Jelen cikk a A karma és szabad akarat együttes működése a Mahābhārata és egyes gauḍīya-vaiṣṇava szentírások alapján című szakdolgozat összefoglalása.
Sok emberben felmerül a kérdés, hogy élete, sorsa vajon előre meghatározott részben vagy egészben, vagy saját törekvései által bármit elérhet, minden csak rajta múlik. A szakdolgozati kutatásom célja éppen ezen kérdések vizsgálata volt a szentírások alapján, azaz hogy hogyan alakul az ember sorsa: meg van-e írva az élete, vagy minden csak rajta múlik, esetleg a kettő valamilyen keveréke. Ha úgy véljük, mi magunk döntünk sorsunkról, az valóban szabad akarat vagy illúzió csupán, vagy inkább valamilyen felsőbb hatalom, isteni terv része? A döntéseinket mi magunk hozzuk, vagy tudatunk is előre meghatározott, öröklött programok szerint működik?
Ezen kérdésekre választ keresve találkoztam a keleti tanításokban a karma törvényével, és kezdett foglalkoztatni a karma és szabad akarat kérdése. Ezek a témák a gauḍīya-vaiṣṇava szentírásokban, filozófiában is felmerülnek, és nem csak felmerülnek, de meglehetősen részletes válaszokat is kapunk rájuk.
A hipotézisem a következő volt: A főiskolai tanulmányok során megismert gauḍīya-vaiṣṇava szentírások és filozófia alapján feltételeztem, hogy dvaita [1] megközelítéssel összhangban az egyéni lélek (jīva) létezésével együtt annak szabad akarata is létezik emberi létformában. Ugyanakkor a karma törvényei működnek, amelyek bizonyos tulajdonságainkat (durvafizikai testünktől egészen a finomfizikai szintnek tekintett tudatműködésünkig) és ezzel együtt cselekvési hajlamainkat, cselekedeteinket is meghatározzák. A reinkarnáció és a karma működéséről tanultak alapján feltételeztem, hogy létezik egy képzeletbeli határvonal, ameddig a karma determinál (például milyen korba, milyen adottságokkal, képességekkel, tudattal születünk), illetve jelen cselekedeteinkre vonatkozóan kereteket szab, azaz meghatározza, hogy mi az, amire szabad akaratunk, intelligenciánk használatával, erőfeszítéssel képesek lehetünk. Ugyanakkor feltételeztem azt is, hogy döntéseinkkel, szabad akaratunk megfelelő gyakorlásával ezen változtatni tudunk, tehát nincsen eleve elrendelve sorsunk, jövőnket jelen döntéseinkkel alakíthatjuk olyan határon belül, amit a múltbeli karmánk lehetővé tesz.
A kutatás során [2] feldolgozott forrásokból és szakirodalomból nagyon egységes kép rajzolódik ki a karma és szabad akarat együttes működéséről. Az írások a kezdeti hipotézist megerősítették. Az elemzett gauḍīya-vaiṣṇava írásokból (Bhagavad-gītā, Mahābhārata, Az odaadás nektárja, a Kṛṣṇa-könyv) egyértelműen kiderül, hogy létezik bizonyos mértékű meghatározottság mindenki életében, és emellett létezik szabad akarat is. Az olvasónak is feltűnhet a Mahābhārata tanulmányozása során, hogy némely szereplő és bölcs is látszólag a determináltság (a sors és ennek mindenhatósága) mellett érvel hangsúlyosan. A teljes történet és a szereplők ismeretében ezek az ellentmondások feloldhatók.
Az itihāsák cselekménye során általában nagy bölcsek (ṛṣik) tanítanak rengeteg dologról, így a karma és szabad akarat kérdéséről is. A Bhagavad-gītāban maga Kṛṣṇa tanítja Arjunát. A vaiṣṇava szakirodalom is ugyanazokat a tanokat támasztja alá, amelyekről a szentírásokban közvetlenül olvashatunk. Az általános működés tehát ezekből megismerhető. Ha egy konkrét esetet vagy személy viselkedését szeretnén kelemezni karmikus visszahatások szempontjából, akkor már nehezebb dolgunk van. Ezt arra tudom visszavezetni, hogy anyagi érzékszerveink működése korlátozott, megismerési lehetőségeinknek komoly határai vannak, amelyek nem terjednek ki például előző életeinkre. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa is elmondja, hogy a közönséges élőlények nem képesek emlékezni előző életeikre. [3]
Arra a sokakat foglalkoztató kérdésre a kutatás során annak meghatározására sem tudományos módszert vagy leírást, sem védikus forrást nem találtam, hogy egyéni szinten egyáltalán meghatározható-e, milyen múltbeli tettek alapján születettünk adott körülmények közé, mi alapján kaptuk adottságainkat, lehetőségeinket, valamint a szabad akarat milyen szintű érvényesítésére van lehetőségünk felnőtt korunkra, és mekkora rész adódik múltbeli karmából azaz már meghatározottak, determináltak korábbi cselekedetek által, amelyeket korábbi vagy mostani életünkben végeztünk , tehát mi az, amiért érdemes küzdenünk, és mi az, ami hiábavaló karmánkból adódóan, illetve kinél mennyi cselekvési szabadságot tesz lehetővé