írta: Mudra-Nádas Linda
Hol máshol beszélgethetnék Gergővel, mint a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, ahol ő a vaisnava jógamester szak vezető jógaoktatója. Lassan 5 éve ismerem, és ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább úgy érzem, hogy nem most, nem ebben az életben találkozunk először. Ennek ellenére sokat készültem a vele való interjúra, és bármit mesélt mindig újabb és újabb kérdések fogalmazódtak meg bennem.
Gergő vagy Gergely?
Mindenki Gergőnek hív, de hivatalosan Gergely. A szüleimnek is a Gergő tetszett, de a csupa „e” betű miatt jobban hangzott a Medvegy Gergely. Egyébként a „medvegy” szó mézet látót, mézet keresőt jelent, míg a Gergely név éberen őrködőt. Az éberen őrködő mézet kereső… (mosolyog) Éberen kutatok a jóga nektárja után. (nevetés)
Szoktál a jógával álmodni?
Igen. Ha bármi olyan történik velem, ami érzelmileg megérint, akkor az hosszú ideig érlelődik bennem, kiforrja magát és pont ezért az álmomban is megjelenik. Például hogyan kellett volna valamit másképp csinálni egy adott jógaórán, vagy hogyan kellett volna egy konfliktus helyzetet kezelni egy diákkal, vagy akár oktatótársaimmal. A pozitív történéseket is újra tudom élni. Sokszor a legjobb ötletek is álmomban nyilvánulnak meg, akár jegyzetírásról, óravázlatokról, különleges gyakorlatokról, illetve szervezésről is legyen szó, vagy épp a lelki életről. Néha a lelki tanítómesterem és más fontos lelki személyek is meg szoktak jelenni az álmomban, lelkesítenek és instrukciókkal látnak el.
Az álmokon kívül honnan merítesz még ihletet?
Ha egyedül vagyok, akkor a legtöbb esetben gondolkodóba esem, ez nálam egy olyan meditatív, éber-álom szerű állapot, amikor befelé figyelek, hagyom áramolni az érzéseket, gondolatokat és felidézem, amiket tanultam, gyakoroltam, illetve a tanítás alatt tapasztaltam. Sokszor imádkozom a tanítómesterem és Krisna felé is, hogy mutassanak utat és adjanak ötletet. Ezután, mint egy hegyi patak, elkezdenek folyni a gondolatok és képek, szép lassan összeállnak a részletek a fejemben. Megnyilvánul, aminek meg kell nyilvánulnia. Ez a folyamat bármikor történhet. Sok esetben utazás közben zajlik, ilyenkor számomra teljesen megszűnik a külvilág. Szokták is mondani, hogy nem veszem észre az ismerőseimet az utcán. (mosolyog)
Amikor a nevedről kérdeztelek, említetted a szüleidet. Milyen volt velük a kapcsolatod, milyen volt a gyerekkorod?
Nagyon szerettem gyereknek lenni. A kicsi gyerekkorom, a születésemtől úgy tizenegy-két éves koromig boldog volt. Örülök azoknak az első éveknek, mert rengeteg jót kaptam, fantasztikus barátaim voltak, nagyon jó környéken éltem, falusi környezetben. A szüleimnek is sokat köszönhetek: megtanítottak a becsületre, őszinteségre és a világra való nyitottságra. Nagyon szerettem anyukámat! Hízelegni is elképesztően jól tudtam neki: Anya, téged szeretlek a világon a legjobban, és nélküled nincs élet! Mire ő azt mondta, hogy „cigány vagy fiam”! Mindig, amikor kedveskedtem neki azt mondta, hogy „cigánykodom”. Persze ő ezt nagyon szerette, és én is. Az anyai nagymamám volt még meghatározó az életemben, tulajdonképpen a lelki kultúrát is ő szeretette meg velem. Nagyi hívő volt, igaz keresztény, aki minden reggel és este imádkozott. Sok-sok Jézusról szóló filmet néztünk együtt, és templomba is