A Krisna-hívők nagy figyelmet fordítanak a külső-belső tisztaságra, az ápolt megjelenésre és a környezetük rendben tartására, emellett fontos szerepet szánnak annak is, hogy elméjüket is tisztán tartsák a tudati szennyeződésektől. Kacziba Zita jógamester szakos hallgató vette górcső alá a vaisnava tisztálkodási szokásokat.
A vaisnavák életében alapvető a dharma négy lába szabályainak követése, melyek közül az egyik a saucsa, vagyis a tisztaság elve. A jóga Patanjali által meghatározott nyolc lépcsője közül a második lépésben, a nijama elvei között szintén megjelenik ugyanez a szabály. Ezen példákból is látszik, hogy mennyire hangsúlyos szerepet kap a törekvők életében e magatartásbeli szabály betartása, beleértve a többi jama és nijama elvet és a jógik számára az ászanagyakorlást is. Mindennek köszönhetően a gyakorló fokozatosan fejlődhet az önismeret útján, az olyan finomabb szintek megtapasztalása felé, mint például az érzékeke visszavonása vagy a meditáció.
A test és a környezet tisztán tartása
„A fizikai tisztaság is fontos részét képezi a kultúrának, különösen a vaisnaváknál, mert elősegíti az elme és a gondolatok tisztaságát, ami nélkülözhetetlen a sikeres lelki gyakorlatokhoz. Ez magában foglalja a rendszeres fürdést (kiváltképp reggel), a tiszta ruhát, az étkezések előtti és utáni tisztálkodást, a táplálék tisztaságát is.” – írja Maháráni Dévi Dászi (Dr. Banyár Magdolna).
S hogy mindez hogyan működik a gyakorlatban? Nézzük meg először is, hogy milyen rutinok jelennek meg egy Krisna-tudatú hívő testének és környezetének tisztításával kapcsolatban. Először is, a vaisnavák első dolga reggel az ájurvédikus rutin betartása, beleértve a zuhanyzást és testük megtisztítását az éjszaka során a szervezet által kiválasztott szennyeződésektől. Majd testüket tizenkét ponton agyagjelekkel (tilakával) díszítik, és minden reggel tiszta ruhát vesznek fel. Templomba lépés előtt is megmosakodnak, ha másra nincs is mód, de végtagjaikat és arcukat mindig megtisztítják ilyenkor, főleg, hogyha előtte valamilyen táplálékot fogyasztottak.
Általánosan elmondható, hogy a hívők minden nagyobb, a testet ért megterhelés, változás után megfürdenek. Ilyen például a székletürítés, az alvás, az izzadással járó munka vagy sport, vagy például temetkezési helyen történt látogatást követően.
Fontos még megemlíteni, hogy a hölgyek a menstruációs ciklusuk során kiemelt figyelemmel kell, hogy legyenek a tisztasági szabályok betartására, ilyenkor ugyan látogathatják a templomot, de nem láthatnak el a múrtik, istenszobrok imádatával kapcsolatos szolgálatot.
Az alapvető higiéniai szabályokra is nagy hangsúly kerül: fontos a körmök, a fogak, a bőr és a haj ápolása. Külön említést érdemelnek továbbá a főzés és az evés tisztasági szabályai. A vaisnavák külön kezelik az evéshez és a konyhában használt evő-és főzőeszközöket, egymástól elkülönítve is tárolják őket. Indiában például szigorúan külön helyiségben van a konyha és az étkező, és a konyhába csak tisztára mosott kézzel, lábbal és szájjal lehet belépni. A szakácsnak rendkívüli módon figyelnie kell arra, hogy frissen mosott ruhában, fejét lefedve, makulátlanul lépjen a tiszta főzőfülkébe. Érdekesség, hogy a főzés során nem történik meg az étel előkóstolása, ezzel szennyeződésektől mentesen tartva a praszádámot, a felajánlott ételt.
Az elme megtisztítása
Mint fentebb említettem, a Krisna-hívők és a törekvő jógik a test és a környezet tisztán tartása mellett fontos, hogy elméjüket is folyamatosan tisztítsák. E folyamat leegyszerűsítve két területre koncentrálható: egyrészt tartózkodni kell minden olyan beáramló információtól, ami az elme figyelmét a lelki folyamatokról a materiális dolgok felé irányítja, így szétszórttá téve az anyagi tudatot. A 21. század globalizált világában, és a fogyasztás- és információ alapú társadalmaiban ez állandó erőfeszítést igényel.
Gondoljunk csak bele, hogy amíg A pontból B-be érünk ma Budapesten, mennyi reklámplakát, hirdetés és marketingkampány jön szembe velünk. Vagy vegyük például az internetet és a mobilhasználatot: ezeken a felületeken hihetetlen mennyiségű információ hatol a tudatunkba anélkül, hogy észre vennénk. Ezek a gondolathullámok sorra felkavarják elménk állóvizét, s amíg a tudatunk nem jól kontrollált, addig figyelmünk apró darabokra szóródik, hátráltatva az önmegvalósítás folyamatát.
Másrészt, amellett, hogy oda kell figyelni, hogy mit engedünk be az elménkbe, nagyon fontos, hogy tisztítsuk is tudatunkat. Erre a legmegfelelőbb módszer a mai kali korban a Haré Krisna Mahá mantra rendszeres éneklése. A hívők ezért napi szinten recitálják (dzsapázás), így elősegítve lelkük és anyagi tudatuk tisztulását, melyről úgy tartják, hogy a mai világban a leghatásosabb és legáldásosabb módja annak, hogy az egyén elérje az önmegvalósított állapotot, és hogy megvalósítsa a bhakti jóga legmagasabb szintét, az Úr iránti odaadó szolgálatban való teljes elmerülést.
A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda, a Krisna-tudat alapító tanítója így foglalta össze a tisztasággal kapcsolatos tudást: “A tisztaság szükséges mind az elme, mind a test számára. Az egyszerű testi tisztaság segít valamilyen mértékben, az elme tisztasága azonban elengedhetetlen.”
(Borítókép: Michael Burrows, Pexels)
