógi életében egy rendszeres, tisztán lelki, transzcendentális gyakorlat, amelyet az ő eredeti lelki helyzetének megfelelően végez. Még feltételekhez kötötött, nem megtisztult állapotban is lehetséges lelki helyzetből cselekedni pusztán azzal, ha valaki a lelki tanítómestere útmutatásai alapján a Legfelsőbb Urat szolgálja, s a yoga-sādhanáját ebben a hangulatban végzi. Ez az eredeti lelki helyzetünk szimptómáinak gyakorlása, melynek eredménye a svarūpánk felébredése.

A jógi kötöttségei (bandha) kétféleképpen gyengíthetők. A kötöttségek teljes elpusztítása kizárólag abban az esetben valósul meg, ha annak gyökereit, vagy ahogy Patañjali e sūtrában írja végső okait (kārana) pusztítjuk el. Ezek a gyökerek nem mások, mint a kleśák, a tudatlanság egyre sűrűbb dimenziói, és az általuk gerjesztett karmikus visszahatások, melyek, ahogy erről már sokat beszéltünk a korábbiakban, kizárólag tiszta, transzcendentális folyamatokkal szöntethetők meg.4

A mások testébe való behatolás siddhijéhez, ahogy Patañjali említi nem elegendő a jógi megkötöttségeit felszámolni, hanem meg kell ismernie „az anyagi tudat [testet elhagyó] vándorlásának módszerét” is. Ez természetesen egy bizalmas módszer, amelyet felkészületlen és anyagi motívációkkal rendelkező tanítványoknak még azokban az iskolákban sem tanítják meg, ahol a siddhik eléréséteszközként használják a fejlődés bizonyítékaiként, s mikor azok megjelennek, akkor elvetik őket, mint akadályokat. Ennek az útnak a veszélyeiről már sokat írtunk. A fent említett módszer lényege az, hogy a kötöttségek csökkenésével, illetve elpusztulásával, a jógi visszavonja cittáját saját testéről (tudata eltávolodik tőle) és egy más testbe irányítja azt. Ahogy az anyagi tudat behatol a másik testbe, úgy a különböző érzékelési folyamatok is követik azt, ugyanúgy, ahogy a méhek követik a királynőt, bárhova is menjen az.5 Ahol a tudat, ott az érzékelési képesség. A jógi a másik test érzékszervein keresztül tud tapasztalni, mert a tudata jelen van a másik testben.

Vācaspati figyelmezteti a gyakorlókat, hogy ahhoz, hogy ez a siddhi megvalósulhasson, meg kell tanulniuk a testüktől való tudati elszakadás konkrét módszerét is és a másik testbe való belépését is, mert ennek ismerete nélkül a jógi (mentális) sérüléseket szenvedhet.6

A cikk következő része:

1 „Kedves uram! Gondoskodtam e kilenckapus városról számodra, hogy az érzékkielégítés legkülönfélébb formáiban legyen részed. Száz évig élhetsz itt, s megkapsz mindent, ami érzékeid kielégítéséhez kell.”(ŚB.4.25.37); „Amikor az élőlény teljességükben akarja élvezni az anyagi természet kötőerőit, akkor a sok test közül előnyben részesíti az olyan testet, amelynek kilenc kapuja, két keze és két lába van. Emberi lény vagy félisten akar lenni.”(ŚB.4.29.4.);

2 Lásd a manas, a buddhi, és az ahaṁkāra részletes jelemzését az első kötetben a Y.s 1.2. magyarázatában a 47-49. oldalon

3Amṛtab. Up. 2.

4 Patañjali gyakorlatilag a Yoga-sūtra második fejezetében végig erről beszél, de főleg a 2.2-27. aforizmákban.

5 V.B.3.37. Rāma Prasāda, 1998. 237.

6 U.o.238.

A szerzőről:

A szerző korábbi cikkei: