írta: Mudra-Nádas Linda
írta: Mudra-Nádas Linda
Bikram Choudhury, a világszerte népszerű Bikram jóga megalapítója, 1946-ban született Kalkuttában, de egy családi tragédia miatt, amikor két testvére meghalt az Indián végigsöprő himlőjárványban, szüleivel és testvéreivel átköltöztek a szomszédos Deogharba. Édesanyjának nagyon jót tett a változás, és hamarosan tagja lett egy női egyesületnek, ahol egy öreg mester (guru) felkarolta a nehéz sorsú bengáli gyermekeket, és igyekezett megtanítani őket a hindi nyelvre és az indiai kultúrára. Bikram ekkor még fiatal volt az iskolához, de hogy édesanyjuk terheit csökkentsék, testvérei őt is elvitték az idős mesterhez. Bikram így mesél ezekről az időkről:
„Amíg ők tanultak én a mester ölében üldögéltem és figyeltem. Az óra végén a guru így szólt hozzám:
– A barátaid és a testvéreid mind szépen dolgoztak és tanultak, kántálták a mantrákat, ezért megjutalmazom őket egy kis édességgel. Te nem csináltál semmit, ezért Te nem kapsz cukorkát!
Akkoriban elég pimasz kisgyerek voltam, szégyentelenül visszavágtam a mesternek:
– Ugye csak viccelsz? Három órán keresztül nyugodtan és csendben ültem az öledben. Ez volt a legnehezebb dolog, amit valaha tettem, úgyhogy igenis megérdemlem az édességet!
– Nos, a szabály az szabály – válaszolta a guru. – A jutalomért meg kell dolgozni!
– Mit szeretnél, mit tegyek? – kérdeztem. Mire ő megragadott a bokámnál fogva és lelógatott fejjel lefelé úgy, hogy a fejem szinte súrolta a földet. Ezt a gyakorlatot a jóga Sírsászanának, vagyis fejenállásnak nevezi. Aztán megfogta a kezemet is és felemelt íjtartásba; akkoriban még nem tudtam, hogy a mester valójában jógázni tanított engem. Ettől kezdve a hét minden napján fellógatott és különböző gyakorlatokat mutatott nekem. Mind nagyon furcsák voltak a számomra – majd kiderült, hogy a kántálást is meg kell tanulnom. De nem bántam: bármit megtettem volna a cukorkáért.”
Nem sokkal Bikram hatodik születésnapja után a család visszaköltözött Kalkuttába. A ház, ahol akkoriban laktak, egy tornacsarnok szomszédságában állt. A csarnokban testépítők gyakoroltak, és Bikram elbűvölten figyelte mozdulataikat, mígnem egyszer beállt közéjük és bemutatta nekik a Deogharban tanult jógapózokat. A terem eldugott sarkában ült egy alacsony kis emberke, akinek feltűnt a fiúcska vakmerősége és jógatudománya, így tanítványául fogadta. Ő volt Bishnu Charan Ghosh, aki Paramahansa Yogananda (Yogananda a máig
legnépszerűbb jógakönyv, az Egy jógi önéletrajza szerzője) testvére és tanítványa volt (Bikram Choudhury ily módon tehát a Mahavatar Babaji-től induló tanítványi láncolathoz tartozik, amely Lahiri Mahasayán és Sri
Juktésvar Girin keresztül jut el Paramahansa Yoganandáig), és aki Bikram életének legmeghatározóbb emberévé vált. A következő 20 évben mellette maradt és tőle megtanult mindent, amit a jógáról tud.