a karma. Ebből adódó kérdés, hogy egy születést vizsgálva (amelyre még vissza tudunk emlékezni, tudományos módszerekkel is vizsgálható) a születéskor adott szabad akaratunk aránya változik-e és hogyan a karmikus adottságokkal szemben, attól függően, hogyan cselekszünk. Hol van az képzeletbeli határvonal, ameddig szabad akaratunkat használva képesek vagyunk változtatni, és mik azok a helyzetek, amelyeket egyszerűen el kell fogadnunk, mint karmikus adottságot? Pillanatnyi helyzetünk feltérképezésére alkalmas lehet a védikus tudományok közül jyotiṣa. Azonban az említett tényezők mind a múltból adódnak, és cselekedni pedig a jelenben tudunk, amely a jövőnkre hatással van. Megértésem alapján azonban az egyéni kíváncsiságon túl ennek nincsen különösebb jelentősége: a múltbeli karmát adottságként érdemes kezelni. Ezen túl folyamatos tanulás mellett célokat kijelölve a jelenben kell megfelelően cselekedni. Tehát a karma – legyen akár jó vagy rossz – hatással van ránk, de ezt adottságnak kell tekinteni, amelyet csökkenteni érdemes, függetlenül attól, hogyan alakult ki a múltban. A szentírások és a szakirodalom alapján az anyagi világhoz kapcsolódó képzeletbeli csomón az odaadó szolgálat, azaz a bhakti-yoga gyakorlásával tudunk csökkenteni. A bhakti gyakorlatainak végzése során nem generálunk újabb karmát, illetve az odaadó szolgálat a meglévő karma-mennyiséget is képes semlegesíteni. Ennek következtében nagyobb arányban képes érvényesülni szabad akaratunk, amelyet megfelelő (transzcendentális) tudás birtokában jól használva növekszik a lehetőségünk az önmegvalósításra, és ennek részeként további odaadó szolgálatot végzünk. A folyamat eleinte lassú is lehet hasonlóan egy exponenciális függvény görbéjének kezdeti szakaszához , de amennyiben elhatározásunk töretlen, szabad akaratunk, cselekvési szabadságunk is egyre növekszik, és eközben lassul egyéni karmánk képzeletbeli kereke. Azért kiemelten fontos, hogy megfelelő ismeretek birtokában legyünk, hogy a szabad akaratunkat megfelelően tudjuk használni. Ha nem megfelelően használjuk, például újra és újra anyagi tettekbe fogunk, a folyamat visszafelé is működik: tetteink visszahatásai egyre inkább az anyagvilághoz láncolnak minket.
Steven Rosen [4] is egyértelműen cáfolja a témával foglalkozó szakirodalomban, hogy a karma egyfajta mechanisztikus [5] determinizmus lenne, idézve a The Encyclopedia of Eastern Philosophy and Religion-t, amely szintén ezt állítja: A karma nem eredményez determináltságot. A tettek, cselekedetek valóban meghatározzák az újjászületés módját, de az újból megszületett egyén cselekedetekeit nem. A karma megteremti a helyzetet, szituációt, de a választ a helyzetre nem. [6] Tehát az élőlények mindazonáltal van szabad akarata. [7]
Lábjegyzetek:
[1] Dvaita: Teista világnézet, dualista filozófia, mely szerint létezik egy Legfelsőbb Úr (Īśvara) és léteznek egyéni lelkek (jīvák), és mindezek mellett létezik az anyagi természet, a prakṛti is, és ezek között Madhvācārya (13. század), a tanítványi lánc alapítója, tanítója ötféle kettősséget definiált. Röviden összefoglalva dvaita filozófia a tiszta kettősség, különbözőség doktrínáját hirdeti: Isten és a lélek, a lélek és az anyagi természet, és így tovább, különböznek egymástól.
[2] Venyige 2020.
[3] Bhg. 4.5
[4] Steven J. Rosen (1955) amerikai író, A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda avatott tanítványa. Több mint harminc vaiṣṇava témájú könyv szerzője, a The Journal of Vaishnava Studies folyóirat alapító-szerkesztője, valamint a gauḍīya-vaiṣṇava körökben jól ismert Back to Godhead magazin társszerkesztője, amelyet Prabhupāda alapított 1944-ben.
[5] Mechanisztikus: (világnézet értelemben) gépies, tudatosságtól mentes.
[6] The Encyclopedia of Eastern Philosophy and Religion, idézi: Rosen 1997: 4.
[7] So the living being still has free will. Rosen 1997: 4.
A cikkben hivatkozott irodalom:
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda, A. C.: A Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. The Bhaktivedanta Book Trust, 2008.
Rosen, Steven J.: The reincarnation controversy: Uncovering the truth in the world religions. Torchlight Publishing Inc., s. l., 1997.
Venyige Róbert: A karma és szabad akarat együttes működése a Mahābhārata és egyes gauḍīya-vaiṣṇava szentírások alapján. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, Budapest, 2020.
Írta: Venyige Róbert vaisnava jógamester
Főkép: http://www.stjamesbythepark.org
Belső kép: http://www.kksblog.com
