A rómaiaknál a Nap tiszteletére irányuló ünnep vált a világ világosságának születésnapjává, vagyis a karácsonyunkká.
Ettől a naptól fogva növekedni kezd a világos.
A nap újjászületése egyben Jézus születése is.
Ő a Megváltó, a Messiás és az Úr-ezen a három néven illetik.
Ezen elnevezések megmutatják minőségeit:
- gyógyító
- megszabadító
- fényességet megértést és megtérést hozó
- Isten szeretetét elhozó.
Minden szellemet elűz, melyek kárt akarnak okozni, s megszabadít a démonok hatalmától is.
Karácsonykor saját ünnepünket is megéljük, a megváltásunkat, újjászületésünket, melyet a legnagyobb erő, a szeretet hoz el.
Megnyithatjuk magunkat a gyógyulás, szabadság, hit fénye felé a Szent Éjen.
Isten megtestesülése mutatja, hogy bennünk is megszületik, az emberben, kegyelem által.
Ahogyan Mária fogadta Őt, nekünk is lehetőségünk van kimondani:
Uram, legyen nekem a Te igéd szerint.
Ez a foganás, a születés varázsigéje.
Örömhír az, hogy a jászolban fekvő gyermek helye a mi helyünk!
Anselm Grün ihlető írásai alapján elmélkedett:
Kornhoffer Tünde
Anaya és Himalájai jógaoktató, jógaterapeuta
A kép a Rishikesh Szvami Rama Szadakaka Grama kertjében készült.
