Szijártó Rita Éva vaisnava teológus szakdolgozatában a reinkarnáció tapasztalati bizonyítékai között a regressziós terápiával is foglalkozik.
A hipnózis és annak alkalmazása különféle problémák megoldására nem újkori találmány, a 18. század közepétől pedig Nyugaton is újra felfedezték. A múltba való visszatérési élményt ismerték már az ősi egyiptomiak, a bennszülött amerikai indiánok, a sámáni kultúrák, a tibetiek, a buddhisták is. Az ősi doktrínák aztán újjáéledtek, és azokat legfőképp a teozófia tanai kezdték el hirdetni.[1]
Thorwald Dethlefsen (1946–2010) német ezoterikus író, filozófus és a reinkarnációs pszichoterapeuta 1968-ban végzett először olyan kísérletet, amikor egy személyt hipnózis alkalmazásával előző életébe, életeibe vezette vissza. Folyamatosan tökéletesítette módszerét, amely aztán terápiává állt össze. 1976-ban Az újjászületés élménye (gyógyítás reinkarnációval) címmel kiadott könyvében írt kísérleteiről. A kísérleti alanyok önként jelentkezők voltak, semmilyen feltételnek nem kellett megfelelniük. A kísérletek gondos előkészítés után lettek végrehajtva, mindig tanúk jelenlétében. Az esetekről hangfelvétel készült, néhány esetben pedig filmre is vették az ott történteket. Nagyon lényeges, hogy ezek a kísérletek megismételhetők voltak. Az üléseken – ahogy Dethlefsen nevezte ezeket az alkalmakat – a páciensek előző életeik egy-egy részletének átélése folyamán megnevezték azokat a helységneveket, ahol korábbi életükben éltek, és olyan történelmi eseményeket írtak le, melyeknek részesei voltak. Az adott korban használatos dolgok, eszközök pontos leírását adták meg, vagy épp az akkori élethelyzetüknek megfelelő nyelven – többször idegen vagy már kihalt nyelven – szólaltak meg. Amit elmondtak, azt jelen idejű mondatokban fogalmazták meg. A hipnózis közben megváltozott a hangjuk. Előfordult, hogy tudtak táncolni vagy hangszereken játszani olyan személyek, akik jelen életükben nem voltak birtokában effajta tudásnak, képességnek.
A regressziós kísérletekből eredeti információkat lehet kapni többek között a fogantatásról, az embrió fejlődéséről, születésről, halálról, halál utáni állapotról. Hol vannak a bizonyítékok? A fogantatás, a magzati fejlődés, a megszületés pillanatának, körülményeinek emlékeinél bizonyítéknak lehet tekinteni például a szülők beszámolóit. Születés esetében pedig a szülőszoba berendezésének leírását. A vizsgált esetek ugyan egyéniek, de a verziók nem különbözőek, mindenkinél hasonlók. „Minden szülőnek jó lenne tudni, hogy gyermeke a fogantatástól kezdve teljes egészében tudatos lény, mindent érzékel.”[2] Ebből következtetve a terhesség megszakítása gyilkosságnak tekinthető. Az egyénnek traumát okoz fogantatáskor a harmónia hiánya, és az is, ha később valaki nem akarja őt, illetve ha elvárásai vannak vele szemben, például a nemére nézve. A magzat átérez mindent, és amennyiben harmónia veszi körül, születése békés lesz még akkor is, ha a születés sok megpróbáltatással jár.
