A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai

2015. 11. 13. | Érdekesség

Szerző: Tóth Roland
 

Vannak, akik számára magától értetődő alapigazság, mások hevesen tiltakoznak ellene. Cikksorozat a reinkarnáció tapasztalati bizonyítékairól Szijártó Rita Éva szakdolgozata alapján.

Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás. (Bhagavad-gítá 2.13)
 
A dolgozat címe láttán felmerülhet a kérdés az olvasóban, lehet-e bizonyítani, tényekkel alátámasztani a lélekvándorlás (reinkarnáció) létezését.
 
Az a tény, hogy nem emlékszünk valamire, még nem jelenti azt, hogy az nem történt meg. Az emberek általában nem emlékeznek előző életükre, ezért nehéz elfogadniuk annak létezését. A középkorig szinte az egész világot a vallásosság jellemezte. A lélekvándorlás lehetőségének gondolata jelen volt a közgondolkodásban, bár akkor már üldözték azokat, akik az efféle gondolatokat vallották és hirdették. E korszak elmúltával újra felszínre törtek ezek az eszmék. Ahogy egyre nagyobb lett a keleti kultúra és az indiai filozófia iránti érdeklődés, a védikus írások eljutottak nyugatra. Ennek hatására nagyon sokan, köztük neves filozófusok, művészek és tudósok fogadták el és vallották hitüknek a lélekvándorlás létezését.
 
Hogy lehet az előzőekben megemlített tanításokat azon személyekkel elfogadtatni, akiknek ezekről semmilyen meggyőződésük, semmilyen hitük nincs, akik nem nyitottak e téma iránt? A materialisták csak a tudomány által feltételezett állításokat fogadják el bizonyítékul. Mégis, hogy lehetne nekik bizonyosságot mutatni? A lélekvándorlás léte egyáltalán megtapasztalható? Amennyiben igen, akkor honnan lehet a lélekvándorlás tapasztalatairól információt szerezni? Kik foglalkoznak ezzel a témával? Milyen módszerek alkalmazásával lehet a tapasztalatokat összegezni, és hogy történik azok feldolgozása?
 
Kutatásom célja az volt, hogy megtaláljam azokat a műveket, melyek a lélekvándorlást nem csak egy divatos témának tekintik, hanem hitelesen mutatják be azt. A reinkarnáció témaköre sok ezotériával foglalkozó egyén és közösség fantáziáját mozgatta már meg, de a megfogant gondolatokat, melyek legtöbbször csak feltevésen alapulnak, érdemes kritikusan szemlélni. Az ezekből született publikációkat is szükséges fenntartással vizsgálnia annak, akit komolyan érdekel ez a téma, vagyis az élet és halál kapcsolata.
 
 
A tapasztalati megközelítés lehetőségei néhány szakirodalom áttekintésével
 
A reinkarnáció szó újra testet öltést jelent. A mai általános hétköznapi szóhasználatban úgy értelmezik, hogy a test halála után a lélek elhagyja a mulandó testet, majd bizonyos idő eltelte után valamilyen céllal új élőlényként ismét testet ölt. Ez a folyamat számtalanszor ismétlődhet. A lélekvándorlás sokak által vitatott folyamat, egyesek szerint nem is létezik, mert nincs rá bizonyíték. A tagadás valóban könnyebb, mint egy megszokott, berögzült életszemléleten változtatni, azt kitágítani. Bemutatom az olyan – sokak által megélt – tapasztalatokat, melyek a reinkarnáció létezésének lehetőségét hordozzák magukban, és melyek alapos vizsgálata során közvetett bizonyítékok kerülhetnek elő és támaszthatják alá a lélekvándorlás létezését. Bemutatom a lélekvándorlás témakörével foglalkozó személyek gondolkodásmódját, néhány a reinkarnációról megalkotott és általam elolvasott kutatói szakirodalomban írtak lényegét, a tudomány hozzáállását a spiritualitás világához, a klinikai halál állapotában megtapasztaltakat a halál közeli élmények beszámolóiból. Írok továbbá a regressziós vagy reinkarnációs terápia lényegéről, és néhány esetéről, valamint gyermekek különös emlékeiről, mely emlékek valódisága több esetben bizonyosságot nyert. Említést teszek a családon belüli reinkarnációról, melynek eseteiben gyerekek beszélnek előző életükről a saját családjuk korábbi tagjaként.
 
 
Gondolatok a lélekvándorlásról
 
A reinkarnációval a világ minden részén minden korban minden civilizációban foglalkozott a gondolkodó emberiség. A művelt emberek, filozófusok, tudósok1 évszázadok óta kutatják a lélek természetét. A lélekkel kapcsolatban többféle szemlélet alakult ki. A legrégebbi nézet az, hogy a lélek halhatatlan. Ezt tanítja több ősi vallás is. Mások azt állítják, hogy a lélek ugyan létezik, de anyagi eredetű. Az újabb korokban pedig az a nézet vált általánossá, hogy lélek nem létezik. Ahogy a lélekről, úgy a lélek és a test kapcsolatáról is többféle gondolkodásmód alakult ki az idők folyamán. Azt a gondolatmenetet például, hogy az ember lélek – asztrális test – test hármasának összességéből áll, Rudolf Steiner2 újította fel és egészítette ki saját meglátásai alapján.
 
