Diós Éva Bertók Varga Viktóriával, a Jógarádzsa Kiválósági Díj egyik jelöltjével készített interjút.
A cím nem valami szimbolikus megállapítás, hanem akár valóság is lehet. Feltéve, ha a Jógarádzsa Kiválósági Díjat az öt jelölt közül az egykori királyi székhelyet, Székesfehérvárt képviselő Bertók Varga Viktória jógaoktató nyeri el. A jóga királya (vagy éppen királynője) elnevezésű díj a jógás társadalom első lehetősége arra, hogy 1000 eurós támogatásban részesítsen egy kiváló hazai jógaoktatót. Idén 2016. május 4-ig lehet szavazni a jógázók által ajánlott jógaoktatók közül kiválasztott és szakmai szempontok alapján felkért öt jelöltre. Ha rendszeres jógázóként még nem tetted le voksodat a Jógarádzsa Díj egyik jelöltje mellett sem, akkor ezt itt pótolhatod, ahol egyidejűleg megismerkedsz valamennyi jelölttel is. Bertók Varga Viktóriával a jelöltségről, az oktatásról, a magyarok jógázásról vallott elképzeléseiről, valamint a jóga elveiről beszélgettünk.
JP: A Díj célja olyan hiteles jógaoktatóknak az erkölcsi és anyagi támogatása, akik nemcsak tanítják, hanem hétköznapjaikban is élik a jóga tanításait. A jógázók ajánlásai alapján Téged a Díj szakmai bizottsága is felkért pályázati anyagod elkészítésére. A számos kiváló jógaoktató közül kiválasztott öt jelölt egyetlen nem budapesti tagja lettél. Hogyan fogadtad a jelöltségedet?
BVV: Nagyon örültem neki, óriási meglepetést okoztak a tanítványaim. Büszkeséget éreztem irántuk is, hogy ilyen kitartóan kiállnak mellettem és amellett, amit képviselek. Hálás vagyok érte, hogy oktathatok és ilyen kivételes tanítványaim vannak!
JP: Miért kezdtél el jógát tanítani?
BVV: Annak idején a saját magam testi-lelki gyógyulásáért tanultam, és emiatt is gyakoroltam. Mivel a képzésem során rendkívül látványos eredményeket értem el, szerettem volna a szerzett elméleti és gyakorlati tudást másokkal is megosztani, hogy ők is változhassanak.
JP: Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy a főállásod mellett foglalkozz jógával?
BVV: A kezdeti lépések után egyre több érdeklődő érkezett az óráimra, ami megerősített abban, hogy mások számára is nagy segítséget nyújt mindaz a tudás, amit átadok. Így méginkább szerettem volna minden tapasztalatom és tudásom megosztani velük. Egyre több időt töltöttem annak kialakításával, hogy az óráimon ne csak gyakoroljunk, hanem az elméleti anyagokból is minél többet tudjak átadni. Fontos nekem az is, hogy tisztább rálátást és megértést kapjanak a nálam jógázók arról, hogy milyen életmódbeli változást adhat nekik a jóga.
JP: Miben látod a jógaoktatás nehézségét itthon, különösen Székesfehérváron?
BVV: Az emberek nagy része úgy szocializálódott, hogy bizalmatlanok az új dolgokkal szemben. Alapvetően elzárkóznak, mert él egy sztereotípia a fejükben a jógásokról, a jógáról.
JP: Vagyis annak való a jóga, aki minimum a szájába tudja venni a lábujját?
BVV: Valami ilyesmi. Különösen a férfiak ódzkodnak, sőt ők legtöbbször úgy vélik, hogy a jóga csak hölgyeknek való. Szégyenlősebbek is, ha egüttmozgásról van szó. Pedig kortól, nemtől, testalkattól függetlenül mindenki találhat a szükségletének megfelelő jógastílust, irányzatot vagy programot.
JP: Akkor hogyan lehet rávenni az embereket a jógára?
BVV: Szerintem elsőként egyszerűen csak ki kell mozdítani őket a négy fal közül, a kanapé elől. S ha egyszer megtapasztalják a jóga áldásos hatásait, akkor akár mások előtt is mernek a jógázásról beszélni.
JP: Számodra mi adja a legnagyobb kihívást az oktatásban?
BVV: Szeretnék mindig újat is mutatni a tanítványaimnak, ezért is bővítettem tudásom a chi-kunggal. A két áldásos tudomány együttes gyakorlásával még látványosabb javulás érhető el a testi-lelki egészségben. Folyamatosan fejlesztem magam, hogy minél jobban megértsem az embert, az emberi elme működési mechanizmusát. Elvégeztem több olyan tanfolyamot is, amely az emberi agy tudattalan gondolati mechanizmusait hozza felszínre, és segítségével megszűntethetőek azok a hitrendszerek, melyeket akár gyerekkorunkból, genetikailag hozunk szüleinktől, vagy előző életeinkből hozzuk és valamilyen szinten gátolják a fejlődésünket.
JP: Mi az, amit egy jógaoktatónak feltétlen meg kell tanítania jógásainak?
BVV: Az ászanák és a légzőgyakorlatok pontos kivitelézése mellett fontos, hogy az elméletet is átadjuk. Érteniük kell a durvafizikai testük és a finomfizikai energiaközpontjaik működését, fel kell tudni ismerniük, hogy egyes ászanákkal mely életterületekre hatunk. Így tudják az órán gyakoroltakat a hétköznapjaikba is beépíteni, majd változtatni ott, ahol nekik a legfontosabb.
