Anya jógázni próbál otthon
Elérkezett az idő, hogy újra elkezdjek mozogni, ne csak itthon tespedjek. A régi hot jógához viszont kell némi bemelegítés, hogy ne essek össze az első félóra után a jógaórán. Így aztán elkezdtem jógázni itthon a múlt héten, és ma folytatom, mert jól esett a múltkor is.
Persze, amint elkezdeném a „Napüdvözletet”, hallom Momó hangját, hogy felébredt. Sebaj, felöltözünk, kap valamit enni, és én jógázom. Eddig rendben is. Amíg beállítom a gépen a zenét Momó üdvözült mosollyal az arcán, házi csokival a kezében boldogan behelyezi popóját a kanapé párnái közé, és onnan figyeli ragyogó szemekkel ténykedésemet. Az első Napüdvözletet még a kanapéról szótlanul nézi végig, majszolgatva a csokit. Az ászanasor után rápillantok. Nyugalom, jógázom, rendben minden; a gyermek arca a homlokáig csokis, egyik kezét a frissen felvett ruhába törli, míg a másikkal éppen nyúl a kanapéra letett tócsává olvadt csoki maradványért. Nem tudja felvenni, ezért inkább töröl… a kanapét. Nyugalom, jógázom, rendben minden. Papírtörlővel gyorsan elintézem, folytatom a jógát.
Momo miután befejezte a reggelit, úgy dönt, hogy eleget látott, tanult, ő is csatlakozik az órához. Négykézlábra veti magát, majd „kobraállás”-ba helyezkedve rám vigyorog, várja a hatást. Visszamosolygok rá, de folytatom a saját ritmusomban. Ez persze nem tetszik neki, ezért felpattan, és ráül a hátamra, épp mikor a „8 ponton való fekvés”-ből jönnék fel kobraállásba, végül a „kutyapóz”-nál gurul le rólam végleg. Még mindig vigyorog, és ide-oda hengeredik a szőnyegen mellettem, közben hol susorogva dumál, hol kicsit hangosabban, láthatóan élvezi a földön való munkálatokat.
A következő kört kicsit lassabban csinálom, több légzésen keresztül kitartva a pózokat. Ez már kedvez neki is. Az „előrehajlás”-nál bebújik a törzsem és a lábam közé, onnan dumál a szememtől kb 1 centire. Kicsit nehéz így hátralépni az “egylábas nyújtás”-ra, és a légzésre koncentrálni, de megy ez is. Nem tetszik neki, hogy el kellett engednie. Megint mellém somfordál, és amikor ismét a föld közelében vagyok, jön és támad; próbál rám ülni, rángatja a pólóm először a hátamon, majd rájön, hogy rossz helyen keres. A kutyapóznál aztán nem is véti el a célt; felrángatja (azaz jelen esetben le, mivel ez egy előrehajolt állapot) a pólom, és már szopik is. Na, itt már muszáj nevetnem, de azért tartom az ászanát. Végül, megkérem Momót engedjen el, amit kis gondolkodás után meg is tesz, de látom, rögtön meg is bánja döntését, mert azonnal jön, hogy ő bizony még nem végzett. A következő körben ismét hátulról közelít, és tépkedi a pólóm, aztán oldalra jön, és már a karomnál is kukucskál, hátha ott nagyobb sikerrel jár. Aztán amikor meglátja a hasamat a következő próbálkozásnál, már ismét kuncog, hallatja a jellegzetes hö-hö-hö hangokat. A Napüdvözlet befejezése után csinálok még egy-két ülő pózt is, ami szintén tetszik neki. Először mellém ül, és kíváncsi szemekkel vizslat, hogy mire is készülök. Amikor aztán látja, hogy a „bot tartásból”nem felé veszem az irányt, akkor ismét nekem ront, de a „kifordított fej térdhez” póz végül bejön neki, hiszen újra póló fel, és szopi.
És végül a „hullapóz” is határozottan tetszik neki, hiszen kényelmesen elfekhet mellettem, kedvére szopizhat, nem kell trükközni sem. Igaz, meditálni kicsit nehéz így, de megoldom. Jót jógáztunk együtt, jöhet az ültetés (átültetés).
Forrás: A szerző blogja – http://tojgli.hu/
Kép: shutterstock.com