Ez már mutat némi hasonlóságot az ősi indiai bölcsességgel, amelyből a reinkarnáció hite is eredeztethető. A természeti népek kultúráiban is megjelennek ilyen gondolatok, különféle hiedelmek formájában. A régmúltban Európa népei számára sem volt idegen a lélekvándorlás. Vallották a görögök, latinok, germánok, írek, kelták.3 A görög kultúrában fontos szerepe volt a lélekről, a lélek újraszületéséről szóló tanításoknak. Ezek kimondták többek közt azt is, hogy halhatatlan lélek lakozik minden élőlényben, ezért mindenki tartózkodjon a húsevéstől. Platon a testet csak a lélek átmeneti börtönének tekintette. Műveiben leírta azt, hogyan jönnek, illetve távoznak a lelkek, miképp választanak életformát, és hogy az ítélet alapján szenvedés vagy jutalom vár mindenkire.4 A zsidóság, kereszténység kultúrkörében is jelen voltak ezek a tanok, a korai kereszténységtől ezek még nem voltak idegenek. 553-ban a második konstantinápolyi zsinat döntése alapján került ki a Bibliából néhány lélekvándorlásra vonatkozó rész,5 de természetesen azután is sokan hittek benne. A későbbi időkben viszont már nem engedték eltérő vélemények hangoztatását, szigorúan büntették a lélekvándorlásról szóló tanítások terjesztését. A buddhizmusban központi szerepet játszik a reinkarnáció. A Tibeti Halottaskönyv tanításai szerint a halál után az egyén ledobja magáról a fizikai testet, a lélek vagy tudat kitisztul, és megérti előző élete történéseit. A taoizmusban is megjelenik a reinkarnációban való hit, és nem idegen az iszlámtól sem. [A szakdolgozat szerzője külön fejezetben, részletesen foglalkozik a védikus szentírások tanításainak lélekre, lélekvándorlásra vonatkozó ismertetésével. – szerk.]
 
Manapság egyre többen érdeklődnek a lélekvándorlás témaköre iránt azok közül is, akiknek nem hitbéli meggyőződésük ad ehhez alapot. A tudomány világa viszont nem fogadja el, és nem is nagyon akarja számon tartani a lélekvándorlás lehetőségét, inkább vitába se bocsátkozik e téren. Pedig gyakran hallani olyan lehetséges bizonyítékokról e témában, melyeket érdemes alaposabban megvizsgálni.
 
Az alábbiakban Rudolf Steiner megállapításait foglalom össze azzal kapcsolatban, hogy egy tudományos kutatás eredményének közzététele hogyan hathat az emberek gondolkodására. Steiner úgy gondolja, hogy régebben a tekintélyen alapuló hit volt általánosan elterjedve, manapság a tekintélyen alapuló vakhit felváltotta azt. Ma a tekintély nem megfogható, mert ha valaki azt hallja, hogy a tudomány valamit bebizonyított, hajlik rá egyből, hogy azt rögtön elfogadja. Korábban személyesebb volt ez a dolog, mert a jelenlévő ember tekintélyére adtak. Eléggé megfoghatatlan fogalom az, amikor azt halljuk, hogy a tudomány bebizonyította, de mégis van tekintélye. Vagyis egy ilyen közlésnek az egyének életében nagyon nagy hatalma van.6 Vannak azonban a világnak, a létezésnek olyan folyamatai, melyeket nem lehet és nem is szükséges feltétlenül tudományos eszközökkel vizsgálni, ilyen például a lélekvándorlás. Steiner a reményeit így fejezte ki: „… el fog jönni az az idő, amikor az emberek a Földön még materiálisan fognak ugyan élni… de az ember benső életében a Föld fölé fog emelkedni, lelkében a magasabb világgal való kapcsolatát fogja hordozni.”7
 
Cikksorozatunk következő részében a „reinkarnáció és az irodalom” témakörét járjuk körbe.
 

Szijártó Rita Éva: A lélekvándorlás tapasztalati bizonyítékai. Szakdolgozat. Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola, 2015

Képek forrása: ISKCON

1Például: Arisztotelész, Szókratész, Platon, Descartes.
2Polihisztor, filozófus, élt 1861–1925 között.
3Keśava dāsa 1994: 28.
4Keśava dāsa 1994: 33.
5Keśava dāsa 1994: 38.
6Vö. Steiner 2001: 101.
7Steiner 2001: 141.