Tegnap erőteljes lelki élményben osztozhattam minden kedves jelenlévővel a XIV. Létkérdés Konferencián, amelynek témája a ,,megoldások könyve”, a Bhagavad-gítá volt. Szeretett és tisztelt guruim előadásait hallgatva rögtön megfogalmazódott bennem ennek a cikknek a gondolata. Elindult a folyamat, átéltem újra azokat a napokat, amikor először olvastunk közösen a Gítából, amikor először éltem bele magam a Pándavák helyzetébe, amikor először hallottam Krisna neveit, amikor először gondoltam arra, hogy ez a világ jobb hely lehetne, ha mindenki ismerné a védikus kultúra kincseit. A konferencia olyan kérdéseket vetett fel, és olyan megoldásokat adott, amik mind benne vannak a Bhagavad-gítában, amiket Isten saját maga tanított meg nekünk, Ardzsunán keresztül.
Számomra nem ismeretlen a harc. Semmilyen értelemben sem. Talán ezért is áll közel a szívemhez az a szituáció, aminek keretében a Gítá elhangzik. Arra készítettek fel, hogy mindent túléljek. A mai emberek már nem kapnak semmilyen kiképzést, sem anyagi, sem lelki vonatkozásban. Isten azonban valamiért mindig velem tartott, mindig csak tanított, leckéztetett, nevelt, terelgetett. A becsület, a tudás és az igazság az életem részeivé váltak. Ez nem jelenti azt, hogy csak jó döntéseket hoztam, ahogyan azt sem, hogy minden hibámból tanultam. Csak annyit jelent, hogy képes voltam megváltoztatni a nézőpontomat. Ezzel pedig új irányba fordult a sorsom. A szívem megtelt örömmel, ahogy szépen lassan egyre többet értettem meg abból, amit a Gítából tanultam.
Legfontosabb az emberi lét kötelessége. Megismerni a valódi jellemünket, azt a célt, amiért megszülettünk, éppen ide és pont most. Legyőzve a folyamatosan felbukkanó akadályokat és nehézségeket, mert alkalmazkodni mindig nekünk kell. Krisna segít, hogy a jelenben éljünk, hogy helyesen döntsünk, hogy megértsük, a félelemnek semmi kapcsolata sincs a valósággal. A Bhagavad-gítá elérhető és bátran használható a mai ember zűrös mindennapjaiban is. A küzdelmeink és kihívásaink hasznosabbak, mint azt elsőre hihetnénk. Minden konfliktusra van megoldás, minden nehéz helyzet magában hordozza a fényt. Amikor válságba jutunk, akkor is lépnünk kell egyet előre, és így születik meg az erőnk. Egyik lépést tesszük a másik után, fejlődünk és tanulunk, a védikus bölcsesség bevilágítja az elménket, majd a lelkünket is. Krisna mindig ott van, minden betűben, minden egyes szanszkrit kifejezésben. E tudás megszerzése pedig teljes odaadással lehetséges. Miért? Mert az anyagi elménk csak az odaadás által válik valóban befogadóvá. Amikor eltűnik a féltékenység, a becsvágy, a düh és a mohóság. Krisna képes stabillá tenni minket, az Iránta és képviselői iránt érzett odaadásunkon keresztül.
Nagyon tetszett a konferencián, hogy újra meditálhattam a kötelesség szó jelentésén. Mindig aktuális, mindig van olyan szituáció, amivel kapcsolatban dilemmázhatok a kötelességeimről. Mert valójában tudom, hogy mi a becsület, de ezt nem társítom együttérzéssel. Nem tudom elfogadni az egész világot, mert sok benne az igazságtalanság, az erőszak, a becstelenség. Harcos vagyok, akinek szüksége van útmutatásra, hogy végre meglássa önmagát, a lelket a tudatlansága mögött. Ez a legfőbb kötelességem, az emberi lét alapjainak megismerése, amelyek a tudás, a szeretet, az igazság, a türelem és az odaadás. Öten vannak, mint a Pándavák, akik várnak minket, hogy álljunk a tisztesség mellé, sajátítsuk el a vallásos elveket. Segítsünk együtt nekik, és barátunknak, Govindának!
Írta: Varga Kata vaisnava teológus
2. http://hinduizmus.hu/wp-
