A jóga saját létezésünk megismerésének magasztos útja, amely megtanítja számunkra, hogy a létező világ általunk jelenleg átláthatatlan hierarchiájában hova helyezzük önmagunkat.
4. sūtra
vṛtti-sārūpyam itaratra
Más esetben, [amikor az ember nem gyakorolja a jógát, vagyis az önmegvalósítást], az egyéni lélek az anyagi tudatfolyamatokkal azonosul. [I.4.]
A jóga saját létezésünk megismerésének magasztos útja, amely megtanítja számunkra, hogy a létező világ általunk jelenleg átláthatatlan hierarchiájában hova helyezzük önmagunkat. Megtanuljuk azt is, hogy e világban való megjelenésünk pillanatától ránk jellemző hamis egótól megtisztulva tiszta lelkekként, tiszta tudattal és világos lelki értékrenddel éljünk ebben a világban és a következőben, eredeti örök otthonunkban.
Amikor valaki nincs a „jóga állapotában”, tehát nem gyakorolja az önmegvalósítás folyamatát akkor ő a lelki tudathoz képest, egy „másik” tudatállapotban van (itaratra). Lelki tudás és gyakorlás nélkül az ember nem lát túl az anyagi tudatának felszínén tükröződő képeken, így automatikusan azonosítja önmagát a citta éppen aktuálisan jellemző anyagi mintázataival (vṛtti). Ekkor a puruṣa (a lélek) azonosul az anyagi tudatával (citta) és az ezáltal érzékelt és különböző módokon visszatükrözött érzéktárgyakkal, élethelyze-tekkel, életfelfogásokkal stb. tehát az anyagi tudattartalmával. Ezen mechaniz-mus alapján gondolkodunk önmagunkról úgy például, hogy „nyugodt vagyok”, „ideges vagyok”, „feledékeny vagyok”, „kövér vagyok” vagy, hogy „ez az anyagi test vagyok” stb. Holott a lélek messze túl van ezeken a megjelöléseken.
Azon mestereim egyike, akik az elmúlt évtizedekben a Yoga-sūtra titkaira tanítottak, úgy fogalmazott, hogy az ilyen tudatállapotban gyakorlatilag „a saját mentális problémáddá válsz”, s ilyenkor a valóstól eltérő énképek változatos fajtáit fogadod el igaznak. Amíg a lélek megőrzi a hamis önazonosságait, addig hozzá lesz láncolva az anyagi léthez, az ismétlődő születés és halál körforgásához, az „anyagként való örökös újraszületéshez”.
A jóga célja annyira megtisztítani a cittát, hogy az teljesen átengedje a puruṣatulajdonságait, s látni engedje az élőlény saját valódi ÉN-jét. Amíg nem tiszta az anyagi tudat, addig nincs önmegismerés, s a „ködös homályban tapogatózva” percről percre kérdőjelezzük meg önnön létünk értelmét és célját. A Śrīmad Bhāgavatam a következőképpen fogalmaz e zavarodottságról[1]:
„Önmaga kiléte az élőlénynek örök aggodalmat okoz. Nem tudja, ki ővalójában, akárcsak az az ember, aki azt álmodja, hogy levágják a fejét.Ahogyan a vízen tükröződő hold remegni látszik a szemlélő számára, mert a víz tulajdonságával társul, úgy az anyaggal társuló önvaló is anyagi minőségűnek tűnik. Ám az önvalóról alkotott téves felfogás az Istenség Személyisége, Vāsudeva kegyéből, az Úr odaadó szolgálatának folyamatát az elkülönülés szellemében követve lassan eloszlik. […] s minden gyötrelem teljesen megszűnik, akárcsak egy mély álom után.”
Szerző: Gaura Krisna Dásza
Megjegyzés: Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.
A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!
Jegyzetek:
[1] Bhāg. 3.7.10-13.
