Honnan tudjuk, hogy fejlődünk-e? Hogyan küzdjük le az akadályokat?

2019. 05. 14. | Életmód

Szerző: Mezei Katalin
 

Más és más késztetésekből indulhatunk el a spirituális úton – van, aki a szenvedéstől akar megszabadulni, van, akiből egyszerűen csak kiárad a benne lévő bőség és teljesség. De honnan tudhatjuk, hogy fejlődtünk-e? Milyen akadályokkal találkozhatunk az út során, és hogyan győzhetjük le ezeket? A YOGA FEST-en ezt is megtudhattuk.

A fejlődés jelei

Mezősi Anna (Himalájai Jógatradíció) előadásában azt javasolta, először is tegyük fel magunknak a kérdést: boldogabbak-e szeretteink, amióta a spirituális útra léptünk? Ha a válasz igen, akkor nagy valószínűséggel fejlődtünk. Persze, mint az előadó hangsúlyozta, vannak a fejlődésnek más nyilvánvaló jelei is: például stabilabbá válunk mind személyiségünkben, mind pedig karmikus feladatainkban. Ez azonban nem egyik napról a másikra történik – sőt, az út elején átmenetileg felkavarodhat az életünk, egyrészt, mert már képesek vagyunk észrevenni, ha valami nem jó nekünk, másrészt pedig felszínre kerülhetnek olyan traumáink, amelyekkel korábban nem tudtunk volna megbirkózni, most azonban már igen, éppen a személyiség megerősödése miatt.

Szintén fejlődésre utal, ha azt vesszük észre, hogy kevésbé függünk környezetünk visszajelzéseitől. Természetesen nem arról van szó, hogy ezeket az üzeneteket figyelmen kívül kellene hagynunk, hiszen tanulhatunk belőlünk. Ám egy ponton túl már nem mások véleményével azonosítjuk magunkat, hanem a személyiség magasabb szintjével – a spirituális úton haladva ugyanis az én új aspektusai válhatnak érzékelhetővé. Egyfajta kiteljesedést tapasztalhatunk, miközben a bennünk lévő csend egyre mélyül. A jóga által javasolt szociális és személyes viselkedési módok (jáma és nijáma) mindinkább meghatározzák az életünket, különösen a szantósa, vagyis a mindenkori körülményekkel, illetve az önmagunkkal való elégedettség, illetve az ahimsza, azaz a nem ártás.

Ugyanakkor tudnunk kell a „helyükön kezelni” a spiritualitásban elért eredményeinket, ellenkező esetben ugyanis megköthetnek – vagyis megtorpanunk az úton, sőt vissza is fordulhatunk. Tartós eredményt akkor érhetünk el, ha mindazt a pluszt, amit a gyakorlás által kapunk, nem anyagi, hanem transzcendentális célra fordítjuk.

Sziddhik – nem eredmény, hanem mellékhatás

Megjelenhetnek a különféle misztikus képességek is, az úgynevezett sziddhik, amelyek azonban nem valódi eredményei, hanem csak mellékhatásai a jógának, és ha túlzott jelentőséget tulajdonítunk nekik, ragaszkodást alakíthatnak ki bennünk, és más kedvezőtlenségeket hozhatnak az életünkbe. Minderről Kovács Károly (Jóga a Mindennapi Életben) beszélt részletesen előadásában, amiről a résztvevők még akkor is gazdagabban távozhattak, ha a mai jógázók számára nem a sziddhik, ha az anyagi szemlélet jelent veszélyt.

A belső akadályok megszüntetésének alternatív módszere

Képes Andrea, avatott nevén Ranginí Déví Dászí (ISKCON Vrindávana-Gangótri Jógarendszer) a spirituális úton felmerülő akadályok megszüntetéséről beszélt Patandzsali Jóga-szútrája alapján.  

A spirituális úton az akadályt alapvetően az anyagi tudat, vagyis a csitta szétszórtsága, a csitta-viksépa jelenti. Ennek fő gyökere a dharmánk, vagyis a létünkkel elválaszthatatlanul összefüggő kötelességeink elhanyagolása – ilyen például a lemondás, a kegyesség, az igazmondás. A dharmánkhoz az anyagi tudat működéseinek megfékezésével, illetve leállításával térhetünk vissza – ez a csitta-praszádanam.

A csitta-praszádanam pedig lemondással – az érzéktárgyak iránti szomjunk csökkentésével, illetve megszüntetésével –, illetve gyakorlással érhető el, egyre feljebb és feljebb lépve Patandzsali nyolcfokú jógarendszerében. Az eredmény itt is csak akkor lehet tartós, ha a gyakorlás fókuszában a transzcendentális áll – így megérthetjük, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk, és mi is a dolgunk ebben a világban.

A spirituális úton jelentkező akadályok leküzdésére úgynevezett másodlagos eszközök is szolgálnak – ilyen például a saját szemléletmódunk és hozzáállásunk megváltoztatása. „Aki önmagában kifejleszti a boldogsággal való barátságosságot, a szenvedés iránti együttérzést, az erényesség irányában tanúsított örömöt, valamint az erkölcstelenséggel szembeni kiegyensúlyozottságot, annak tudata lecsendesül” – írja Patandzsali. Ha rendszeresen így teszünk, az elménk fokozatosan hozzászokik ehhez a viselkedésmódhoz, ami szintén nagy előrelépést eredményezhet a spirituális úton.