Hangvibráció, zene és önmegvalósítás II. Rátkai Gergő sorozata.
Az egyik legjelentősebb védikus purána, a Srimad Bhágavatam szerint amikor az egyéni lélek a vágyain[1] keresztül kapcsolatba kerül az anyagi energiával, a lelki energiával való kapcsolata befedődik, s így a már anyagivá vált vágyain keresztül, azok beteljesítésére, egy anyagi testet fogad el. Ezek az anyagivá vált vágyak a nemiség, az érzékelés, a mozgás, az érzelem, a kommunikáció, az értelem és a megvilágosodás utáni vágy, melyek létrehozzák a már feltételekhez kötött lélek anyagi testének finom alapját. Ezeket a finomenergia örvényeket a védikus irodalom csakráknak nevezi. Név szerint: gyökér-csakra, nemi-csakra, köldök-csakra, szív-csakra, torok-csakra, homlok-csakra éskorona-csakra. Az anyaméh megfelelő feltételei mellett ezeknek a csakráknak az energiaátalakítása következtében jön létre az a fajta anyagi test, mellyel a lélek beteljesítheti anyagi vágyait, amik ezután különböző tettekben nyilvánulhatnak meg.[3] Más szóval, a lelki energia az anyagi energiával kapcsolatba lépve koncentrálódik e hét energiaörvény vagy csakra körül.
Ezek a csakrák energiát sugároznak ki, csakúgy, mint ahogyan egy tóba dobott kő körül hullámok alakulnak ki. Vibrációik oly módon befolyásolják az anyagi energia hasonló rezgésszámú részeit, hogy az élőlény vágyainak beteljesítésére alkalmas anyagi testté formálódik. A test nem ölthet formát mindaddig, amíg a megteremtett alkotórészek, vagyis az elemek, az érzékek, az elme és a természet kötőerői nincsenek együtt jelen.[4] Ez a folyamat lényegileg megegyezik azzal, ahogyan Brahmá az anyagi univerzum bolygóinak megteremtésekor az anyagot energiahullámok intelligens modulációja segítségével az univerzum bolygóivá és az élőlények testévé alakította.[5]
A hullámok legerőteljesebb tulajdonsága tehát, hogy képesek az anyagi energiát befolyásolni a teremtő potenciájuknak megfelelően, az univerzum és az egyéni élőlény szintjén egyaránt.
A hét részből álló emberi testben tehát az energia hét csomóponton oszlik szét, ezek a csakrák, a test szvarái. Valójában minden kozmikus tétel vagy egység az anyagi energia vibrációja. Vagyis: mivel a zene ugyanazon elvek alapján épül föl, mint a „makrokozmikus oktáv” és annak „mikrokozmikus megnyilvánulása” az emberi testben, mintaként szolgálhat a kozmikus megnyilvánulásban tapasztalt rezegtető hatásokra.
Ez tehát az eredete a zene lelki vonatkozásainak, és az oka fizikai, pszichológiai és spirituális hatásainak. A védikus idők nagy bölcsei tudatában voltak ennek a ténynek. Nagy jelentőséget tulajdonítottak ezen vibrációk megfelelő hangolásának a védikus mantrák és sztotrák (imák) éneklésekor, valamint a védikus zene gyakorlati alkalmazásakor.[6]
Szerző:Rátkai Gergő
Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola oktatója és Könyvtárának vezetője
Forrás: Rátkai Gergő: Zene és meditáció. Tattva, XVII. évfolyam 2. szám, 2014. október, 47-49.
Felhasznált irodalom:
The Nātya Śāstra of Bharatamuni. Sri Satguru Publications, Delhi, India, 2000.
Ramanathan, Hema: Rāgas in Bṛhaddeśī. Kézirat, 2012.
Hughes, David B.: Svara saptah: Intonation in Vaishnava Music. Bhaktivedanta Gurukula, Mayapur, 1985.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Bhagavad-gītā úgy, ahogy van. Bhaktivedanta Book Trust, 2008.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Caitanya-caritāmṛta. Bhaktivedanta Book Trust, 1996.
Bhaktivedanta Swami Prabhupāda: Śrīmad-Bhāgavatam (1-10. ének). Bhaktivedanta Book Trust, 1992–1995.
Kép:www.sonorant.nl