elvitt. Apuval nem volt ilyen közvetlen a viszony, ő sokat dolgozott akkoriban Németországban. Gyakorlatilag két hónapot ott volt és utána egy hetet itthon, ezért a nevelésemben nem tudott úgy részt venni, mint az édesanyám és a nagymamám. Az érzelmi kötődésem is inkább feléjük volt erős. És érdekes módon a tanáraim felé. A mai napig emlékszem arra, hogy milyen mély kapcsolat fűzött egyes tanáraimhoz. Szerencsére egy végtelenül jó általános iskolába jártam Kistokajba, ahol az osztályfőnök szinte második anya volt számomra. A mai napig emlékszem a tanár nénik neveire: Irénke néni, Éva néni, Editke néni, Gyöngyike néni… Felnéztem rájuk, és amikor kijavítottak, neveltek azt úgy fogadtam, mintha anyukámtól vagy apukámtól jött volna, és ezért nagyon jól együtt tudtam velük működni. Azt hiszem ők is szerettek engem. Mindannyian (tanárok, apu, nagyi) az önállóságra neveltek, még anyu is. Ha nem tudtam bekötni a cipőfűzőmet, megmutatta még egyszer, de harmadikra már nekem kellett megcsinálni. Mind a hármunkat (két testvérem van) arra tanítottak, hogy magunk boldoguljunk, és ezért hálával tartozom, mert a mai világban ez praktikus tulajdonság. Tizenegy-két éves koromig nagyon jó volt, de utána sajnos a szüleimnek gondjai támadtak az élet nehézségeivel és sok magánéleti probléma kezdődött el, ami mindannyiunkat megviselt. Engem is, meg a testvéreimet is. (kis csönd)
Mi történt utána, milyen hatással voltak rád a nehézségek?
Sajnos 13 éves koromra fel kellett nőnöm… 12 éves koromtól egészen 20 éves koromig nagyon nehéz volt. Vegyes érzelmekkel tekintek ezekre az évekre. Amikor benne voltam, akkor szörnyű volt, de most, amikor visszatekintek rá, látom, hogy sok dolgot tanultam az életről, amiket könyvből vagy az iskolapadban nem lehet megtanulni. Utána jobbra fordult a sorsom. A Krisna-tudat és a jóga megtanított arra, hogy miért is ilyen az életem: egyszer fent, egyszer lent… Ez a karma. Rájöttem, hogy ezek az előző életeimnek a visszahatásai, próbáltam elfogadni a problémákat, és tanulni belőlük. Aztán azt kerestem, hogyan tehetem jobbá a sorsomat és a választ a Krisna-tudatban találtam meg.
Merthogy pont ez idő tájt találkoztál komolyabban a Krisna-tudattal?
Igen. 19 éves voltam ekkor, és ez a találkozás megváltoztatta az egész addigi életem. Megismertem egy új életszemléletet, feltárult előttem a Védák (India jóga- és szentírásai) csodálatos világa. Ez a történet nagyon hosszú, és úgy érzem, jobban el tudom mesélni egy blog bejegyzés keretein belül, amire már úgyis egy ideje készülök. Talán ez lesz az első, bemutatkozó írásom témája itt a Jógapont blogban. (J) A lényeg annyi, hogy 20 évesen szerzetes tanulóként éltem egy évet Krisna-völgyben és ott ismertem meg mélyebben a Krisna-tudatú vallást, amellyel együtt járt a védikus bölcsesség, a hindu kultúra, a lelki tudományok, az ájurvéda és a jóga. Mindezt a gyakorlatban volt szerencsém megtapasztalni és jelen esetben élni is. Majd Budapestre költöztem és 2005-ben találkoztam Gaura Krisna prabhuval (Dr. Tóth-Soma Lászlóval), akinek irányítása alatt komolyabban elkezdtem tanulni a jógát, majd 2006-tól már oktatni is. Először tanfolyamokon tanítottam, majd 2009-től a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola jógamester szakán.
Milyen keretek között szeretsz jobban tanítani? Tanfolyam vagy főiskola?
