Újabb ízelítő a Jóga-szútra 3. fejezetéből

2018. 11. 21. | Filozófia

 

Dr. Tóth-Soma László, Gaura Krisna Dásza, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola tanára jelenleg 8 hónapot tölt Indiában.
A Jóga-szútra 3. kötetén dolgozik, Patanjali jógaszútráit és annak magyarázatait tolmácsolja magyar nyelven az érdeklődők számára.
Íme egy újabb ízelítő munkájából!

2. sūtra

tatra pratyayaika-tānatā dhyānam

Amikor [a dhāraṇában egy irányba rögzített tudatot] hosszantartóan elnyújtva (megszakítás nélküli tudatossággal) fenntartjuk az a meditáció (dhyāna). [3.2]

A meditációs folyamatban való jártassá váláskor a jógi képes lesz arra, hogy a figyelmét megszakítás nélkül a meditációjának tárgyára rögzítse. Amig a koncentráció (dhāraṇa) folyamatában a figyelem összpontosítása még néha-néha megszakad, főleg akkor, ha az érzékek számukra vonzó tárgyakkal kerülnek kapcsolatba, addig a meditáció (dhyāna) során az anyagi tudat kitartóan képes egy irányba (eka-tānatā), a meditáció fókuszpontjára rögzülni, arról folyamatosan tudatos lenni (pratyaya), s abban elmerülni. [1] Ekkor a jógi a külső körülményekről egyáltalán nem vesz tudomást. [2] Ez nem csak az adott fókuszponttal való szoros tudati kapcsolatot jelenti, hanem azt is, hogy a jógi ebben az állapotban képes tökéletesen megismerni a meditáció tárgyát. Vyāsa szerint a meditáció a mentális erőfeszítésnek egy olyan változatlan párja, amely a meditáció tárgyának megértését célozza. [3] A meditáció legfontosabb jellemző tulajdonsága, a figyelem egy pontra való rögzítésének megszakítatlansága.

A jóga hagyományában a dhāranā meg-megszakadó figyelem folyamatát a vékony sugárban, néha cseppekre oszló, csordogáló vízsugárhoz, míg a meditációt az olaj hihetetlenül vékonyan is összefüggő, megszakítatlan áramlásához hasonlítják. [4]

Ahogy a koncentráció, úgy a meditáció is egy eszköz (a koncentrációval és a szamádhíval együtt) a transzcendentális valóság megtapasztalásához és megértéséhez. Ezt nem szabad elfelejteni. Anyagi-fizikai tárgyakra rögzített meditációs gyakorlat abszolút szempontból időpocsékolásnak számít még akkor is, ha egyébként az evilági létünket valamennyire a tudat megzabolázása által elviselhetőbbé is teszi.

Egy jógi szigorúan figyel arra, hogy a jóga és meditáció végső célját, a transzcendensbe való felszabadulást ne tévessze szem elől, s ne adja el magát alacsonyabbrendű módszereknek az evilági boldogulás reményében.

Szerző: Dr. Tóth-Soma László, Gaura Krisna Dásza, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola tanára

Jegyzetek:

[1] Az eka-tānatā kifejezés tágabb értelemben a jógi spirituális sādhanájával való folyamatos, megszakítatlan kapcsolatára is utal. Ahogy ameditációban a figyelmünk folyamatosan kapcsolatban áll a meditáció tárgyával, úgy a jógi folyamatosan tudatos arról, hogy az egész élete a sādhanájának része.
[2]  Vijñābhikṣu hangsúlyozza, hogy amíg a dhāranában a koncentráció folyamata könnyen megszakad, amikor az érzékek olyan tárgyakkal kerülnek kapcsolatba, amelyek nagyon kedvesek a számukra, addig ez a dhyānában, amikor a tudat teljesen elmerül a meditáció tárgyában, nem történik meg. Ugyan úgy, „ahogyan az íjkészítő mester, aki elmerült a fegyver készítésében, sem veszi észre a mellette álló királyt [aki az íjat megrendelte]. E hasonlatot Vijñābhikṣu írja le a Sāṅkhya-sūtra IV.14. alapján, a Yogavārttika 3.2.-ben. Idézi Bryant, 2009. 304.
[3] V.B.3.1. Rāma Prasāda, 1998. 180.
[4] Hariharānanda, 1983. 251.; Prabhavananda, 1997. 122.

Megjegyzés:
Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.

A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!

A Jóga-szútra 3.1 magyarázata:

Ízelítő a Jóga-szútra 3. fejezetéből