JP: Tapasztalatod szerint mire kell leginkább odafigyelnie egy oktatónak?
BVV: Minden jógagyakorló egyedi, ezért mindegyikükre érdemes külön figyelmet szentelni. Leginkább az ászanák helyes kivitelezésére és a helyes tartásra fókuszálást jó fenntartani náluk, mivel kezdőként gondolataik, figyelük könnyen elkalandozik. Célszerű inspirálni, bátorítani őket, emlékeztetni, hogy saját testük megfigyelésével mi mindent nyerhetnek. Azt tapasztalom, hogy így még tökéletesebben végzik az ászanákat, és győzik le nemcsak fizikai, de mentális határaikat is.
JP: Mi volt a legmeghatóbb élményed jógaoktatóként?
BVV: A legmeghatóbb számomra mindenképpen az erre a díjra történő jelölés és szavazás folyamata volt, hiszen óriási összefogás alakult ki a jógázóim között a tudtom nélkül. Nagyon jól esett nekem, miután kiderült, hogy ők javasoltak engem.
JP: És a legfurcsább élményed?
BVV: Ó, egy hölgy volt, aki nagyon szeretett hozzám járni. Sokat kellett változtatnunk az étrendjén is, ami sok javulást hozott az állapotában. Aztán hálából, hogy milyen jól van, elkezdett ajándékba hozni a saját készítésű csoda süteménykölteményeiből. Mondogattam, hogy nagyon kedves, de tudja, hogy épp arról tanulunk, hogyan étkezzünk egészségesebben. Mindig azt válaszolta, hogy tudja, de ő csak ilyet tud. Azóta persze megtanult már egészséges alapanyagokból nem annyira habos-krémes süteményket is készíteni.
JP: Mi az, amit legjobban szeretsz az oktatásban? Mi motivál?
BVV: Látni a tanítványaim sikereit, ahogy hétről hétre, újabb határaikat győzik le. Ez motivál engem is, hiszen az ő sikereik nekem is sikerélményt adnak. A tanítványaim lelkesedése arra inspirál, hogy folyamatosan fenntartsam az érdeklődésüket, ez ösztönöz fejlődésre engem is.
JP: És mi inspirál arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül megoszd a tudásod, segíts másokon?
BVV: Idősebb hölgyeknek segítettem legutoljára, akik nagyon kedvesek és bájosak voltak, hétről-hétre egyre jobban mozogtak, egyre vidámabbak voltak, és persze nagyon hálásak. Óriási szeretet áradt belőlük, boldogság volt látnom, ahogy töretlen kitartásukkal mi minden eredményt értek el. Ez számomra rendkívül inspiráló.
JP: S mi a legfontosabb, amit a jóga által megtanultál?
BVV: Az első és legfontosabb az alázat, a testünk szeretete, a figyelmünk összpontosítása egy adott dologra. Ha igazán megteszünk mindent, és rendszeresen gyakorlunk, bármit megtanulhatunk és beépíthetjük a hétköznapjainkba. Bátran mondhatom, hogy a kezdeti lépésektől az oktatói képzés elvégzése és a 6 évnyi oktatás egy új életet adott nekem, amit nagyon szeretek.
JP: Mi miatt váltál vegetáriánussá? Hogyan fogadtattad el a környezeteddel?
BVV: Nem volt tudatos döntés. Egyszerűen csak jelzett a szervezetem, és nem kívántam a húst. Egyre kevesebbet ettem, míg végül teljesen eltűnt az étrendemből. A környezetem is elfogadta, így nem kellett elfogadtatnom. Tudták, hogy azt eszem, ami nekem jó.
JP: Mi a kedvenc vegakajád, amit bátran ajánlanál mindenkinek?
BVV: Ó, az mindenképpen édesanyám vega zöldség fasírozottja. Mesterien készíti. 
JP: Számodra melyik jáma és melyik nijáma elv követése a legfontosabb?
BVV: Az ahimszá, a nem ártó szándék az egyik legmeghatározóbb az életemben. Korábban én is renszeresen dühös voltam az emberekre, de rájöttem, hogy csak magamra voltam mérges. Azóta, hogy szerettel fordulok magam felé, ezt mások felé is meg tudom tenni. Ugyanazt a szeretetet kapom vissza, ez adja meg a hétköznapi kiegyensúlyozottságomat. A nijáma elvek közül a tisztaságot tartom most a legfontosabbnak, mely számomra a tiszta testet, a tiszta lelket, a tiszta befogadást és a tiszta kommunikációt jelenti. Hétköznapjaimban is ennek megfelelően igyekszem élni.
JP: El tudod képzelni az életedet jóga nélkül?
BVV: Nem. Olyan már nem lesz, mivel az életem részévé vált. S azáltal, hogy oktatom, másoké is. A jóga addig marad az életemben, amíg csak tehetem, s bízom benne, hogy tovább bővíthetem a tudásomat általa.
JP: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a Díj elnyeréséhez! Viktóriáról mint a Jógarádzsa Díj egyik jelöltjéről ide kattintva tudhattok meg többet.
Kérdezett: Diós Éva