Mindegyiket szeretem, mindegyiknek megvan a maga varázsa. A főiskolai diákokkal “tanárbácsis” vagyok, a workshopon a szakértő jógi, a tanfolyamokon vagyok a barát, a táborban a családtag. Más-más hangulat, más-más dolog fér bele. A főiskolai oktatásban az a jó, hogy 3 éven keresztül dolgozhatom ugyanazzal a csapattal. Ez sok idő. Megismerjük egymás gyengeségét, erősségét és személyre szabottan tudjuk segíteni a fejlődést mind a lelki életben, mind a gyakorlásban. Jó látni, hogy valakinek az egész élete megváltozik azáltal, hogy elkezdte a jógagyakorlást, vagy adott esetben a főiskolát. A tanfolyamokban pedig azt szeretem, hogy ott kéthavonta megismerhetek 10-20 új embert, nagyobb létszámot taníthatok, így több emberrel kerülök kapcsolatba és sokkal többeknek tudom átadni azt az ajándékot, amit én is kaptam a mestereimtől. A tábor pedig megint egy más élmény. Ott kibújhatok „A TANÁR” skatulyából és megmutathatom az emberi oldalamat, hogy nekem is kihívást jelent a gyakorlás, a meditáció, a lelki élet, de emellett láthatják azt is, hogy milyen nagy erőt és örömöt ad nekem a jóga, és ez másokra lelkesítően hat.
Milyen kapcsolat szokott kialakulni közted és a tanítványaid között?
Őszinte, nyílt és baráti. Bár a főiskolai diákokkal mindaddig távolságtartó vagyok, amíg le nem államvizsgáznak. A többi jógással hamarabb kialakul egy közvetlenebb kapcsolat.
Izgulsz az órák előtt?
Amikor egy új osztályt kapok a főiskolán, vagy indul egy új tanfolyam, akkor igen, mindig nagyon izgulok. Nem „félek-izgulok”, hanem „lelkes vagyok-izgulok”. Megszeretnek-e, elégedettek lesznek-e, tudok-e nekik segíteni… Szerencsére ez hamar elmúlik, mert általában minden rendben szokott lenni, és megszeretjük egymást. (mosolyog)
Tervezted, hogy jógaoktató leszel?
Nem, ezt így alakult. A lelki tanítómesterem ezt jelölte ki számomra, vagyis ezt adta szolgálatnak, mondván, hogy ez megfelel a természetemnek, ebben le tudom majd foglalni magam. És így is lett. (mosolyog)
Tulajdonképpen a jógaoktatásnak az egész palettáját lefeded: gyakorló órákat, workshopokat tartasz, tanfolyamokat, táborokat vezetsz, oktatóknak tanítod, hogy hogyan kellene oktatni… Meg tudod nekem mondani, hogy mitől lesz jó egy jógaoktató?
Garura Krsna prabhu szokta mondani, amikor néha elhagyom magam: „12 jógaoktató egy tucat.” Ezzel kegyesen azt szeretné tudatosítani bennem, hogy a jóga összekapcsolódást jelent a Legfelsőbbel, és minden jógás tudja, hogy hol van a szegycsont és hova kell emelni, de egy jógaoktató attól lesz jógaoktató, hogy a szívében ott van Isten, ott van Krisna, ott van a lelkiség. Gyakorolja, éli a jógát és ezt sugározza ki magából. Azáltal, hogy példát mutat, azáltal tud változást előidézni mások életében is. Talán én is azért tudok itt lenni, és ezen az egyedülálló főiskolán tanítani, ilyen kiváló jógik között, mert erre törekszem. Minél több embernek átadni az egészséges életmódot, a jógát, a kultúrát, ez kell legyen a célja egy jógaoktatónak. Mert ez nem csak arról szól, hogy legyen egészséges a testünk, hanem az elménk, a jellemünk is legyen egészséges. A jóga megtanít arra, hogy mi helyes, mi helytelen, hogyan éljük az életünket. Az ember csak akkor változik, ha tesz érte. A változás akkor jön az ember életébe, ha önmaga változik. Ez pedig lemondással jár. De a lemondásnak mindenképp meg lesz a gyümölcse. Ez az út végtelen kalandos, mindössze csak el kell indulni rajta. Hallás, követés, gyakorlás… mindössze csak ezek szükségesek. Persze nem árt a segítő kéz sem, vagyis a guru (mester).
Te kit tekintesz mesterednek?
