Balcsi, jóga

2013. 05. 17. | Az én jógám

Szerző: Tóth Roland
 

Idén a szokásosnál is hamarabb, április végén mentünk le először a Balatonra.

Idén a szokásosnál is hamarabb, április végén mentünk le először a Balatonra. Szerencsére évente többször is le tudunk jönni, és hát a kerti életnél, a növények gondozásánál, a szabad tűzön főzésnél és természetesen a szabadban jógázásnál nem is tudok már elképzelni megnyugtatóbb és pihentetőbb programokat.

Persze vannak hátulütői a kinti jógázásnak, a sok rovar és a hepehupás talaj nem könnyítik meg az ember dolgát, de a finom napsütés, friss levegő és a madárcsicsergés remek hangulatot teremtenek egy elmélyedős, hosszú kitartásokból álló ászanázáshoz. Azt mondanom sem kell, hogy a pránájáma-gyakorlás csak így az igazi, és a relaxáció is könnyebben megy – egész meditatív a távolabbi kertekben épp beindított fűnyírók zúgása is.

Körülbelül ősz óta szoktam a légzőgyakorlatokat annyira hangsúlyosan és annyira koncentrálva végezni, hogy a relaxáció helyét is átvehessék, és ez egy ilyen kellemes ingerekben gazdag környezetben könnyen megvalósulhat. A friss levegő és nyugtató környezet az ászana-kitartást is megtámogatja, energikusabban, jobban odafigyelve tudja az ember használni a testét, ha több oxigén jut a szervezetébe, illetve nincsenek a figyelmet megzavaró dolgok körülöttünk.

Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, próbáljon meg a természetben jógázni. Kezdetnek még a Margit-sziget is megteszi, bár egy kicsit nagyobb koncentrációs képesség kell ott a befelé forduláshoz, mint egy kertben. Ha egy kicsit eldugottabb helyet keresünk, akkor pedig egyáltalán nem árt meg, ha egy kis kirándulást is beiktatunk a jógaóra helyszínére jutásba.

Amit még fontosnak tartok, hogy az ilyen gyakorlást érdemes egyedül végezni, ha tényleg semmi és senki nem tereli el a figyelmünket, maximálisan feltöltődhetünk egy-egy ilyen alkalommal. Az ászanák közben pedig törekedjünk a minél mélyebb és nyugodtabb légzésre.
Nekem a természetben jógázással kapcsolatban van egy álmom, szuper lenne egyszer kora reggel a felkelő nap fényénél  egy homokos tengerparton gyakorolni. A kép egy kicsit giccsesnek tűnhet, de már megtanultam, hogy sok tájkép van, ami például elmondva vagy fotón giccses, de a valóságban gyönyörű.