…rossz időben nehéz rászánni magunkat a jógázásra…
Korábban arról írtam, rossz időben nehéz rászánni magunkat a jógázásra, de nekem sokszor a nyár sem jobb. Én ilyenkor vagyok igazán elememben, és nem jógás értelemben: az elmém ilyenkor sokkal jobban csapong, nehéz megállni és azt mondani: „Na jó, jó, akkor most egy órán át ászanázok, szépen húsz légzésig kitartom őket és koncentrálok.”
Ilyen esetekre van néhány trükköm. Az egyik, hogy még reggel, ébredés és zuhanyzás után nekiállok az ászanázásnak, jó esetben ilyenkor még nem sok minden foglalja le a gondolataimat. A második, hogy ugyanolyan hosszan tartok ki ászanákat, de csak mondjuk 30-40 percet szánok rá. Így noha kevesebb kerül sorra, ugyanúgy tudatos maradok közben, nem jutok el addig a pontig, amikor már mindenre tudok gondolni, csak az ászanára nem.
Talán a dinamikus gyakorlatok segítenek nekem a legjobban, a Szúrja Namaszkára változatai vagy a fogyasztó-méregtelenítő gyakorlatok, melyeknek épp a minap tanultam meg egy általam még nem ismert sorozatát innen, a magazinból. Ezek a méregtelenítő gyakorlatok azért jók, mert kielégítik az elmém vágyát a folyamatos mozgásra, de közben mégiscsak a jógán alapulnak, így nem kell azon szenvednem, hogy akkor jógázzak is és fussak is-e egy nap, elég csak a jóga. (A futással az az egyetlen gondom, hogy nincs futópálya a környéken és mindenki furcsán szokott nézni, hogy miért futkorászok itt – három év alatt egyébként én is összesen vagy négy embert láttam erre futni.)
Végül még egy dolog, aminek a hasznossága ilyenkor felértékelődik: a ráhangolódás. Korábban sokszor elblicceltem, de valójában a testem ellazítása, majd a mantrazengetés, esetleg egy kis pránájáma meg tudja teremteni a gyakorláshoz szükséges nyugalmat.
Tehát nincs kifogás, ha fejlődni akarok, jógáznom kell és egyszer csak már nem lesz túl csapongó az elmém ahhoz, hogy trükköket kelljen bevetnem.