Számomra a Krisna-tudattal jött a jóga és a lelki tanítómesterem Sríla Sivaráma Szvámi Mahárádzsa. Az Ő elfogadott tanítványa vagyok, ezért Ő a legfőbb gurum. Utána lelki vezetőmnek és legfontosabb jógatanáromnak Gaura Krisna prabhut tekintem. Ászanák terén Thimárné Ozorák Zsuzsától is sokat kaptam, így neki is nagyon hálás vagyok. A himalájai vaisnava jógik (Ráma Krisna Dásza Mahárádzsa és Mahádéó Mahárádzsa) szintén fontosak az életemben, mert az ő áldásukat kaptam meg, hogy a főiskolán oktathassam azt a jógát, amit ők képviselnek. A jóga megértéséhez, gyakorlásához és tanításhoz így két fő vaisnava vonalról jön a felhatalmazás: a lelki életre (bhakti-jógára) vonatkozóan Sivaráma Maharádzsától, az ászanákat és pránájámákat (hatha-jógát) illetően pedig az előbb említett Himalájában élő szerzetes jógiktól. A Vrindávan-Gangotri Jógarendszert követem és tanítom. Végtelenül hálás vagyok a diákjaimnak is, mert tőlük ugyanannyit tanulok, mint ők tőlem. Mestereimnek tekintem az összes jógaoktató társam, mert az ő tanácsaikkal napról-napra gazdagabbá válok. Ezen túl sok szakembertől és más tradícióban lévő jógaoktatótól is volt lehetőségem tanulni, nekik is szívből köszönök mindent.
Milyen más jógahagyományokból tanultál eddig?
Néhány módszertant alkalmam volt megismerni a Himalája, a Sívánanda, a Szatjánanda, az Iyengar és a Jóga a mindennapi életben rendszerekből.
A jóga minden elemét gyakorlod? Mikor és hogyan szoktál jógázni?
Igen, a jóga minden elemét gyakorlom. Reggel szoktam pránájámázni (váltott orrlyukas légzés, bandhák) és meditálni a Haré Krisna mahá-mantrán. Délután, vagy este pedig ászanázni. A jóga életmód és táplálkozás pedig meghatározza az egész napomat. A gyakorláshoz venném a tanulásaimat, a jógás jegyzetek írását, az óravázlatok elkészítését és a kutatómunkákat is.
Mindig mindent tudsz egyszerre és ugyanolyan minőségben gyakorolni?
Jó kérdés. A cél az lenne, hogy igen, de sajnos a valóságban ez nincs mindig így. Van úgy, hogy a jóga testi része és van úgy, hogy a lelki része kap nagyobb hangsúlyt. Ez nagyban függ az éppen zajló körülményektől. Előfordult olyan is, hogy nagyon sokat tudtam egy nap a jóga gyakorlataival foglalkozni, de volt olyan nap is, amikor kevésbé. Természetesen a törekvés az, hogy folyamatosan fejlődjek ezen a téren is.
Vannak kedvenc ászanáid és esetleg vannak olyanok, amik nehézséget okoznak?
A kedvenc ászanáim a szarvángászana (gyertyaállás) és annak sorozata. Nagyon szeretem, mindig ki tud egyensúlyozni. A csípőm viszont elég kötött, ezért a csípőnyitó ászanák nehezen mennek. Alapból gyenge, merev és beteges emberke lennék. Azért is ászanázom, hogy ezeket ellensúlyozzam. Ha egészséges vagyok, akkor a lelki élet (meditáció, szolgálat) is jobban megy. Ahhoz, hogy szépen menjenek a testhelyzetek, sokat kell gyakorolnom. Alaphelyzetben nincs egy jógikus testalkatom.
Milyen korosztályt szeretsz oktatni? Fiatal, középkorú, idős?
A választ úgy közelíteném meg, hogy kik találnak meg jobban. A középkorosztály: kb. 25-től 50 éves korig. Talán azért, mert a fiatalok inkább „sport” jógát, vagyis csak testmozgást keresnek, az 50 felettiek pedig inkább csak meditációt, viszont az oktatásom a kettő között van valahol. A középkorosztály igénye is a kettő között van: vagyis mozgás, egészséges életmód és lelki élet. A nemeket tekintve pedig teljesen vegyes a csapat.
A jógán kívül mit szoktál még a szabadidődben csinálni? Mondjuk, van például hobbid?
Kifejezetten hobbim nincs, de nagyon szeretek a barátaimmal lenni, beszélgetni és egyéb programokat csinálni. Szeretek sétálni, túrázni, biciklizni, úszni, olvasni, utazni és világot látni. Mostanában a főzőcskézéssel ismerkedem és olykor egy jó filmet is meg szoktam nézni. Jómagam nem vagyok zenész és nem tudok táncolni, de mind a zene, mind a tánc nézői rajongója vagyok.
Mi az, ami az oktatással kapcsolatban lelkesít és boldoggá tesz?