Bishnu Ghosh orvos volt és mérnök, professzor és atléta, költő, filozófus és ügyvéd egy személyben. Nemzetközileg elismert szaktekintély, aki sosem felejtette el, honnan jött. Felemelte a porból az utcán kolduló gyerekeket, és segített nekik felismerni önmagukat, felismerni a tehetségüket, felismerni a bennük lakozó „istent”. Bikram így emlékszik vissza mesterére:
„Áldottnak érzem magam, hogy meglátott bennem valami különlegeset. A mesterem feltétel nélkül szeretett engem és ez a szeretet komoly kihívást jelentett. Itt nem volt helye a gyengeségnek és nem volt helye a szórakozásnak és a bolondozásnak. Bishnu Ghosh felkészített engem az életre. Oly keményen megedzett, hogy nincs ember a földön, aki képes lenne fájdalmat okozni nekem se testileg, se lelkileg, se szellemileg. Nem árthat már nekem se a hideg, se a szél, se golyó, se érzelem, se stressz, se pénz, semmi. Ez egyikünknek sem volt könnyű munka, de a jóga nem is a könnyű munkáról szól. A hangja elképesztő erejével motivált engem, belém égette a módszereit! Semmi sem volt elég jó neki. A gyakorlatnak olyannak kellett lennie, ahogy ő azt elképzelte. Amikor a fizikai teljesítőképességed határán vagy, amikor mentálisan és érzelmileg szinte teljesen kimerültél, és a mestered magából kikelve üvölt, de annyira, hogy a hajad szinte lobog a hangja erejétől, nincs más választásod: koncentrálnod kell. Hihetetlenül hiányzik, el sem tudom mondani mennyire.”
Bishnu Ghosh módszerei működtek, olyannyira, hogy Bikram 13 évesen megnyerte az Indiai Jógabajnokságot és ezzel ő lett a valaha élt legfiatalabb jógi, aki hazavitte ezt a címet. És ezt a bravúrt a következő két évben is megismételte. Idővel a jóga mellett futni kezdett, és a súlyemelés rekordjait is ostrom alá vette. Annyira megszerette ezt a sportot, hogy „a világ leghíresebb atlétája” akart lenni. Egy szörnyű napon azonban edzés közben egy hatalmas súly „porrá zúzta” a térdét, és ezzel az álmai is porrá törtek. Pedig ekkor még csak 18 éves volt. Az orvosok nem adtak esélyt a felépülésére, és azt mondták, hogy soha többé nem fog tudni járni. Ekkor teljes elkeseredésében – a halál gondolatának ellenállva – visszatért mesteréhez, aki „megmentette az életét”. Hat hónap alatt sikerült újra talpra állítania Bikramot, ami egy valódi csoda volt. „És ez a csoda azóta is bennem él, inspirál és erőt ad ahhoz, hogy másoknak is segítsek. A mesterem igazi gyógyító volt, aki a jógával gyógyított. Emberek százai álltak sorban az ajtaja előtt csak hogy lássák és meghallgassák a tanácsait. ”
Bishnu Ghosh minden egyes betegének személyre szóló étrendet és jógagyakorlatokat írt elő. A gyakorlatok helyes végrehajtására pedig a mester tanítványai okították a pácienseket. Mindenkivel külön-külön egyénileg foglalkoztak. Bishnu Ghosh volt az első, aki tudományosan dokumentálta a jóga gyógyító hatását, bebizonyítva ezzel a világnak, hogy a hatha jóga javítja az ember mentális és fizikális állapotát egyaránt. Bikramot Bombaybe küldte, hogy beteg embereknek tanítson jógát. Számos kórházban is besegített, többek között egy paralízis klinikán is. Itt rádöbbent, hogy sokkal több mindenkinek van szüksége a jógára, mint amennyit ő kezelni tud. Ekkor gondolt először egy olyan rendszer kidolgozására, amellyel csoportosan tanítaná az §sanák helyes végrehajtását, azok sorrendjét, a betegség jellegétől függetlenül. Így sokkal több emberhez juthat el a jóga gyógyító ereje. Ez tökéletes ellentéte volt a személyre szabott, guru-tanítvány módszernek, amely évezredek óta az indiai oktatás sajátja. Ezért kezdetben mestere is ellenezte a gondolatot, mondván, hogy lehetetlen mindenkit ugyanazzal a „recepttel” meggyógyítani.
