A lyukas vödörtől a Szimpláig, avagy miért vásároljunk helyi termelőtől?
Igazságos és fenntartható módon működik-e globalizált világunk? Melyek gazdaságorientált világunk mozgatórugói? Hogyan segíthetjük elő gazdasági szempontból egy fenntarthatóbb és boldogabb társadalom létrejöttét?
Jó kérdések.
Erre keressük a választ a közösség lyukas vödrén keresztül a Szimpláig.
Globális világunk elmúlt évtizedekben tapasztalható egyik tipikus jelensége a nagyléptékű termelési és elosztási rendszerek szereplőinek világméretű térhódítása, amit mi egyszerű emberek elsősorban a (főleg nemzetközi) kis- és nagykereskedelmi láncok tömeges megjelenése, illetve a helyi boltok, gazdaságok fokozatos eltűnése révén veszünk észre. Teret veszítenek a helyi tulajdonú üzletek, amelyek egykoron a kisközösség szövetébe mélyen beágyazódva szoros kapcsolatot ápoltak annak tagjaival: a termelőkkel és a fogyasztókkal egyaránt. Helyüket átveszik a fogyasztásorientált világunk igényeit “kielégíteni képes” kiskereskedelmi hálózatok, áruházláncok és bevásárlóközpontok, amelyek ugyanazokat – a sok esetben – a világ különböző szegleteiben előállított és “összrakott”, a Földön mindenütt könnyen azonosítható egyentermékeket kínálják.
.JPG)
Ha csak az egyhangúság lenne a gond, valószínűleg nem tiltakozna annyi, a helyi érdekeket szem előtt tartó lokálpatrióta. Ám a jelenség sokkal károsabb annál, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. A sokszínűség úgy tűnik nemcsak az élővilágban áldásos jelenség.
Valójában három olyan hajtóerő létezik ma a világban, amely a fentiekben vázolt jelenségért felelős:
Egy: Az ipari léptékben gazálkodóknak (ipari nagyvállalatoknak, nagybirtokosoknak) nyújtott óriási támogatások.
Ezek a támogatások a piaci árakat a nagyüzemi méretekben előállított termékek előállítói javára torzítják, és kárt okoznak a helyi vállalkozásoknak. A ma működő pénzrendszerek segédletével nem csak exponenciális gazdasági növekedést eredményeznek, de a vagyoni egyenlőtlenségek növekedéséhez is vezetnek.
Sőt, dollármilliárdokkal támogatják például a környezetkárosító tevékenységeket, mint amilyen a fosszilis tüzelőanyagok égetése, az erdőírások, a túlhalászás, vagy az édesvízkészletek kimerítése.
A leggyakrabban támogatott gazdasági szektor a mezőgazdaság, ezen belül is a nagybirtokosok részesülnek a legnagyobb pénzösszegekből. Egy érdekes adat. Az Amerikai Egyesült Államok 250 ezer gyapottermelője számára nyújtott támogatási összeg 2003-ban nagyobb volt, mint az ország hivalos afrikai segélyprogramjára fordított kiadás (Norberg-Hodge 2003), amely már akkor 800 millió embert érintett.
A globális Dél – vagyis a világ fejlődő országai – számára egyébként óriási problémát jelent, hogy agártermékeivel nem tud versenyre kelni Európa és az USA masszívan támogatott élelmiszerproduktumaival szemben, mert a támogatások eredményeképpen keletkező élelmiszerfelesleg előállítási költség alatt árasztja el ezeknek az országoknak a piacait.
Kettő: A nagyléptékű termelési és elosztási rendszerek negatív következményei (lásd negatív externália), amik csökkentik a fogyasztók jól-létét.
Mit is takar mindez?
Azt, hogy az áruk és szolgáltatások árában nem megjelenő társadalmi és ökológiai következmények költségeit a fogyasztók fizetik meg, például a légszennyező gyár okozta betegségek gyógyszerköltségeit vagy a helyi munkahelyek megszűnése miatt munkanélkülivé vált emberek támogatását stb.
Három: A nagyléptékű termelési rendszereket életben tartó, az emberiség történelmében eddig példa nélkül álló, könnyen hozzáférhető olcsó fosszilis energia.
A fosszilis tüzelőanyagok elterjedésével az elmúlt néhány évszázadban az emberiség példa nélkül álló mennyiségben hasznosította a rendelkezésére álló energiát szükségletei kielégítésére. Energiafelhasználásunk nagysága a 20. században meghaladta az emberi történelem ezt megelőző időszakára jellemző értékeket. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló olcsó fosszilis energiahordozók, különösen a kőolaj, nemcsak a gazdasági növekedés egyik fő motorját jelentik, de az élet enélkül az energiaforrás nélkül szinte már-már elképzelhetetlen.
Minden közösség érdeke, hogy a túlélését biztosító saját erőforrásaival jó gazda módjára bánjon. Így itt az ideje annak, hogy újra életre keltsük a helyi gazdaságokat, amelyek úgy ökológiai, mint társadalmi/közösségi, kulturális-esztétikai, sőt gazdasági szempontból is méltó versenytársai lehetnek a globális ellenfeleiknek. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a helyi gazdaságok megerősödésével csökkenhet a globális gazdasági sokkoknak (= válságoknak) való kitettségünk, sebezhetőségünk; és lakóhelyünk is újra visszanyerheti sajátos arculatát, jellegét. Emellett különösen fontos szempont, hogy több munkaalkalmat teremthetünk helyben, aminek révén több pénz marad a zsebünkben is.
Képzeljük el, hogy a vödör szimbolizálja a helyi gazdaságot, a benne lévő víz pedig a pénzt. Következő részünkben megnézzük, mi az ami közösségi vödrünket szitává lyuggatja? De azt is, mit tehet a közösség a lyukak befoltozásáért!
