Mese a fázós kisegérről

2015. 10. 29. | Érdekesség

Szerző: Tóth Roland
 

Jógamese újra… Kornhoffer Tünde tollából.

Óm … Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy hegy (Tádaszana/Hegypóz). Ezt a hegyet az idő múlásával egyre több állat népesítette be. (Válassz egy állat ászanát és mutasd meg milyen állatok élnek a hegyen.)

Egy őszi reggelen az egyik bokor alatti egérlyukból fázósan sírt fel egy kisegér. Hiába volt betakargatva vastag avarbundával, reszketett még az apró orrocskája hegye is. (Arcösszehúzás orrközpontba) Vicegett és vacogott szegényke. (Reszketés) Egéranyó ijedtében rögtön kiszaladt. Hogyan lehet a ragyogó fény ellenére mégis ilyen hideg? (Tenyereket az arcra tenni, majd kitárni a két kezet.)

Eljött az ősz, a Napocska pedig egyre haloványabban sütött. Egéranyó, aki maga sem látott még őszt, rémülten lármázta fel a környék állatait: „Mi lesz velünk a Nap melege nélkül?”

A tapasztalt és daliás medve (Ardha-uttánászana/Medvetartás) azt tanácsolta: „Végezzünk 7 kör üdvözletet a Napnak, az nekem mindig beválik!” (7 kör Szúrjanamaszkár/Napüdvözlet) Az állatok boldogan jógáztak, különösen a kisegér.

Előugrott a süni: „Szuszogjunk nagyokat, attól majd kimelegszünk!”- kiáltotta. „Így szoktam levegővel táplálni a tüzet a kályhánkban is, mikor már csak haloványan pislog!”(Négykézláb tartásban minden kilégzésnél húzzuk be a hasunkat, miközben orron át lélegzünk. Akuncsana praszárana energialégzés.)

Erre a farkas nagyot kacagott, hempergett a nevetéstől. (Fekvésben nevess nagyot a bal oldaladon és a hátadon fekve is, majd a hasadon és végül a jobb oldaladon is.) „Ez is valami! Ide nézzzetek! Én akkorát tudok fújni, hogy a legkisebb parázs is lángra lobban!” (Bhasztriká/Fújtató légzés pránájáma) 

A farkas akkorát fújt, hogy a kisegér messze gurult, le egészen a domb aljáig. (Gurulás a talajon) Egy fa alá, éppen egy alvó kobra mellé esett. (Bhudzsangászana/Kobraállás) Először mozdulni sem mert ijedtében.

Kis idő elteltével azonban megpróbált óvatosan felállni. Erre a neszre a kobra is megmoccant, mire a kisegér hirtelen fának tetette magát. (Vriksászana/Faállás) A kobra végül elszenderedett.

Ezután a kisegér halkan visszasétált az egérlyukhoz. (Meditációs séta, lábujjhegy érinti a talajt, testsúly áthelyezéssel sétálunk tovább.)
– „Mama, mama, egészen megizzadtam.” – törölgette homlokát a kisegér.
– „Mitől, drága gyermekem?” (Soroljuk fel, mit jógáztunk eddig.)
  “Ó … tehát mostantól, amíg ilyen hideg az idő, csak ezt kell tennünk?” – kérdezte Egéranyó.
– „Igen, Mama! De azért a jó meleg tea és a fahéjas sütőtök is fontos ám! A salátákat most jó ideig nem kérem!” – mondta a kisegér, és boldogan megtömte a pocakját. Ezután elszopogatott egy szeletke gyömbért is, megmosdott, majd amikor meglátta a Holdat, üdvözölte Őt. (Holdüdvözlet 1Holdüdvözlet 2)

Boldogan, mosolyogva mondott hálát a szép napért, és álomba merült. Azt álmodta, hogy tündöklő, fényes Nap ragyog a hasa közepén, ahol a köldöke van. Ennek a fénylő Napnak a sugarai beragyogják az egész testét, csupa fény, világosság és meleg mindene. A tarkója feletti Hold pedig szelíd sugarait csorgatja a Nap felé…

Reggel ebben a ragyogásban ébredt. Még az orrocskája hegye is meleg volt. Most már tudta, mit kell tennie, hogy ez így is maradjon!
                        

(INSTRUKCIÓ: Mesélés közben végezzük el a gyakorlatokat, vegyük fel a (jóga)pózokat a gyerekekkel együtt.) 

Írta: Kornhoffer Tünde Anaya női és gyermek jóga oktató
www.aranycsillag-joga.hu
 
Kép forrása: Niza Dantas