Ennek ellenére Bikram elkezdte kifejleszteni és alkalmazni a 26 gyakorlatból álló sorozatot, amit ma Bikram jógának nevezünk. Mikor a tanítványok állapota látványosan javult, Bishnu Ghosh is Bikram mellé állt és legnagyobb támogatója lett. Bikram nem sokkal később Shirley MacLaine hollywoodi színésznő hatására arra a megállapításra jutott, hogy életének fontos feladata eljuttatni és elterjeszteni India évszázadokon átívelő bölcsességét a tengeren túlra. 1970-ben eltávozott mesterének utolsó szavai is ebben erősítették meg: „Ígérd meg nekem, hogy befejezed az én félbemaradt munkámat.” (A jóga egész világon való elterjesztésére gondolt.)
Bikram 1973-ban érkezett az Amerikai Egyesült Államokba az akkori elnök, Richard Nixon meghívására. Los Angelesben nyitotta meg első stúdióját, és gyorsan a legkeresettebb jógaoktatók egyikévé vált Nyugaton. Özönlöttek hozzá a hírességek, sportolók és sokan mások. Azóta több ezer tanítványát gyógyította meg iskolájában Beverly Hills-ben, és szerte a világon emberek millióihoz juttatta el a Bikram jógát és annak jótékony hatását. Bikram Choudhury a Bikram Yoga című könyvében nyíltan felvállalja, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a tanítványokkal, mert számára az igazság sokkal fontosabb, mint az, hogy az adott személy jól érezze magát. Nem az a célja, hogy azt mondja, amit a tanítvány hallani akar, hanem hogy elmondja azt, amit a tanítványnak hallania kell. Bikram nem tartja helyénvalónak azt a felfogást, hogy tartsuk a testet a komfort zónán belül.
Filozófiája, hogy a helyes út mindig a nehezebb út, és igenis, a fejlődéshez ki kell lépnünk a komfort zónánkból és a helyes utat kell választanunk. Nem szabad a gyakorlatokat megváltoztatni a saját gyengeségünknek megfelelően. A jógát a nyugati elméhez szabni és a nyugati anatómia igényeinek megfelelően megváltoztatni nem a helyes út. Meg van győződve arról, hogy ha az indiai ember képes az §sanákat a hagyományos módon végrehajtani, akkor a nyugati ember is képes rá, hiszen valahol mélyen mind ugyanolyanok vagyunk. Hogyha bizonyos dolgok nehezek a gyakorlónak, a gyenge teste miatt, nem baj, gyakoroljon a legjobb tudása szerint, hiszen a törekvés a lényeg. Ez az egyetlen lehetőség arra, hogy az emberek kitörjenek a saját maguk által támasztott korlátaik közül, és megértsék, hogy nincsenek határok. Bikram hisz a nyugati ember erejében, és meg van győződve arról, hogy csakis a fegyelem útján érhető el a fejlődés. Ez persze nem könnyű, de ha végigcsinálják a jógaórát a „kínzókamrában”, rájönnek, hogy sokkal több az erő bennük, mintsem azt gondolták volna. És előbb vagy utóbb ezt az erőt a stúdión kívülre, a mindennapi életbe is magukkal tudják vinni.
Mielőtt Bikram megírta volna első, Bikram’s beginning yoga class című könyvét, 15 évig alkalmazta és tesztelte gyakorlatsorozatát, mely orvosilag és tudományosan bizonyítottan megelőz és kezel számos krónikus betegséget. Mindemellett akárcsak a többi jóga, ez is segít megnyílni a világ és az embertársaink, valamint a belső harmónia felé. Bikram erősen hangsúlyozza, hogy elfogulatlannak és nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hatást érjük el a jóga gyakorlásával.
Forrás:
Nádas Linda Johanna 2012: A Bikram jóga órán alkalmazott extrém környezeti hőmérséklet vizsgálata az emberi szervezetre című szakdolgozata.
