Miben vagyunk mindnyájan egyformák?

Mindenki keres Valakit, vagy valamit.

Mindenkinek vannak kérdései (és néha válaszai is). Mindenki elindul egy irányba, mert bízik benne, hogy jó felé halad. Idővel bizonyságot is kap, vagy jön egy új irány, amerre jobban esik menni, mert már túljutott az előzőn, vagy pedig annak az útnak a végére ért. A cél a haladás vajon? Vagy a boldogság? A tudás megszerzése? A felszabadulás? Vagy van még valami más is ezeken kívül? Van még valami, ami fontosabb, mint az ,,én” és az ,,enyém”? Mi az emberi élet legfőbb célja?

Sokan dobálóznak üres szavakkal, mások szavaival, amikben nincs is valódi tapasztalás, valódi tudás vagy hit. Őszinteség nélkül semmi sem működik. Az írás sem. A megértés sem. Az önvaló elérése sem. Haladjunk bármelyik úton, ez mindegyikre igaz. Kivétel nélkül.

Ami közvetlenül a szívből fakad, amit a lélek tesz fel kérdésként, azt kell nagyon komolyan venni. Mert amiben nincs ego, az előbb-utóbb utat tör magának a felszínre. Nem tudjuk visszatartani. Nem öltözik sem filozófiai stílusba, sem pózokat nem választ magának. Csak jön. Megállíthatatlanul. Mint az igazi felismerések. Amikor rájövünk, hogy Isten létezik. Amikor szívbemarkolóan nyilvánvaló lesz, hogy nem élhetünk Isten nélkül tovább. Amikor megértjük, hogy Istennek is van személyisége, hogy Ő is egy Valaki, nem pedig egy valami.

 

milky-way-1023340_1280 (1)

 

Mindnyájan valakik vagyunk. Lelkek vagyunk, különböző ruhákban. A test egy ruha, ami új korában a legszebb, aztán idővel kényelmes lesz, jó állapotban marad egy pár évtizedig, majd egyre rongyosabb és kényelmetlenebb lesz, itt-ott ki is szakad, megfoltozzuk, de már sosem lesz olyan, mint a legelején. Viszont aki benne van, az ugyanaz marad, az elejétől a végéig.

A lélek tudja, hogy nem ide való, hogy nem ez az anyagi világ az otthona. Haza szeretne menni, a lelki világba. Hiányzik neki Isten és a Vele való kapcsolata. Ezért keres párt magának az ember, ezért barátkozik, ezért alapít családot. Ragaszkodik a többiekhez, mert érzi, hogy a kapcsolat fontos. A kapcsolatokban annyi mindent lehet tanulni, annyi minden emlékezteti valamire, amit az elméje olyan hevesen elutasít: a szolgálatra.

A lélek azt is tudja, hogy minden Istenhez tartozik, minden Isten része: a személytelen kozmikus lét is, a mindenki szívében jelenlévő Felsőlélek is, az anyagi világ is és mi is, parányi lélekszikrák. Isten minden energia forrása. De van különbség az Úr energiái között.

Oldalak: 1 2