Jóginterjú Kornhoffer Tündével
Nehéz volt időpontot egyeztetni vele, végül az internetet kihasználva beszélgettünk, ahol a helyszín a legkevésbé sem számít. Ő Tapolcán, családja körében éppen pihenve – ahogy ő mondja őszölve – én pedig Budapesten kedvenc fotelembe ülve. Nem bánom, hiszen Kornhoffer Tünde szeretetteljes, sugárzó személyisége a távolságon és a képernyőn keresztül is érzékelhető. Ugyanaz, ami öt éve, első találkozásunkkor is megfogott. Egy tündér, aki nemcsak tanítja, hanem éli is a jógát.
JP: Mi volt az a meghatározó élmény, amiért elkezdtél jógázni? Hogy volt a Találkozás?
KT: Még kapcsolatunk hajnalán figyeltem fel Gyurira (férjemre), hogy egy mécsessel és matraccal elvonul esténként. Követtem ide is…
JP: Mi volt az a pillanat, amikor úgy döntöttél, nemcsak gyakorlod a jógát, hanem tanítod is?
KT: Hatan kezdtünk jógázni a közeli templomban, amikor a tanár egyszer csak nem tudott többé jönni hozzánk… ezért rám bízta a tanítást. Öt társam pedig jött továbbra is, minden héten. Ezért elmentem továbbtanulni Schirilla Gyurihoz, aki 4 hét múlva rám bízta az összes csoportját, mert elfutott a Vatikánba meglátogatni a Pápát… így két hónapig velem jógázott hetente ötven ember. Közülünk húszan ma is velem jógáznak. Ennek már hét éve.
JP: Mi miatt lettél tanár? Miért szeretsz tanítani?
KT: Látod, hogy így alakult. Időközben rájöttem, hogy lelkesedésem és jó beszédkészségem, és számos egyéb képességem erre a pályára szánt. Feloldódom a tanításban, nem lehetek olyan fáradt vagy beteg, hogy ne melegedjen át a szívem, ha leülök tanítani. Szerelmem-hivatásom a tanítás.
JP: Közben másoktól tanulsz, folyamatosan képzed magad. Ki az, akire a szó eredeti értelmében mesterként tekintesz?
KT: Hosszú keresés után a mester talált meg engem, és hívott magához. Ő Mezősi Anna, akivel együtt megkaptam a Himaláya Tradíció mestereit is. Egyre fontosabbá vált számomra a hiteles tanító, aki a szív bölcsességével és annak minden szeretetével tanít. Emellett pedig éli a tanítását, minden pillanatban. Kevés a hiteles tanító. Mantrabeavatásomat dr Stoma Parkertől kaptam, az idén lettem a Tradíció tanítványa.
JP: Emellett milyen más irányzatokkal dolgozol? Mi miatt esett ezekre a választásod?
KT: A hatha jógából a női jóga (jógagyakorlás női ciklushoz igazodva, nőies ászanákkal) fogott meg, annak is dr Indu Arora által tanított érzékeny finomsága, nagy tudása, mely alapja a Swara jóga és a jógaterápia. Női jógaóráimon és a saját gyakorlásban ez a letisztult finomság jelenik meg. A Tradíciót is ezért követem. A szabadság és a szeretet kapcsolat a legfontosabb jógatanítás.
JP: Tudom, hogy nem korlátozódik a jóga az életedben az órákra. Hogy épül be a mindennapjaidba? Milyen a napi szádhanád?
KT: Tisztítógyakorlatokkal kezdem a napot 6 órakor, majd pránajáma és meditáció következik, amíg kisgurum Gyurika meg nem érkezik. Akkor reggelit főzök a családnak, elviszem a fiúkat a szemközti iskolába, majd a megfőzöm az ebédünket (közben mantrákat énekelek) ászanázom (fél óra-egy órát) ezután tanítok. 14-15 órakor jóga nidrázom (ekkor van a szív ideje), hazahozom a kicsiket és nagyot játszom velük. A játszótéren felhő (bhinta) vagy táj (mahá) tratakot gyakorolok. Otthon beszélgetés, vacsora, este tanítás. Meseolvasásra érek haza, összebújás a szívbarlangban, este viparita paramarsa (napi cselekedetek áttekintése), ima, mantra. 22 óra előtt alszom el.
A szádhanám elsősorban a családom körüli tevékenységek, mivel négy gyermekemből három még otthon lakik, és 95 éves nagymamám is egyre többet van nálunk. A napi tevékenységeket átjárja a jóga, ami számomra a kapcsolódást jelenti a szeretettel, vagyis Istennel, egymással, magammal. Szeretetszolgálatot és önátadást gyakorolok, 24 órában.
JP: Emellett van időd meditálni? Milyen módszert követsz?
KT: Igen, a mantrabeavatás óta a Tradíció útmutatásai szerint meditálok. A mantrám egész nap velem van, de japázni is szoktam.
