– Mikor és hogyan találkoztál először a jógával?
– 1998-ban a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Csaknem 10 évig gyakoroltam előtte különböző harcművészeti ágakat, mikor jelentkeztem a főiskolára budo, aikido szakra. Nagyon szerettem a kung fu irányzatokat és az aikidót, de amikor a főiskolán első jógaórámon részt vettem, teljesen kezdőnek éreztem magam! 10-12 sportágban értem el már komolyabb eredményeket – az atlékitától a kézilabdán át a verseny tollasig -– de ott a polifoamon szembesültem először a testem valódi képességeivel. Az egy olyan pillanat volt, amikor az ember vagy nagyon gyorsan elszalad, vagy ott marad örökre. Az utóbbi történt…
– Melyik volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy jógaoktató leszel?
– A buddhista főiskolán az első év után váltottam a harcművészetről a jógatanári szakra. Akkoriban nekünk kötelező volt a lehető legtöbb jógairányzatnál és tanárnál tanulnunk. Ők az ország első nagy generációjához tartoztak, akik kineveltek olyan tanárokat, akiktől most az egész ország tanulhat.
Az ő tudásuk, emberségük, spiritualitásuk adott inspirációt arra, hogy tanítani kezdjek.
– Kit tekintesz mesterednek?
– Az előbbiek alapján a 2000-es évek legelején számos indiai mestertől kaptam tanítást: Swami Maheshwaranandától, Swami Veda Bharatitól, de ott ültünk az első sorokban 2000 októberében, amikor a Dalai Láma érkezett Budapestre. Az első indiai utunkon a feleségemmel három hetet tölthettünk Swami Satyananda Saraswati mester ashramjában, tőle és Swami Niranjanananda Saraswatitól meditációt és a filozófiát tanulhattunk.
A klasszikus mondás alapján: “Ismerj meg sok mestert, de kövess csak egyet!” Eljutottam 2002-ben az Iyengar rendszerhez is és tudtam: megtaláltam a helyemet. Bár B.K.S. Iyegarral – Gurujival – személyesen már nem sikerült találkoznom, tanárain és végtelen tanításán keresztül őt tartom mesteremnek.
– A jóga mely elemeit gyakorlod?
– Az Iyengar rendszerre jellemzően Gurujinak volt egy mondása, miszerint az ászanában benne van a pranayama, a pratyaharana dharana és a dhyana is. Végtelenül mély, precíz, és biztonságos rendszer, amit újult erővel gyakorolunk és tanítunk minden nap. Óriási tudással ajándékoz meg a külső és a belső világunkról is egyaránt, amikor a pózokat és a célzott szekvenciákat gyakoroljuk.
Buddhista teológusként számos buddhista technikába is bepillantást nyerhettem, közülük a Vipassana meditáció az, amelyik elkísér engem már több mint húsz éve…
– Hogyan tudod beépíteni a hétköznapjaidba a jógát?
– Feleségemmel – Lombos Melindával, aki szintén Iyengar jóga tanár – együtt gyakoroljuk és tanítjuk a jógát Dunaújvárosban. Mivel minden napra jut 4-5 jógaóra, a gyakorlás szerves része a mindannapjainknak. Az órák közötti rövidebb-hosszabb szünetekben sok idő jut a befelé fordulásra, ekkor jön el a szellemi gyakorlatok ideje.
– Mit ad neked a jóga?
– Mindent. Erőfeszítést, kitartást, energiát, türelmet, alázatot, tanulást – tanítást, barátságot, szeretetet, elfogadást, fiatalságot, megújulást. Ebből állnak a napjaink, és ezért végtelenül hálásak vagyunk!
– Melyik a kedvenc ászanád? És miért?
– Az Adho mukhva svanasana. Mert végtelen variációja mindig tanít valami újat.
– Van olyan ászana, ami nehézséget okoz?
– Az Urdhva dhanurasana.
Fiatalabb koromban nagyon sokféle sportágat űztem, amiket most a három fiammal folytatunk. Így fizikailag ez a póz visel meg a legjobban, de sikerült a hosszú évek alatt nagyon mély barátságot kötnünk…
– Mik a jövőbeni céljaid a jógaoktatással?
– Hálás vagyok Dunaújvárosnak, az itteni jógaközösségnek, hogy taníthatok. Vidéki városhoz képest nagyon sokan gyakorolnak nálunk, és ez alázattal tölt el, hogy minden nap tovább tudjam segíteni gyakorlóinkat a jóga útján – ezt a mintegy 150 embert – a lehető legmagasabb szint felé! Mindhárom fiunk jógázik, s nyitottak ennek a tudásnak a befogadására, így most az ő képzésükkel szeretnénk továbbadni majd a tanítást…
– A jóga mely területen szeretnél még fejlődni?
– Valahogy törvényszerű a jógában, hogy az idő múlásával a fizikai gyakorlás egyre inkább átadja helyét a szellemi technikáknak.
Szívesebben ülök le a párnámra és csukom be a szemem akár egy mélyebb pranayama vagy az állandósult meditáció kedvéért.
Sokkal inkább szeretnék még jobb tanár, mint jobb gyakorló lenni, bár tudjuk, hogy a kettő egy és ugyanaz…
– Mit üzennél azoknak, akik még soha nem próbálták ki a jógát?
– Én úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy elképzelése a jógáról – az interneten fellelhető képek vagy videók alapján –, s ez a legtöbbször köszönő viszonyban sincs a valósággal!
A jóga gyakorlása nehéz. Nagyon nehéz!
Azért nehéz, mert a “mai modern Világ” kényelme és rossz szokásai miatt az ember már tizenéves korában elveszti természetességét, rugalmasságát, erejét. A klasszikus rádzsa jóga gyakorlása azonban ezt vissza tudja adni! Bármikor. Bárkinek.
De ehhez olyan fegyelem, kitartás és alázat szükséges, ami nincs meg mindenkiben.
A gyakorláshoz minden nap le kell ülnünk a matracunkra és végtelen elszántsággal kell(ene) visszaszereznünk azokat a képességeket, amik erőssé, energikussá és egészségessé tesznek minket.
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ez nem a jóga célja! Ez a MI CÉLUNK a JÓGÁVAL!
A jógának a célja a meditáció. Így az igazi munka még csak most kezdődik…
De cserébe olyan ajándékokat kapunk, amire nem is gondolhattunk…
