írta: Jakab Krisztina
A Mester, aki hidat épített Kelet és Nyugat, spiritualitás és tudomány, ősi bölcselet és modern technológia között.
Az elmúlt évszázad egyik legfontosabb szellemi tanítója, Szvámí Ráma 1925-ben született Északkelet-Indiában. Kora gyermekkorától kezdve Bengáli Bábá – egy bengáli jógi és szent – nevelte, aki a Himalája előhegységeiben élt. Fiatal éveiben a jóga tudományának és filozófiájának különböző irányzatait tanulmányozta a Himalája tradicionális kolostoraiban. Spirituális tanítói Srí Ramana Maharsi, Szvámí Brahmánanda, Mahátma Gandhi, Srí Aurobindó és Rabindranáth Tagore voltak. Tibetbe is elutazott, hogy nagymesterétől, Mahávatár Bábától tanuljon.
Felsőfokú tanulmányait Bangalúrban, Prajágában, Váránaszíban és Angliában, az Oxford Egyetemen végezte. 1949-ben, mindössze huszonnégy éves korában megkapta a karvirpíthami Sankarácsárja címet Dél-Indiában, amely az egyik legmagasabb spirituális pozíció e földrésznyi országban.
Óriási hatással volt kora spirituális szokásaira: komoly erőfeszítést tett azért, hogy elhagyják a szükségtelen formalitásokat és rituálékat; a társadalom minden rétege látogathassa a templomi istentiszteletet; és támogatta, hogy a nők is meditálhassanak. 1952-ben lemondott tisztségéről és a vele járó tekintélyről, hogy visszatérhessen a Himalája hegyei közé, és elmélyülhessen a jóga gyakorlásában. Barlangkolostorba vonult intenzív meditációs gyakorlatra, melynek elvégzése után azzal az elhatározással tért vissza, hogy az emberiséget fogja szolgálni – elhozza a Kelet tanításait a nyugati világ számára.
Szvámí Ráma a feladatot a nyugati filozófia és pszichológia tanulmányozásával kezdte. Dolgozott orvosi szakértőként Londonban, majd Moszkvában segédkezett parapszichológiai kutatásokban. Ezt követően visszatért Indiába, ahol ásramot alapított Risíkésben, valamint 1960-ban befejezte homeopátiás orvosi tanulmányait Darbhangában.
Lassan elérkezett az idő, amikor fel kellett cserélnie egyszerű, békés környezetét a modern világ nyüzsgésére, hogy tudásával másokat gazdagíthasson. Szolgálata nyomán segítő szervezetek és intézetek jöttek létre, melyeket vagy ő alapított, vagy tanítványai hoztak létre a vezetésével.
1969-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy tudását és bölcsességét elhozza az amerikai kontinensre is.
Szvámí Ráma Dr. Elmer Green – a Kansas állambeli Topekai Menninger Alapítvány igazgatója – meghívására érkezett Amerikába, hogy egy kutatóprogram tanácsadója és egyben alanya is legyen, amely a jógatechnikák valódiságát igyekezett bizonyítani. Olyan kísérletekben vett részt, melyek forradalmasították a test és az elme kapcsolatáról kialakított tudományos felfogást. Laboratóriumi körülmények között végrehajtott bemutatóival számtalan tudós elismerését és megdöbbenését vívta ki. Olyan dolgokra volt képes, melyeket korábban lehetetlennek gondoltak.
Képes volt tárgyakat megmozdítani pusztán szellemi erővel, tenyere különböző pontjai között tízfokos hőmérséklet-különbséget elérni, valamint rákos sejteket növeszteni és elmulasztani. Mozdulatlanul ülve először meg tudta állítani a szívverését, majd felgyorsítani úgy, hogy 300-at verjen egy perc alatt. Speciális agyhullámmintákat tudott létrehozni és fenntartani: először olyan agyhullámokat mutatott a készülék, amelyeket a tudatos állapotra jellemző béta-hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül az agya théta-hullámokat bocsátott ki, melyeket az öntudatlanság állapotával kapcsolnak össze, ennek ellenére ő mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt. Egy másik alkalommal egy fizikus hitetlenkedésére látható fényt produkált a szívcsakrája körül, melyet egy polaroid fényképezőgéppel is meg tudtak örökíteni.
Ezeket a bemutatókat természetesen nem azért vállalta, hogy bárkit is elkápráztasson rendkívüli képességeivel, hanem bizonyítékául, hogy rendszeres munkával az ember számtalan képessége fejleszthető. Törekvései sikerrel jártak, hiszen ezek a kísérletek lassú változásokat indítottak el, és meghatározták az elkövetkezendő évtizedek orvosi és pszichológiai felfogását elme és test kapcsolatáról.
Munkája ugyanakkor nem csak látványos dolgokból állt. Számos nemzetközileg ismert szellemi vezetőt és szervezetet segített tanácsaival és útmutatásaival, melyekről a nagyközönség soha nem szerzett tudomást. Utazó tanítóként fáradhatatlanul mesélt, sajátos humorával és karizmatikus egyéniségével az örömöt és a szeretetet árasztotta maga körül. Összesen csaknem száz országba jutott el, falvakba és városokba, és rengeteg emberrel megismertette a himalájai mesterek tudását.
Tanításaiban a Kelet spiritualitása egyesült a modern Nyugat elveivel, kezelési módszereivel. Szvámí Ráma igazi szabadgondolkodó volt, akit saját közvetlen tapasztalatai és belső bölcsessége vezéreltek, s aki ezek elérésére buzdította tanítványait is. Gyakran mondta nekik: „Hírnök vagyok, aki a tradíciómhoz tartozó himalájai szentek bölcsességét hozza el. Az én feladatom az, hogy megismertesselek titeket a bennetek lévő tanítóval.”
Szvámí Ráma az egyetemes spirituális igazságokban hitt. Sose kérte, hogy kövessék vagy imádják őt, mindenkit arra bátorított, hogy az elmélyülés és a meditáció gyakorlása által ébredjen önmagára. Legelső célként mindenkinek azt tanította, hogy igyekezzen elérni a szabadságot azáltal, hogy megszabadul a félelmeitől. Szerinte a külső tanító feladata csak az lehet, hogy segítsen a belső tanító megtalálásában. Mindenkit arra ösztönzött, hogy igyekezzen megismerni és megérteni önmagát minden elképzelhető szinten, ahelyett hogy Istent és másokat próbálna megérteni.
1993-ban Szvámí Ráma visszatért Indiába, hogy befejezze életművét. Megalapította a Jóga Tudomány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetet, valamint a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetséget. Rengeteg könyvet írt, amelyek témája többek között az egészség, a helyes légzés, az örömteli élet, a meditáció és a jóga szent iratai.
1996. november 13-án Szvámí Ráma elhagyta testét, és mahászamádiba távozott.
Írta: Jakab Krisztina
