A ráhangolódás fontossága a jógagyakorlás során – 2. rész

2019. 06. 25. | Életmód

Szerző: Mezei Katalin
 

Az elme fegyelmezése nem csak a jógapózok gyakorlása alatt fontos, hanem a jóga többi fajtája során is. B.K.S. Iyengar[1] megfogalmazása szerint, ha az ember értelme enged az érzékek vonzásának, akkor elveszett.[2] Ugyanígy van ez az ászanákkal is, mert ha engedünk az elme késztetéseinek, akkor nem tudunk koncentrálni az adott jógapózok végzése közben. Az ebből adódó figyelmetlenség sérüléshez vezethet. Ennek értelmében kezdjük a gyakorlást ráhangolódással.

A jógaóra elején végzett ráhangolódás közben az érzékek visszavonása történik. A technika során visszavonjuk érzékelésünket a külvilág felől, ily módon az érzéktárgyaktól. Ebben lehet segítségünkre a légzésfigyelés is a többi módszer mellett. Iyengar a következő megfogalmazást írja: „Másfelől viszont a légzés ritmikus szabályozásával az érzékek befelé fordíthatók ahelyett, hogy a vágyak külső tárgyai után rohannának, és az ember felszabadulhat zsarnokságuk alól.”[3]

A híres író, Patandzsali[4] Jóga-szútra[5] című művében megfogalmazott nyolc létrafokot az astánga-jógarendszeren belül. A nyolc fok közül az előbb említett technika az ötödik lépés, vagyis a „pratjáhára”, amelynek a jelentése: érzékek visszavonása a külvilág felől.

Az előző idézetnél Iyengár egy gyakorlati példát hozott erre a módszerre, ahol is a légzésfigyelést ajánlja. A jógában használt ráhangolódás több elemből is áll, amelyek által elérjük, hogy koncentrálttá váljon az elménk. Első körben elhelyezkedünk egy keresztezett lábú ülésben, amelyről már bővebben az előző cikkben volt szó [A ráhangolódás fontossága a jógagyakorlás során]. Majd lépésről lépésre elkezdjük visszavonni érzékszerveinket a külvilág felől, a szemünket lehunyva tartjuk, hogy ezzel se zavarjuk meg az elménket. Kizárjuk a külvilág zajait, elengedjük a nap történéseit és befelé vezetjük a figyelmünket.

Az elmét befolyásolva, először a testünk mozgására rögzítjük, ahogy belégzés során emelkedik a hasfalunk, kilégzés során pedig visszasüllyed. majd tovább fokozva megfigyeljük a légzésünk keltette testérzeteket.

 Érezhetjük:

  • ahogy a levegő súrlódik az orrjáratokban
  • a belélegzett levegő hőmérsékletét, illatát, állagát, páratartamát, sűrűségét
  • figyelmünkkel végig kísérhetjük a levegő útján, ahogy az orrjáratokon keresztül bejut, majd a gége érintésével a légcsövön keresztül eljut a tüdőbe. Ezt követően pedig, ahogy kifújjuk a levegőt.

Légzésfigyelés után a figyelmünket végigvezetve testrészről testrészre mentális parancsok segítségével fokozatosan ellazítjuk azokat, viszont melyek szükségesek a stabil üléshez, azokat az izmokat tónusban tarjuk. A testrészek ellazítása után – tovább fokozva az elme koncentrálását – lehet alkalmazni vizualizációs technikákat. Például erre alkalmas az OM mantra és annak jelképe. Elménkben idézzük fel a szimbólumot, majd rögzítsük a homlokunk közepére – a harmadik szemre –, miközben zengetjük az OM mantrát.

Ezzel a technikával kellőképp felkészül a test és az elme egyaránt az ászanák vagy akár a légzőgyakorlatok gyakorlására. Tehát ezek során elkerülhető a cikk elején említett sérülés. Ha a tudatunk nem „görcsös”, akkor az izmokat is könnyebb nyújtani – görcsös elme által az izomzat megfeszül –, s nem feszítjük túl azokat. Nyugodt elme segítségével a légzés lelassul, ezáltal a szívritmus is. Mindazonáltal nem csak a koncentrációt tudjuk megteremteni, hanem a stressz szintjét is tudjuk csökkenteni e gyakorlattal.

Írta: Salamon Alex, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógaoktatója

 

 

[1] Bellur Krishnamachar Sundararaja (B.K.S.) Iyengar 1918-ban született Indiában.

[2] B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban, 2010, 41. oldal

[3] B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban, 2010, 41. oldal

[4] Az életéről keveset tudni, történészek szerint Kr.e. 4. század és Kr.u. 6. század közötti időszakban élhetett. Patandzsali indiai hagyomány szerint nem közönséges személy volt, hanem Viṣṇu isteni inkarnációjának megtestesülése, hogy az élőlények segítségére legyen.

[5] Tulajdonképpen egy gyakorlati kézikönyv, amelynek a tudása már ősidők óta létezett. Patandzsali által összegyűjtött és rendszerezett filozófiát tartalmaz.