JP: Jógaoktatással a jógát adod az embereknek. Terapeutaként a jóga elemeit kínálod fel a gyógyulás eszközének. És Te mit kapsz a jógától? Mit adott neked?
KT: Új életet, erőt, útmutatást, rugalmasságot, nyitottságot, megértést és érzékelést, csodás kapcsolatokat, és legfőképpen szabadságot. Természetes képességeim és adottságaim felerősítését, és szolgálatba állítását, hivatást.
JP: Ha röviden kellene fogalmaznod, mit mondanál, jelent számodra a jóga?
KT: Kapcsolódást Istennel. Istenen keresztül pedig az önvalómmal. Végtelen nagy szeretetet és tisztaságot, elfogadást és békét. Hazaérkezést.
JP: Biztos vannak kedvenceid. Melyik ászanát nem hagynád ki semmi pénzért?
KT: A baddha kónászanákat (pillangóülés) nem tudom megunni, valahogy minden gyakorlásban felbukkan valamelyik változata.
JP: És melyik a mumus? A legnagyobb kihívást jelentő ászana?
KT: A kéztámaszos ászanákat nem kedvelem. Azért is örülök a Tradíciónak, akik „lábon állni” fognak megtanítani. 
Ettől pedig bizonyára megnyílik a kéztámasz szeretete is.
JP:A kedvenc légzőgyakorlatod?
KT: A tisztítógyakorlatok közül a kapálabhátit nagyon szeretem, rendszeresen gyakorolom, mivel pitta (tűz és víz elemből álló testtípus) vagyok, ez fontos is. A spash mudrákat (érintő kéztartások) szoktam énekléssel összekötni. A magyar népdaloknál szebb légző gyakorlatokat nem ismerek. Szeretem a légzésem figyelését is, csuda érdekes.
JP:Legfelemelőbb jógás élmény?
KT: Az óra végi csendek. Amikor már ötször is elköszönök, de még nem mozdulnak a tanítványok, csak csendben ragyognak. Aztán átölelnek.
JP:S a legkínosabb? Volt ilyen?
KT: Stresszoldó foglalkozást tartottam, jó régen, még kevés tapasztalattal. Finoman áramlottunk, nyújtottunk, csavartunk. Aztán relaxáció. Mindenki betakarva, lehunyt szemmel feküdt, mikor egy vékonyka nő felpattant, és elkezdett hangosan fújtatva hőstartásokat végezni. Elképedve mentem oda, megkérdezni “Hogy vagy?” – “Nem fáradtam el,”- szuszogott tovább….Megkértem, hogy a másik teremben gyakoroljon, amíg a többiek pihennek.
Röhögni csak otthon tudtam a sztorin. Nagy tapasztalás volt a váta (levegő és éter elem) testtípusról, akikkel azóta egyre elmélyültebb a kapcsolatom. És állítom, hogy békésen relaxál óra végén mindegyik mostanra.
.jpg)
JP:Ahogy a jóga egyre népszerűbbé vált, megjelentek a kifejezetten jógázáshoz tervezett divatos viseletek, trendek. Számodra, nőként, mi az ideális jógaruha?
KT: Nagyon örülök a kérdésnek, mert nagyon fontosnak tartom a ruházatot. Mivel finomtesttel is dolgozunk, fontos a ruha természetes alapanyaga, ami nem hoz létre elektromos feszültséget. A melltartót nagyon károsnak találom, mivel elszorítja a keringést,gátolja a légzést, finomszinten a szív csakra terében blokkot hoz létre, még a sportmelltartó is! mint a páncél…Inkább dupla trikót ajánlok (és használok). Szeretem a bő nadrágot, amihez nem szükséges alsónemű, ami becsúszhat és irritálhat a záróizom gyakorlás alatt. A jóga szabadságának egészen új élménye (kizárólag otthoni gyakorlásra) még a ruházatot is elengedni.
JP: Kifejezetten 7-18 éves lányoknak kifejlesztett jógát, hatha jógát, női jógát, jóga nidrát oktatsz Soroksáron, vezeted az Aranycsillag jógaklubot, a Király utcában a Kelet Nyugat Egészségközpontban jógaterapeutaként egyéni terápiás órákat tartasz, képzéseket vezetsz, előadásokat tartasz, közben folyamatosan képzed magad, tanfolyamokra jársz és három kisebb gyerek anyjaként is helytállsz. Hogy fér minden az idődbe?
KT: A minőségi idő a kulcs, és a csodálatos férjem. Ha együtt vagyunk az teljes, ha nem vagyok itthon, ő tökéletes helyettem otthon is. A jóga nem újabb programot jelent, hanem ellenkezőleg…időd jut mindenre, ami fontos. Mert elengedődnek a feleslegek.. a tévé, a lehúzó társaság, minden ami nem fontos.
JP: Köszönöm a beszélgetést!
Írta: Dr. Diós Éva
Képek: Kornhoffer Tünde szívességéből
