Diós Éva Szabó Ágnes Szítával, a Jógarádzsa Kiválósági Díj egyik jelöltjével beszélgetett.
A Jógarádzsa Kiválósági Díj jelöltjeit bemutató sorozatunk következő részében Szabó Ágnes jógaoktatót mutatjuk be. A Díj a jógás társadalom első lehetősége arra, hogy 1000 eurós támogatásban részesítsen egy kiváló hazai jógaoktatót. Idén 2016. május 4-ig lehet szavazni a jógázók által ajánlott jógaoktatók közül kiválasztott és szakmai szempontok alapján felkért öt jelöltre. Ha rendszeres jógázóként még nem tetted le voksodat a Jógarádzsa Díj egyik jelöltje mellett sem, akkor ezt itt pótolhatod, ahol egyidejűleg megismerkedsz valamennyi jelölttel is. Szabó Ágnessel, akit a sivánandás jógaközösség Szítának hív, a jógaoktatás kihívásairól és a jóga alapelveiről beszélgettünk.
JP: A Jógarádzsa Díj azoknak a jógaoktatóknak készült, akik nemcsak a jógateremben oktatnak, hanem a mindennapi életükkel is példát tudnak mutatni a jógagyakorlók számára. A szakmai bizottság által felkért öt jelölt közül te képviseled a Sivánanda jógatradíciót. Mit szóltál a jelöléshez?
SzÁ: Nagy megtiszteltetés számomra.
JP: Miért kezdtél el jógát tanítani?
SzÁ: Veres András Omkára 1995-ben hozta el Szvámí Sivánanda tanításait Magyarországra, s én is az elsők között voltam, akik tőle tanulhattak. Kerek egy évig teljesen egyedül csinált mindent. Ahhoz, hogy ezek a tanítások szélesebb körben elterjedhessenek, szüksége volt segítőkre, így 1996-ban, miután sikeres vizsgát tettem nála, csatlakoztam hozzá.
JP: Mi adta a végső lökést ahhoz, hogy főállásod mellett folyamatosan foglalkozz jógával?
SzÁ: A jógagyakorlás során szerzett tapasztalataim, a jógának a mindennapi életre gyakorolt hatása.
JP: Miben látod a jógaoktatás nehézségét itthon?
SzÁ: Nehéz az emberekkel megértetni, hogy a jóga sokkal több, mint ászanázás, és nehéz felkelteni az érdeklődésüket az ászanákon túl létező dolgokra.
JP: Számodra mi a legnagyobb kihívás a jógaoktatásban?
SzÁ: A mindennapi gyakorlás fontosságát megértetni, és a jóga magasabb szintjeinek elérésére inspirálni az embereket.
JP: Szerinted mi az, amit egy jógaoktatónak feltétlen meg kell tanítania a jógásainak?
SzÁ: Fontosnak tartom, hogy teljes valóságában ismertesse meg a jógát az emberekkel, kerek képet adjon róla. Alapvetőnek tartom, hogy az oktató a jóga különböző aspektusait összefüggéseikben láttassa.
JP: Tapasztalatod szerint mire kell leginkább odafigyelnie egy oktatónak?
SzÁ: A tanítványok eltérő személyiségére és képességeire.
JP: Mi volt a legmeghatóbb élményed jógaoktatóként?
SzÁ: Rengeteg megható és mély nyomot hagyó élményem van. Nem tudnék egyet sem kiemelni. Nem lenne igazságos.
JP: Mi az, amit legjobban szeretsz az oktatásban? Mi inspirál?
SzÁ: Önző módon az, hogy engem is még több gyakorlásra inspirál, és ezáltal folyamatosan javul az életminőségem.
JP: A szabadidőd jelentős részét arra fordítod mintegy húsz éve, hogy ellenszolgáltatás nélkül oktatsz jógát, jógás irodalmat fordítasz szanszkritból magyarra, illetve klubot vezetsz, és zenélsz is. Mi motivál erre?
SzÁ: Elsősorban a Mesterem, Szvámí Sivánanda élete és példája. Emellett az, hogy vele együtt minden nagy szent ellenszolgáltatás nélkül osztotta meg a tudását. Szeretnék valamelyik életemben közéjük tartozni.
JP: A jóga alapelvei, az öt jáma és az öt nijáma elv közül melyik követését tartod a legfontosabbnak? Hogyan érdemes ezt az életünkbe bevezetni?
SzÁ: Mindegyiket fontosnak tartom, kölcsönhatásban vannak egymással, egyik a másik nélkül hiányos fejlődést ad. Mivel nem könnyű ezeket beépíteni az életünkbe, csakis a fokozatosság, a kitartás és a rendszeres, eltökélt gyakorlás vezethet eredményre.
JP: Az alapelvek közül az ahimszá elvét mindenki ismeri, még a nem jógások is. Számodra ez mit jelent, hogy alkalmazod az életedben?
SzÁ: Törekszem arra, hogy az erőszakos viselkedést elkerüljem mind tettben, mind szóban és gondolatban. Nem bántalmazok sem embert, sem állatot, sem más élőlényt. Vegetáriánus életmódom csendes tiltakozás az állatok bántalmazása ellen. Tárgyakat sem szoktam hanyagul dobálni, összetörni, bármihez odavagdosni mérgemben, belerúgni vagy rongálni. Gondolatban sem kívánok senkinek rosszat, mert hiszek a karma törvényében, s aszerint a gondolat is tettnek számít. Próbálok ügyelni az ártás finomabb formáira is, azaz figyelek, hogy a szavaim se legyenek bántóak. A kíméletlen őszinteségről azonban leszoktam. Régebben azt hittem, hogy az őszinteséghez való ragaszkodásból okozhatunk másnak fájdalmat, de ma már nem így gondolom. Látod, mennyire összefüggnek az elvek? Már az igazmondás elvét fogalmazzuk meg.
JP: A vegetáriánusságod tehát az elvek követéséből fakad? Egyik nap csakúgy elhatároztad, hogy nem eszel többé húst?
SzÁ: Egyszer elmentem egy húsbolt mellett, benéztem, és egy temetőt láttam.
JP: Mit szólt a szűkebb környezeted a váltáshoz? Mi lett a kedvenc ételed?
SzÁ: Nem volt semmi nehézségem ennek elfogadtatásával, a szűk családommal nagyon nagy szerencsém volt, ők szinte előttem jártak ebben. Nincs kedvenc ételem, minél frissebb, minél zöldebb egy étel, annál étvágygerjesztőbbnek találom.
JP: Milyen lenne az életed a jóga nélkül?
SzÁ: Egyetlen szóval jellemezhetem: üres.
JP: S mi a legfontosabb, amit a jóga által megtanultál?
SzÁ: Hogy az ember mindig jobbá tud válni, és tud magán még tökéletesíteni.
JP: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a Díj elnyeréséhez! Szabó Ágnesről mint a Jógarádzsa Díj egyik jelöltjéről ide kattintva tudhattok meg többet.
