Ízelítő a Yoga-sūtra jelenleg készülő 3. kötetéből. A könyv várható megjelenése 2019 szeptembere

3. fejezet 39. sūtra

bandha-kāraṇa-śaithilyāt
pracāra-saṁvedanāc ca cittasya para-śarīrāveśaḥ

A megkötöttség okainak csökkenése által és az anyagi tudat [testet elhagyó] vándorlásának módszerét elsajátítva, a jógi behatolhat egy másik [élőlény] testébe. [3.39]

A fenti sūtrával kapcsolatban a jógahagyományok gyakran felidéznek egy történetet, mely Śaṅkarācāryáról a nagy filozófusról és monista jógiról szól.7 Amikor Śaṅkara még tíz év körüli kisfiú volt, hallot egy filozófusról, Madana Miśráról aki a karma-mīmāsa filozófia követőjeként különböző rituáléknak és anyagi köteleségeknek élt, s a háztartó élet (gṛhastha-āśrama) felsőbbrendűségét hírdette a lemondott brahmacāri és a sannyāsi élettel szemben, amely lelki osztályok tagjai szigorúan a lelki élet gyakorlataival foglalkoznak. Ezt a véleményét szerte Indiában ismerték az emberek. Miśrának nagy tudása volt a védikus szentírásokban, s nagy vitapartner hírében állt, ugyanúgy, mint felesége Bhāratī is.

Hallva ezt, Śaṅkara, tanítványai unszolására úgy döntött, hogy vitába száll Madana Miśrával. Śaṅkara tantványai úgy gondolták, hogy ha mesterük vitázik Madana Miśrával, akkor legyőzve őt tantványává fogadhatja, s Miśra tanítványai is Śaṅkara követőivé válnak, s a transzcendencia útjára lépnek. Sok nehézség árán végül sikerült elérni, hogy Miśra vitázzon Śaṅkarával. Az egyezség úgy szólt, hogy amelyikük veszít a vitában, akkor ő a győztes tanítványává válik a követőivel együtt, ugyanakkor be kell lépnie abba az életrendbe, melyben a nyertes él. Tehát Śaṅkarának meg kellet volna nősülnie, Miśrának pedig, ha ő veszít, be kellett volna lépnie a sannyāsa, a lemondott élet rendjébe, melynek Śaṅkara négy éves kora óta volt a tagja. Śaṅkara javaslatára Miśra felesége Bhāratī lett a bíró.

A két tudós napokig vitázott egymással, s Bhārati végül a végtelen vitát látva úgy döntött, hogy amelyikük nyakában előbb hervad el a virágfűzér, az veszít. Kis idő múlva végül Miśra beismerte veszteségét, lévén nem tudott kielégítő választ adni Śaṅkara érveire. Már éppen menni készültek, amikor Bhāratī megszólalt: „Várjatok! A férj és a feleség eggyek, szóval te még csak a felünkkel vitáztál. Most engem is le kell győznöd. Te egy nagy filozófus és lemondott szerzetes vagy. Most a vitánk témája legyen a háztartó élet, a szerelem és a vágyak tudománya (kāma-śāstra). Mielőtt a tanítványid sorai között látnál bennünket, le kell győznöd engem ebben a témában.”

Śaṅkara ennél a pontnál zavarba jött. Sannyāsiként, tezenéves fiúként semmi tudása és tapasztalata nem volt erről a témáról, így gondolkodóba esett, s végül a vita folytatásáig kért egy hónap haladékot. Bhārati beleegyezett.

Ebben az időben épp úgy esett, hogy egy közeli királyság rājája8, akit Amarkānak hívtak éppen haldoklott. Śaṅkara kérte a tantványait, hogy rejtsék el a saját testét egy biztonságos helyre és vigyázzanak rá nagy figyelemmel. Egy barlangba húzódott be, s a jóga misztikus erejével, az úgynevezett citta-vahā-nādīra irányított saṁyama segítségével, elhagyta a testét és belépett a testéből éppen eltávozó Amarkā testébe.9 Eközben Amarkā látszólag magához tért, s folytatta az uralkodást, amelynek śāstrikus, tehát a védák által előírt elveiről nagy tudása volt, így briliáns uralkodóként mindenkinek a megbecsülését elnyerte. Két felesége azonban hamar észrevette, hogy valami kivételes dolog történt. Férjük „Śaṅkara-Amarkā” nemcsak meglepően fiatalos és energikus volt, hanem ezzel egyidőben annyira tudatlannak bizonyult a házasélettel kapcsolatban, mint egy újszülött csecsemő.

