Az elme és az anyagi tudat konkrét „átnevelési folyamatának” első lépése, illetve szintje az úgynevezett koncentráció (dhāraṇā), amikor is a jógi elkezdi egy meghatározott meditációs tárgyra rögzíteni a figyelmét (deśa-bandha). A jógi tulajdonképpen ekkor veszi kezébe igazán saját elméjének működését azáltal, hogy akaratlagosan szabályozza azt. Mit is jelent ez?
Amikor valaki a jógában a meditációs gyakorlatokhoz hozzákezd, gyakorlásként rögzetheti figyelmét számtalan, a védikus szentírások általt javasolt, illetve elfogadott koncentrációs tárgyra. A kezdő, transzcendentális érdeklődés nélküli szinten lévőknek ez a fókuszpont lehet a haṭha-yoga hagyomány által preferáltak közül például a köldök területe (nābhi-cakra), a szív-lótusza (hṛdaya-puṇḍarīka), a fejben található „koronális fény” (mūrdhani-jyotiśi), az orr (nāsikāgra), vagy a nyelv hegye (jīhvāgra), illetve bármely testrész, vagy külső tárgy.[4] Ez a fókuszpont lehet valamely e világhoz tartozó félisten, mint például Brahmā, Indra, vagy valamely Prajāpati ősatya is.[5] Minőségük szerint e fókuszpontok anyagiak, így nem alkalmasak a tudat tisztítására, hanem kizárólag annak rögzítésére, technikai értelemben vett szabályozottá tételére. Megzabolázó jellegük mellet az ilyen fókuszpontú koncentrációs gyakorlatok tovább erősíthetik a tudat kleśák általi megszínezettségét, vagyis az evilági lekötöttségünket.[6]
Vācaspati Miśra a purāṇákra hivatkozva azonban kijelenti, hogy a jóginak nem szabad más koncentrációs tárgyat preferálnia, csak a transzcendentális Istenség Legfelsőbb személyiségét, „akinek négy karja van, s Akinek a mellkasát a śrīvatsa jel díszíti” (Viṣṇu).[7] Transzcendentális szinten a koncentrációnak, és e meditatív folyamat további két elemének fókuszpontja kizárólag Isten (Īśvara), az egyéni lélek (puruṣa) és kettőjük kapcsolata lehet. A jóga megelőző gyakorlatai mind azt a célt szolgálják, hogy az ember a koncentráció és a meditáció folyamatában Isten felé tudjon fordulni, megszabadulva az anyagi természet kötőerőinek (guṇák) lehúzó hatásától. [8]
“Aki [a yama és niyama elvek követése mellett] szabályozta a yoga-āsanákat és a légzést, az az Istenség Abszolút Személyisége felé tudja fordítani érzékeit, s ezáltal az anyagi természet kötőerői, az anyagi jóság, a szenvedély és a tudatlanság szennyezõdései többé nem hatnak rá.”[9]
A nyugati tanítványok gyakran még a tradicionális irányzatokban is idegenkednek Isten imádatától, különösképpen az Ő istenszoborként (mūrti) történő meditatív tiszteletétől, azt gondolván, hogy ez „bálványimádás”. Ezzel ellentétben a védikus jógaszentírások határozottan javasolják az ilyen formában végzett meditációt, ha annak tárgya egy hiteles, a védák által javasolt, transzcendentális energiákat hordozó forma. Ilyen formák az Úr Kṛṣṇa, Viṣnu, Rāma stb. isten-inkarnációk szoborformái, valamint a velük kapcsolatos mantrák tökéletes tárgyai lehetnek a lelki minőségű koncentrációnak, illetve meditációnak. Félistenek formáira rögzített meditáció csupán ideiglenes, anyagi eredményeket adhat.
Jegyzetek:
[4] V.b.3.1. Rāma Prasāda, 1998. 179.
[5] uo.
[6] A kleśákról lásd újra a Y.s.2.2-11. aforizmáit és azok magyarázatát.
[7] uo.180. Rāmānanda Sarasvatī a Yoga-sūtra jeles kommentátora ugyanezt erősíti meg, a Viṣṇu Purāṇāból (6.7.77-85.) idézve néhány verset.
[8] A guṇákkal kapcsolatban lásd újra a Y.s.1.2. magyarázatát. Gaura Kṛṣṇa, 2017. 51-58.
[9] Bhāg.1.13.54.
Megjegyzés:
Ahogy haladunk előre a Yoga-sūtra tárgyalásában egyre több olyan fogalom és gondolat kerül elő, amelyek a korábbi sūtrákra és a magyarázatokra épülnek, s azok ismeretében válnak érthetővé. Ha az a terved, hogy rendszeresen olvasod ezeket a kis “közleményeket”, akkor javaslom, kezdd el az elejéről tanulmányozni a bejegyzéseket.
A Jóga-szútra első és második kötete megrendelhető itt!