Bizalmat és lelkesítést ad, amikor megtisztelnek azzal, hogy hozzám jönnek és tőlem szeretnének tanulni. Amikor a tanítást végezhetem és láthatom a külső-belső átalakulás folyamatát. Ilyenkor úgy érzem, mintha egy szobrász lennék, aki a kőtömbből egy gyönyörű alkotást farag. Szilárd hitet ad, amikor látom, hogy a hozzám forduló élete valóban jobbá és boldogabbá vált, mert igazából vágyott rá és tett is érte. Lekötelezettnek érzem magam, amikor a tanítványaim hálából megköszönik, amit kaptak és a szemükből kicsorduló könny jelzi őszinteségüket. Nem utolsó sorban pedig boldogsággal tölt el, ha elégedetté tudom tenni tanítóimat és mestereimet. Ha ezek a dolgok jelen vannak az életemben, akkor érzem, hogy valami hasznosat teszek. (mosolyog)
Kimondhatjuk azt, hogy az előbb felsorolt dolgok alkotják az életed célját?
Nem, ezek a hivatásom céljai. Az életem célja a Krisna-tudat elérése.
Akkor a Krisna-tudat fontosabb neked, mint a jóga.
Igen. A Krisna-tudat a legfőbb jóga, mert az a bhakti-jóga, a szeretet jógája. A hatha-jógát (vagyis az ászanákat) leginkább az egészségmegőrzés miatt végzem. Viszont az egészség önmagában nem cél, de ha az le van foglalva mások szolgálatában, akkor már van értelme, így tud boldogságot adni. Viszont az esetemben a hatha-jóga oktatása a szolgálatom, a lelki tanítómesterem utasítására csinálom. Szóval nálam a bhakti-jóga és a hatha-jóga összekapcsolódik, ebből adódóan mind a kettő nagyon fontos. A szolgálat és a vezető jógaoktatói szerepkör felelőssége miatt komolyan veszem a hatha-jógát, és törekszem minél szakszerűbben végezni, összhangban a jógatradícióval és a diákok igényeivel, hogy aztán minél profibb szinten tudjam oktatni. Ez egy életen át tartó tanulást és önfejlesztést igényel, amit szívből szeretek, és végtelenül természetesen élem meg.
Sok mindent elértél ilyen fiatalon: mindenféle jógaoktatási formában részt veszel, beleértve a főiskolait is; életvezetési, illetve életmód tanácsokat adsz; sok jógaoktató és jógaközpont vezető is megkeres, és kikéri a véleményed; a Vrindávan-Gangotri Jógarendszer oszlopos tagja vagy… Szerinted mindez miért lehetséges?
(elgondolkodik) Talán azért, mert szeretem a jógát, kutatom az önvaló és Isten kapcsolatát, valamint őszintén állok önmagamhoz és másokhoz is. Sok hibát követek el, a jógázásom se tökéletes, de felvállalom azt, ahol tartok, valamint felvállalom azt a felelősséget, amit a tradíciónkban jelen lévő lelki tanítómesterek és jóga guruk rám bíznak. Sokszor ez nehéz is, de mivel látom, hogy ezzel elégedetté teszem őket, csinálom, amit kérnek, és ezáltal adják nekem az áldásukat és rajtam keresztül nyilvánítják meg a tudásukat. Valójában mindössze csak átadom azt, amit megkaptam tőlük. Ennyi az egész. (mosolyog)
Elégedett vagy azzal, amit csinálsz?
Igen. (nevet) Természetesen ez közel se jelenti azt, hogy nehézségek nélküli és gondtalan lenne az életem. Nagyon sok fejleszteni való van még rajta, hisz jómagam is a jógás út elején járok, nem a végén. Ami mégis érték benne, hogy van értelme és látom az utam célját. Ez az, ami elégedettséggel tölt el. Szeretném a tanítással ezt az elégedettséget a hozzám forduló embereknek is átadni, mert ha ők boldogok lesznek, akkor Krisna is az lesz.
Köszönöm Gergő!
Köszönöm én is a megkeresést és a lehetőséget! Haré Krisna!
Gergőt megtalálhatjátok a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolán, valamint saját honlapján, a Jóga Mindenkinek oldalon, ahol megtaláljátok az aktuális tanfolyamait, gyakorló óráit és workshopjait is.
Írta: Mudra-Nádas Linda