Közben telt múlt az idő, és Śaṅkara-Amarkā belefeledkezett az uralkodásba, s a családos élete is szép lassan elködösítette az elméjét. Szép lassan elfelejtette, hogy mit is csinál, és hogy miért is csinálja, s egyre inkább meggyőződésévé vált az, hogy ő Amarkā és nem Śaṅkara. Tanítványai is kezdtek aggódni, amiért lelki tanítómesterük nem jelentkezik, s úgy döntöttek, hogy meglátogatják a palotában. Azért is sürgető volt ez, mert a királynék megsejtve, hogy mi is történt elkezdték kerestetni a katonákkal azt a jógit, aki a férjük testébe belépett.10

Teknintettel arra, hogy a király fogadótermébe a királynék szigorú utasítására szerzetes papokat nem engedtek be, Śaṅkara tanítványai vándorzenészeknek álcázva jutottak be a palotába, Amarkā színe elé. A „zenészek” egy olyan dalt kezdtek énekelni, melyet Śaṅkara írt valamikor. Címe az volt: „Moha Mudgaram”, vagyis az Illúzió szétzúzása, vagy ahogy a vers első soráról később ismertté vált Bhaja Goviṇḍam. A tanítványok így énekeltek11:

„Óh ostobák, csak imádjátok Goviṇḍát (Kṛṣṇát), imádjátok Goviṇḍát, imádjátok Goviṇḍát, mert a nyelvtani szabályok ismerete nem fog megmenteni Benneteket a halál idején.(1) Oh ostobák, hagyjatok fel a vagyon felhalmozásával, gyüjtögetésével, s elméteket irányítsátok a Valóságra, s váljatok elégedetté azzal, amit a múltbeli tetteitek biztosítanak a számotokra.(2) Ne fulladjatok bele abba, hogy vadul rohantok a szenvedély és a kéj által hajtva, hogy megbámulhassátok egy nő köldökét, vagy a keblét. Mindkettő csak a hús egy formája. Ne felejtsetek el emlékezni erre újra és újra”(3) […] Ki a te feleséged? Ki a te fiad? Mily különös a saṁsāra ebben a világban. Kié vagy te? Honnan jöttél? Barátom, gondolkozz el ezeken az igazságokon.(9) […]”12

Amint meghallotta az ének első szavait, Śaṅkara a saját testében azonnal az öntudatára ébredt, s Amarkā király teste holtan terült el a földön.

Kicsivel később Śaṅkara megjelent Madana Miśra házában, s Bhārati, saját misztikus képességével azonnal felismerte, hogy mit vitt végbe Śaṅkara, s minden további vita nélkül efogadta vereségét.13

7 E történetnek egyes magyarázók eltérő részleteit hangsúlyozzák, így többféle változattal is találkozhatunk. Az itt közölt leírás egy szintézis, mely egységbe foglalva összegyüjti az egyes elszórva fellelhető részletekez.

8 rāja (ejtsd: rádzsa) = király, uralkodó

9 A kommentátorok közül Bhoja nevezi meg egydül konkrétabban a módszert. Rājamārtaṇḍa, 3.38. Ballantyne and Shāstri, 2010. 93.

10 Egyes hagyományok úgy tudják, hogy a királynék el akarták pusztítani a jógi testét, csak hogy megmaradjon számukra a férjük testében. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy itt Śaṅkara csupán az elméjével hatolt be a király testébe (Lásd Yogavārttika 3.38. Rukmani, 2010.145.), akkor megérthetjük, hogy Śaṇkara testének elpusztítása nem segített volna rajtuk. Egy másik test teljes (lélekkel és az anyagi tudattal együtt történő) elfoglalásának lehetőségéről ugyancsak vannak feljegyzések úgy a védikus irodalomban, mint a jógahagyományok modernkori történelmében, amikor is a jógi, elhagyva idős és hasznavehetetlen testét egy fiatalabbat foglal el helyette.

11 Moha Mudgaram1-3, 9. versek. A szerző fordítása. https://sanskritdocuments.org/doc_vishhnu/bhajagovindam.html?lang=sa

12 E költemény megszületésének hátterében a következő történet áll. Śaṅkarācārya Kāśīban (Varanasī) történt tartózkodása alatt találkozott egy nagyon öreg emberrel, aki Pāniṇī szanszkrit nyelvtani szabályait tanulmányozta. Sankara nagyon megsajnálta az öreget látva a helyzetét, hogy egész életét merő intellektuális tevékenységekkel töltötte, ahelyett, hogy imával, meditációval és az elméjének kontroljával a transzcendens felé fordult volna.

Śaṅkara megértette, hogy az emberiség nagy része ugyanígy intellektuális tevékenységekkel és az érzékkieégítés folyamataival van elfoglalva ahelyett, hogy az önmegvalósítás útjára lépnének, s ennek hatására, mint a sziklából a forrás, előtörtek belőle a Bhaja Goviṇḍa kezdetű mű versszakai, amelynek eredetileg címe a Moha Mudgaram (Az illúzió szétrombolása) volt. Śaṅkara 31 versszakban úgy mint senki más rámutat a az anyagi energa általi félrevezetettségünkre, az életről alkotott téves megrtésünkre, szétoszlatva a tudatlanságunkat és illúziónkat.

13 Iyengar, 2005. 207, Prabhavananda 1997.136-139., Bryant, 2009. 370-371.

Előző rész:

A szerző korábbi cikkei: