Az öt tibeti rítusról

2015. 08. 13. | Érdekesség

Szerző: Tóth Roland
 

avagy az öt tibeti jógagyakorlat rendszeréről. Diós Éva cikke.

A tibeti öt rítus vagy öt tibeti jógagyakorlat néven híressé vált mozgássort Peter Kelder 1939-ben megjelentetett Eye of Revelation című könyve tette közismertté. A könyv még egy bővített és átdolgozott kiadást ért meg 1946-ban, majd az ezt követő publikációk e kettő mások általi fel-, illetve átdolgozásai, kibővítései. Ebben a cikkben a gyakorlatok és a hozzá fűződő magyarázatok esetében az 1936-os angol leírást vettem elsődlegesen alapul.
 
A tibeti öt rítus megjelenése

Peter Kelder könyve szerint az öt rítust és a hozzá tartozó egyéb tanácsokat egy, általa Bradfordnak nevezett, nyugalmazott angol ezredes hozta az 1930-as években Nyugatra. Bradford Észak-Indiában töltött szolgálati évei alatt vált a fiatalság forrásának megszállott keresőjévé. A vágyott célt végül ebben az öt gyakorlatban találta meg, amivel a könyv állítása szerint a Himalájában, a tibeti kolostorok világában ismerkedett meg. A hatvanas évei végén járó, megjelenése miatt a szerzetesek által Aggastyánnak hívott exkatona több hónapos kolostorbéli tartózkodásának köszönhetően testben és lélekben hihetetlenül megfiatalodva tért vissza. Az  így negyvenesnek tűnő angol a Kelder által létrehozott amerikai Himalája Klubnak adta át tapasztalatait mielőtt visszatért volna Angliába. E társaságnak elmondta, hogy a fiatalság forrása nemcsak ezeken a gyakorlatokon, hanem egyebek mellett az étkezés minőségén és az étrenden is alapszik.
 
Mostanára a rítusoknak milliónyi híve van, akik nap mint gyakorolnak világszerte. Noha olyan beszámolóra még nem bukkantam, amiben azt állította volna valaki, hogy e gyakorlatoknak köszönhetően tapossa már századik életévét, de egészségügyi javulásokról, jobb közérzetről, fittségről és energikussá válásról tömegével számoltak be az e témában megjelent könyvekben és internetes fórumokon.

Az öt rítus felépítése

Az öt rítus nem más, mint egy meghatározott sorrendben végzett öt, lassú ütemű fizikai gyakorlatsor, melyeket – az első kivételével – egyszerre maximum huszonegyszer lehet elvégezni. A tibeti öt rítus gyakorlását három ismétlésszámmal kell kezdeni, s hetente kettővel lehet emelni, amíg el nem jutunk a huszonegyig. Minden esetben három ismétlésszámmal kell kezdeni, még akkor is, ha fizikai állapotunk ennél jóval többet is lehetővé tenne. A gyakorlatsorok egymásra épülnek, így azok sorrendjének felcserélése nem ajánlott. A rítusokat hatásuk eléréséhez rendszeresen, naponta egy alkalommal kell megcsinálni. Fontos tovább, hogy a gyakorlás után közvetlenül soha ne vegyünk hideg vagy fürdőt, zuhanyt, hanem mindenképpen langyos vízben tisztálkodjunk.

 A gyakorlatok működési mechanizmusa
 
A könyvbéli ezredes szerint a tibeti lámák öt rítusa az emberi testben jelenlévő életerő helyes áramoltatására van hatással, s ez működésének kulcsa. E rítusokkal az ember az életerő áramlását befolyásolja a testében jelenlévő hét  örvénynél, amiket modern szóhasználattal nevezhetünk energiaközpontoknak. E hétből kettő az agyban található: egy a homlokrésznél, míg a másik az agy felső részénél. A harmadik örvényt a nyak alsó részénél a toroknál; a negyediket a test jobb oldalára, a derékvonalra jelölte Bradford; az ivarszervekhez tartozik az ötödik, mely szerinte közvetlen kapcsolatban van a harmadik örvénnyel. A hatodik és a hetedik pedig a két térdnél helyezkedik el.
 
