Emlékszem, gyerekkoromban, az 1970-es évek végén volt egy (ma „retró”-nak számító) ablakreklám. Műanyag ablakkeretet hirdetett, ami jól szigeteli a hőt és a hangot. A reklámban néhányszor felharsant egy női kórus vidáman csengő vokálja: „Mert ez műanyag. Mert ez műanyag!” A hazai szocializmus időszakában a műanyag még az emberiség megmentőjének tűnt: viszonylag olcsón előállítható tömegtermékek alapanyaga, mindenféle hasznos célra.

Eltelt azonban pár évtized és a műanyag „az emberiség barátja” státuszából szörnyeteggé változott, amely az egyik legkomolyabb környezeti problémát jelenti, súlyosan fenyegetve a Földnek és lakóinak a jövőjét. Tudtad, hogy egy átlagos európai 500 darab nejlonszatyrot használ el (értsd: dob ki) egy év alatt, és hogy ezek a zacskók 200-1000 év alatt bomlanak csak le…? Az egész világon pedig percenként egymillió nejlonszatyrot használnak el!

Az ijesztő hírek az Index tudomány rovatában is megjelennek. A Földközi-tenger partvidéke a nyugati civilizáció bölcsője volt; ma azonban a tenger egyre inkább temetőhöz hasonlít. A Természetvédelmi Világszervezet jelentéséből tudjuk, hogy négyzetkilométerenként 1,25 millió apró műanyagrészecske van a Földközi-tenger vizében. A kardhalak, a tonhalak a planktonok és a barázdásbálnák látványosan, de minden más élő is megsínyli ezt. A térségben élő emberek szeméttermelésének 95%-át műanyag teszi ki, a tenger pedig egyre inkább e műanyagok csapdájává válik.

Mindez persze összefügg az emberiség természettől való eltávolodásával, a fogyasztói mohósággal, illetve a tradicionális módon élő közösségek hanyatlásával. Évezredeken keresztül Indiában és szerte a világon fenntartható módon éltek és gazdálkodtak az emberek:

„Az eredeti falusi rendszer ökociklusban működött. Nem voltak környezetszennyező műanyag zacskók vagy fémdobozok. Hagyományos gépeket használtak, egy-két ekét, kézzel működtetett masinákat a rizs kilapításához, a kertészkedéshez, a földműveléshez, a főzéshez és a halászathoz. Nagyon egyszerű szerszámokkal dolgoztak. Az emberek frissen vágott banánlevélrõl ettek, evés után meg eldobták. Kő- és fémedényeket is használtak néha. Ha egy eke, egy edény vagy bármi más, ami részben vagy egészében fémből készült, elromlott, akkor megjavították, nem dobták el.” (Bhakti-vikása Szvámi: Bepillantás India hagyományos életébe)

A dolgok persze megváltoztak azóta. De mégis mit tehetünk mi – többségükben modern városlakók – a műanyaginvázióval szemben? Olvasd el vagy nézd meg Sivaráma Szvámí, a tekintélyes és hiteles vallási vezető válaszát, és ne használj nejlonszatyrot. Mert ez műanyag!!!

„Mit tennél, ha édesanyád haldoklana? Bármit megtennél, hogy megmentsd, igaz? Remélem. Mert épp ez történik. Pont ez történik az anyánkkal. Földanyánkkal. Miért? A zacskók miatt. Mondj nemet a nejlontáskákra! Mostanában a nukleáris fenyegetettség növekedése miatt aggódunk.  A nejlonzacskók azonban nagyobb veszélyt jelentenek az életünkre, és a bolygónkra, mint egy bomba. Ezt hallgasd meg! A vásárlók évi 1000 milliárd nejlonzacskót használnak fel a világon. Ez azt jelenti, hogy percenként egymilliót, fejenként évi 150-et, családonként átlag 15-öt bevásárlásonként. És mindössze 12 percig használják őket. Ha egymás mellé tennénk ezt a sokmilliárd nejlonzacskót, tízezerszer érnék körbe a Földet. A zacskók 10%-a pedig az óceánban végzi. A Csendes-óceánon van egy szeméthegy, ami méretét tekintve kétszer akkora, mint Franciaország.  Ezek a zacskók 1000 év alatt bomlanak csak le. 2050-re tehát tömegét tekintve több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Ez borzalmas! Nemsokára úszni fogunk a műanyagban, mint az a búvár, aki Balin már át is élte ezt. Ezért kérlek, mondj NEMET a nejlonzacskókra. Használj természetes anyagból készült szatyrot, ha legközelebb vásárolni mész!”

Itt nézheted meg Sivaráma Swami üzenetét másfél perces videóként. 

A cikket írta:
Ísvara Krisna Dásza
Dr. Tasi István

Kép forrása: commons.wikimedia.org