Gáncs Nikolett idén vette át vaisnava jógamester diplomáját, és mivel a Bhaktivedanta Blaha stúdióban most már több óráján is jógázhatsz, talán nem is gondoltad volna, hogy Niki eredetileg nem tervezte, hogy jógaoktató lesz. A Főiskolán töltött évek az ő életét is teljesen átformálták, olvasd el történetét!
A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolával a tradicionális jógaiskolák fesztiválján találkoztam először, ahol a különböző irányzatok standjai között nézelődtem. A Főiskola molinója mellett kedvesen megszólított Ísvara Krisna Dász (Dr. Tasi István), aki elkezdett beszélni a BHF-ről. Nagyon inspiráló volt, ahogyan mesélt az iskoláról, elmondta, hogy kettő szak van, a vaisnava jógamester és a vaisnava teológus nappalis és levelezős formában, és azt is megtudtam tőle, hogy a jógás szak Európában egyedülálló, ahol három évig tanulják a hallgatók az elméletet és a gyakorlatot, majd olyan oktatókká válnak, akik képesek lesznek szakszerűen jógát oktatni, odafigyelve az ember testi-lelki egészségére.
A tanár úr elmondta azt is, hogy az utófelvételi augusztusban lesz, mely három részből áll: elméleti rész, írásbeli rész (kompetencia felmérés, fogalmazás, helyesírás stb.) valamint az ászanás (gyakorlati) rész. Nagyon lelkes lettem a beszélgetés után, és amikor hazamentem, akkor ki is nyomtattam a 30 oldal elméleti anyagot, majd eldöntöttem, hogy felvételizek a Főiskolára. Ekkor még nem gondoltam, hogy majd a későbbiekben szeretnék is jógát oktatni, mert elég lámpalázas vagyok, de úgy voltam vele, hogy embereknek szeretek segíteni, így jógaoktatóként igazán tudnék.
A felvételi sikerült, majd elkezdtem a tanulmányaimat, melyet izgalommal vártam. Az első tanítási napon szembesültem a házirenddel, melyben szerepelt, hogy húst, halat, tojást nem lehet bevinni a Főiskola területére. Ekkor még jelen volt a húsevés az életemben, de úgy voltam vele, hogy természetesen a Főiskolára nem viszek be semmi olyasmit, ami nem engedélyezett, és megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne, ha önmegtartóztatás nélkül sikerülne vegetáriánusnak lennem. Ezzel kapcsolatban már volt pár próbálkozásom a Főiskola előtt, de mindig vissza-visszatértem a hús fogyasztásához. Azonban az első tanítási nap után eldöntöttem, hogy már nincs szükségem erre az életvitelre, így a következő naptól kezdve, csak vegetáriánus étrendet követtem – és követek ma is – önsanyargatás nélkül.
A BHF-en az első óráktól kezdve éreztem, hogy a helyemen vagyok. Vonzó volt számomra a tanárok lelkes, elfogadó hozzáállása a diákokhoz, valamint az a tudás, ami átjött minden óra alatt, és ami nagyon inspiráló volt, hogy tiszta, jószándékú emberekkel vagyunk körülvéve.
A főiskolai évek alatt megtanultam a türelmet saját testem felé is, illetve azt, hogy ha valaki görcsösen akar valamit, azt nem fogja elérni, mert az elme lekorlátozza. Kiemeltem a türelmet, mint jó tulajdonságot, amin változtatni szerettem volna, mivel nekem eléggé csapongó volt az elmém, és magam felé egyáltalán nem voltam türelmes. Számtalan olyan eset volt, amely megmutatta, hogy türelem nélkül nem tudom elsajátítani az egyes ászanákat sem.
Említek néhány példát: a Főiskola első évében a tanévkezdés után néhány héttel otthoni gyakorlásom során kiugrasztottam a térdkalácsomat, mert gyakoroltam a go-mukhásanát (tehénarcpóc), és azt hittem, hogy ha nem is tanultuk még részletesen, attól nekem ez már simán megy. Nem megfelelő kiinduló helyzetből vettem fel, és a térdem nem bírta, így 6 hétig térdrögzítőt kellett viselnem. Ennek ellenére tudtam folytatni a jógát, csak nagyon a jelenben kellett lennem, hogy ne okozzak magamnak nagyobb sérülést. Teljesen helyrejött a térdem, és a gyógyulás után már kevésbé éreztem, hogy bármiben akadályozna, hogy volt ilyen térdsérülésem.
Az első év után éreztem azt, hogy ha elvégzem majd a Főiskolát, akkor egy átfogó képet fogok kapni az önmegvalósításról, és arról, hogy kik is vagyunk valójában. Azon gondolkoztam, hogy már csak két év, és nem fogok minden nap találkozni a tanáraimmal, nem hallhatom minden nap a lelki tudást, és azt mondtam magamban: de kár. Erre szeptemberben leestem a lépcsőn és részlegesen szakadt a bokaszalagom, így közölte velem az akkori jógatanárom, hogy a jógát nem folytathatom a saját osztályommal, de kérvényezzem, hogy az elméletet megengedjék. Először igazságtalanságnak éreztem, és nagyon megviselt lelkileg, de csak hónapok múlva jöttem rá, hogy miért is kaptam ezeket a történéseket. Valószínűleg azért, mert túl sok mindent csináltam egyszerre, és fentről terelni akartak, hogy a figyelmemet összpontosítsam egy dologra. Az is eszembe jutott, hogy én gondoltam arra, hogy milyen kár, hogy már csak két év van hátra az államvizsgáig, így megkaptam a lehetőséget, hogy még maradjak plusz egy évet. „Kérd és megadatik”, csak vigyázni kell, hogy mit és hogyan kíván az ember.
Utólag egyáltalán nem bánom, hogy nem tudtam a jógát folytatni az akkori osztályommal, mert a plusz egy év alatt több tanárt is megismerhettem, és mindegyiktől kaptam egy olyan többlet tudást, melyet a saját jógaoktatásomban alkalmazhatok.
A lelki életben is sokat fejlődtem, és törekszem rá, hogy ezt a továbbiakban is fenntartsam. Ehhez az is hozzájárult, hogy megtanulhattam a mahá mantrát (Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare), mely segít az elmét lecsendesíteni, valamint a mantra által sokkal jobban felébredt bennem az istenszeretet. A főiskolai évek alatt az alázatot is még jobban elsajátíthattam. Ezt az iskolát elvégezve úgy érzem, hogy a személyiségem is sokat fejlődött, sőt, még a memóriám is javult a szanszkrit versek elsajátítása miatt.
Az az évekkel ezelőtti fesztivál végül sokkal többet adott, mint néhány jógaórát és érdekes előadást. Elmondhatom, hogy a legjobb döntés volt, hogy beiratkoztam ebbe az iskolába, és az itt kapott tudás segítségével megtaláltam az utamat.
Szeretnél te is jógaoktató lenni? Még nem késő, augusztus 2-ig jelentkezhetsz a 2021 szeptemberében induló vasinava jógamester nappali és vasinava jógamester nappali és teológus szakok utófelvéltelijére, részletek itt!