Bradford leírása szerint az biztosítja a test egészséges és energikus működését, ha ezek az örvények gyors sebességgel és egymással összhangban forognak. A lassan működő vortex a hozzá tartozó testrészben betegséget vagy szervi működési problémát okoz, de ugyanúgy problémás, ha a hét energiaközpont nem összhangban örvénylenek. Tulajdonképpen, ha egy vagy több örvény működése lelassul vagy ha nem összhangban működnek, az öregedést, életerőveszteséget és szellemi leépülést okoz. Az öt tibeti rítus viszont összehangolja és optimalizálja az energiaközpontok forgási sebességét.
 
A tibeti öt rítus kapcsolata a jógával
 
Bradford életerő-leírása a védikus pránával és a finomfizikai testtel, a testben található és a rítusok által stimulált hét örvény pedig a szintén indiai nádi- és csakrarendszerrel állítható párhuzamba. Az indiai felfogás szerint a pránát áramoltató nádik találkozási pontjaiban örvények jönnek létre, melyek az egymást keresztező nádik számától függően fő-, mellék és alcsakráknak neveznek. Noha Bradford által meghatározott örvények elhelyezkedése nem egyezik teljesen a közismert hét fő csakrával, a rítusok máshova jelölt örvényeinek helyzete viszont azonos egyes mellék- és alcsakrák helyével.
 
Az ászanákat ismerő jógagyakorlók  az első kivételével valamennyi rítusban könnyedén felfedezhetnek ismert vagy kevésbé ismert jógapóz variációkat. Így a másodikban az ustrászanát, a harmadikban szupta-dandászanát, a negyedikban a dandászanát, a púrvottánászanát és az ardha-púrvottászanát (asztalpóz), míg az ötödikben urdhva-mukha-svanászanát és az adhó-mukha-svanászanát. Ezeket az ászanákat azonban nem kitartani, hanem ahogy már fentebb említettem – vinyászaszerűen kell végrehajtani.

Hogy milyen (jóga)rendszerbe tartozik ez az öt rítus, illetve honnan ered, pontosan nem állapítható meg. A hatha jógával közös eredetét valószínűsíti az is, hogy nagyon sok tibeti Indiában, a buddhizmus hazájában tanult, s tudásukkal és szent szövegeket együtt jógagyakorlatokat is vittek haza, melyeket aztán saját rendszerükbe építettek. Más nézetek a tibeti jógában vagy a tibeti buddhizmust megelőző ősi bön vallásban látják a rítusok  gyökerét. Akárhova is tartozzék az öt rítus, ismertsége a nyugati világban elvitathatatlan.
 
A tibeti öt rítus és légzőgyakorlatok

A rítusoknak nincs önálló pránájámája, továbbá nincs leírás a gyakorlatok közötti légzés mikéntjére sem. Bradfordnak a légzéssel kapcsolatban egyetlen megjegyzése az volt, hogy két rítus között a gyakorló álljon meg csípőre tett kézzel, és vegyen egy-két mély lélegzetet.

A tibeti öt rítus és mantragyakorlatok
 
A gyakorlatok elvégzéséhez nem kapcsolódik mantra. De az ezredes a mantráknak, a hangoknak óriási szerepet tulajdonított nemcsak a fizikai egészség, hanem a tudatosság fejlesztésében is. Így a fizikai gyakorlástól függetlenül mantrameditációs gyakorlatokat is ajánl Bradford ezredes az 1946-os kibővített második kiadásban.  A “mágikus hangok” közül a legtökéletesebbnek az  AUM mantrát  tartotta mint az ember szellemére, elméjére és testére különösen ható hangvibrációt. Ennek gyakorlásánál hangsúlyozta, hogy elegendő ha háromszor vagy négyszer ismételni, mert túlzásba vitt gyakorlása inkább árt, mint használ. 

Dr. Diós Éva

Felhasznált irodalom:
Peter Kelder: Eye of revelation. Mid-day Press, 1939. (scanned)
Molnár Eszter (szerk): A fiatalság forrása I-II. Édesvíz kiadó, Budapest, 2005.
Tóth-Soma László: Jóga tiszta forrásból. Somogyvámos, Lál Kiadó, 2005.
http://jr-books.com/EoR-Article-081203-Origins.html
http://jr-books.com/EoR-Article-090814-Misleading.html