Maga a terápia a hipnózis alkalmazása után következik. A páciens vagy kísérleti személy elmondja az előző életében történteket, illetve a korábban bekövetkezett halála utáni élményeit, benyomásait, valamint azt az állapotot, annak pontos leírását, mikor még nem ölt újra testet. Beszámol előző életei fájdalmas, félelmetes, tragikus történéseiről. „A terápia célja tehát újra tudatosítani az elfojtott, elfelejtett eseményt. Ha a tudatosítás sikerrel járt, a tünet megszűnik… a páciens felismeri, hogy az érzés valójában egy régmúlt eseményhez tartozik.”[3]
Sokan nem fogadják el egy előző élet lehetőségeként a hipnózisban átélteket és elmondottakat. Dethlefsen a kételkedők lehetséges magyarázatai között említette az alábbi példákat. A szuggesztió hipotézis azt állítja, hogy a hipnotizőr szuggerálja a pácienst. Az esetek jegyzőkönyveit elolvasva kiderülhet, hogy ez nem fordulhatott elő. A magyarázat hipotézis azt feltételezi, hogy telepátia alkalmazása történt. Dethlefsen ellenérve erre az volt, hogy a telepátia ennyire nem fejlett. Az öröklés hipotézis arra utal, hogy a páciens elődeivel kellene megegyezniük a páciens emlékeinek. A szerző megemlítette, hogy e téren történtek már ikertestvérekkel kísérletek, de nem egyeztek az emlékeik. A fantázia hipotézis is egy lehetséges magyarázat lenne, de Dethlefsen szerint a fantáziához olyan anyag szükséges, amiből táplálkozhat az ember.[4]
Dethlefsen arra próbált magyarázatot adni, hogy mitől és hogyan alakul ki az elfogadás hiánya egy-egy új dolog hallatán az emberekben. „Minden újdonság, amely eltér a gondolkodás megszokott, bejáratott irányaitól, ellenállásba ütközik. Az új információt mindenki a már meglevő rendszerbe kénytelen beilleszteni. Ez a rendszer azonban nem más, mint az illető személy eddigi információinak, illetve tanulási folyamatának, tapasztalatainak összessége.”[5] Ami nem illeszthető be, az ellentmondást, szorongást vált ki. Hogy ez ne mélyüljön el, az információt addig alakítgatja az ember, amíg aztán beleillik abba a bizonyos rendszerbe. Vagyis az információ változik, nem a rendszer, így magyarázta a szerző.
Az elmúlásról, fejlődésről így írt Dethlefsen: „A halál utáni állapot az álomhoz hasonlít; ez az élet feldolgozásának fázisa. Csak az élet áttekintése, a valósággal való szembesülés által válik lehetővé a további fejlődés, s ez akadályozza meg azt is, hogy reménytelenül tévelyegjünk egy tévedésben. Éppen az ilyen párhuzamos folyamatok, mint az ébrenlét és az alvás, az élet és a halál mutatják napnál is világosabban, milyen nívós és logikus a reinkarnáció gondolata akkor is, ha eltekintünk a kísérleti bizonyítástól.”[6] Mikor alapvető törvényszerűségek mennek végbe, sokan még mindig bizonyítékokat akarnak. Ahogy a születést, úgy a halált is természetes dolognak lehetne tekinteni. A materialista szemlélet azt hangoztatja, egyszer él az ember, egy élete van, ragaszkodjon hozzá. Nem fogadja el a halált, mesterségesen is életben akarja tartani. Dethlefsen úgy vélte: „A természetben egyetlen olyan jelenség sincsen, amelynél a vég ne lenne egyben valami újnak a kezdete. Csak a ciklikus történésekből állhat elő a kapcsolat az egésszel.”[7] A szerző véleménye szerint a reinkarnáció gondolata megváltoztatja az emberek hozzáállását a világhoz, és egyéni sorsuk történéseihez. Helyes értékeléshez juttat, mert rálátást nyújt az egészre, csak így lehet megértést szerezni. Feladatot ad, ami nem más, mint a fejlődés vágya. A cél pedig, hogy megannyi teljesen tudatos ember éljen a világban.[8]
Folyatjuk…
Cikk forrása:
Szijártó Rita Éva: A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2015
Kép forrása: pastliferegressionus.com, pardispartow.com
[1] Hall 1999: 101. alapján.
[2] Dethlefsen 1996: 191–194.
[3] Dethlefsen 1996: 65.
[4] Dethlefsen 1996: 41.
[5] Dethlefsen 1996: 39.
[6] Dethlefsen 1996: 159.
[7] Dethlefsen 1996: 147.
[8] Dethlefsen 1996: 208.
